Az 1000 milliárd dolláros reform

A szerdán újraválasztott Barack Obama következő cikluásnak legnagyobb kérdése, hogy sikerül-e megvalósítania az Egyesült Államokban az egészségügyi reformot, amelynek legfontosabb eleme, hogy valamilyen alapbiztosítási csomag minden amerikai állampolgárnak járna. Egyes számítások szerint jelenleg legalább 40 millió amerikai nem rendelkezik semmilyen biztosítással.

A politikai szokásjog szerint az Egyesül Államok elnökei a fontosabb – adott esetben – drasztikusabb változtatásokat a második ciklusukban teszik meg, ugyanis csak az USA elnöke maximum csak két cikluson keresztül lehet valaki, így egy esetleges népszerűség vesztés, sem jár a választások elvesztésével. A szerdán újraválasztott Barack Obamának várhatóan az egészségügyi reform végrehajtása lesz a legjelentősebb intézkedése a következő négy évben. Jelenleg az Egyesült Államok mintegy 300 milliós népességéből 46 millióan nem rendelkeznek biztosítással, így nem jutnak megfelelő ellátáshoz sem. További 25 millió ember pedig alulbiztosított.

A reformhoz tartozó törvénycsomagot már elfogadták mégis kérdéses lehet a megvalósítás. Az amerikai képviselőház 2009 novemberében, a szenátus pedig 2009 decemberében fogadta el Obama egészségügyi reformcsomagját. Ezt követően több magánszemély és csoport támadta meg a bíróságon a törvényt, arra hivatkozva. hogy senki sem kényszeríthető egy termék megvásárlására, akkor sem ha az, az egészségbiztosítás. A fellebbviteli bíróság végül tavaly nyárom alkotmányosnak tartotta a kötelező egészségbiztosítást. Így most a jogszabály értelmében 2014-ig csaknem az összes amerikai állampolgárnak egészségbiztosítást kell kötnie, ellenkező esetben pénzbírságot kaphatnak. A tervek szerint az első lépésben így 36 millió olyan ember kaphat majd jogosultságot, akik eddig nem rendelkeztek biztosítással. Obama a kampányában is kiállt a reform folyatása mellett. A majdnem teljes lefedettséget biztosító un. Affordable Care Act törvény mellett, a következő négy évben prioritás lenne még az orvosi mulasztás kérdéskörének reformját a fölösleges műhibaperek megakadályozása érdekében.

Az egészségügyi ellátás finanszírozása

Az Egyesült Államokban bár alapvetően üzleti biztosítókon keresztül történik az állampolgárok egészségügyi ellátásnak finanszírozása, de ez eddig sem jelentette azt, hogy az állam teljesen kivonult volna a finanszírozásból. Az idősek és a szegények ellátását állami szervezetek – a Medicare és Medicaid – finanszírozzák. Ezek tartják fenn azokat az intézményeket – döntően megyei, városi kórházakat – ahol bárki megkaphatja a sürgős, szükséges ellátást. A Medicare és Medicaid rendszert 1965-ben vezette be Johnson elnök. A Medicare program a szövetségi kormány által finanszírozott biztosítás a rászoruló 65 éven felettiek, gyerekek és fogyatékosok részére – ez nagyjából 40 millió embert érint. A Medicaid 20 millió szociálisan hátrányos helyzetű egészségbiztosítása, amelyet az államok és a szövetségi kormányzat fele-fele arányban finanszíroznak. Közel 200 millió amerikai magánbiztosított, ezek többségének a munkáltatója fizeti a biztosítást. Ugyanakkor a mintegy 40 millió embernek nincs biztosítása, annak ellenére, hogy rendelkezik állandó jövedelemmel.

A piaci rendszer egyik legnagyobb hátránya, hogy a biztosító „válogathat” az ügyfelek között és kizárhatja a magas kockázatot jelentőket – fogyatékosok, krónikus betegek, magas rizikó csoportba tartozók. Ráadásul biztosítótól és biztosítási csomagtól függ, hogy milyen ellátásokat, milyen körülmények között vehete valaki igénybe. A biztosító meghatározhatja, hogy a beteg melyik kórházba veheti igénybe az ellátást, de meghatározhatja azt is, hogy az egészségügyi költségeket meddig finanszírozza. Ennek meg lehet az a pozitív oldala, hogy a biztosító megszabhat kötelező szűréseket, prevenciós tevékenységet vagy kizárhat bizonyos életmódokat – alkohol, dohányzás, elhízás. Tehát „jutalmazhatja” az egészséges életmódot. Ugyanakkor egyes végletes esetben, megkötheti az orvos kezét a terápia választásban, illetve a beteg kerülhet olyan helyzetbe, hogy a biztosítója nem vállalja a kezelés költségeit.

Ez főleg krónikus betegségeknél és drága terápiáknál – daganatos megbetegedések, transzplantáció –fordulhat elő. Éppen ezért van, hogy az egészségügyre fordított kiadások 20 százalékát a betegek fizetik, 36 százalékát a magánbiztosítók, 44 százalékát pedig az állam. A rendszer gyengéje éppen az, hogy bár sokan nem jutnak ellátáshoz mégis a USA költi a legtöbbet a világon egészségügyre. A reform fő célja ezért kettős, ugyanakkor a két fő cél ellentmond egymásnak: mindenki számára elérhetővé kívánja tenni az ugyanakkor csökkenteni akarja a költségeket. A rendszer 2016-ig épülne ki ez idő alatt minden amerikainak egészségbiztosítást kell kötnie, de akik nem engedhetik meg maguknak, azok támogatást kapnának hozzá.

Létrehoznak egy állami egészségbiztosítót is, ehhez csatlakozhatnak azok, akiknek munkáltatójuk ne köt részükre biztosítást. Az viszont biztos, hogy az első tíz évben jelentősen megnövekednek majd a költségek. Számítások szerint alsó hangon ezermilliárd dollárba kerül majd az átállás. És éppen ezért van még mindig kérdőjel a megvalósítás mögött, hiszen hiába a jogszabályi háttér, ha a költségvetés felborul miatta, akkor megtörténhet, hogy megakad vagy elhal a reform.

(WEBBeteg - Molnár Barbara, újságíró; Forrás: origo, wikipedia, New Jersey Medicine Journal)