Kórházi nagyvizit - egy önkéntes ápoló tapasztalatai

Mezős Balázs ötven hetet töltött az egészségügyben. Egy felmérés keretében kórházakban interjúztatott, majd önkéntes ápolói munkát vállalt. Az egy év során szerzett tapasztalatait gyűjtötte össze és publikálta.

Mezős Balázs 2015. áprilisában az egészségügyi felmérés során kórházi vezetőket, orvosokat, ápolókat és betegeket interjúztatott a felek közötti kapcsolatról, feszültségekről, lehetőségekről. A felmérés kapcsán összegyűlt egy lista azokról a problémákról, amelyek az egészségügyi szereplők között a leggyakoribbak. Ezeket a problémákat mutatja be az olvasóknak, amelyeket az önkéntes ápolói munka során szerzett kórházi tapasztalatokkal is kiegészít.

A projekt célja, hogy rávilágítson a kommunikáció fontosságára, és feltárja az egészségügyi rendszer szereplőinek egyéni felelősségét. Mi okozza az orvosok és betegek, orvosok és ápolók, ápolók és betegek közötti feszültségeket, melyek a leggyakoribb konfliktusforrások?

„...meg fognak ölni egyszer!”

A fenti kijelentés egy nagyon rossz állapotban lévő beteg szájából hangzott el, aki az éjszakás ápolók durvaságára panaszkodott. Nem általánosíthatunk, de a beteg emlékezetében mégis ez marad meg, ha a kórházi ellátásra gondol.

Csak panaszkodni lehet, dicsérni nem!

Konfliktus esetén a betegek rögtön hivatkoznak jogaikra, mire a dolgozók eszköz nélkül inkább hallgatnak. Ebből is ered a betegekkel való távolságtartás. A pozitív visszacsatolás, a dicséret nagyon ritka, ezt jelezni valahol, szinte lehetetlen. A kérdésre a blog szerzője a következő választ kapta: "- ...erre nincs nyomtatvány, csak panaszkönyv van!"

"...hát ezért fizetem a TB-t!!!???"

A felmérés során kiderült, hogy a betegek többsége nincs tisztában a kórházi ellátás költségeivel. Arra a kérdésre, hogy mit gondolnak, mennyibe kerül egy vérvétel, egy röntgen vagy a kórházi ellátás, a válaszadók többsége a járóbeteg ellátásokat tízszeresére, azaz 100-200 ezer forintra, míg a fekvőbeteg ellátásokat a tizedére, azaz 10-20 ezer forintra becsülte, a magánellátást pedig ezekhez viszonyítottan rendkívül túlárazták. Jól látszik tehát, hogy nincs pontos kép arról, hogy milyen értéke van az ellátásnak; ergo ha valaminek nincs értéke, akkor az ingyen van, és ha valami ingyen van, akkor az végtelenül felhasználható!

"2 millió fő havi 7000 forint egészségügyi hozzájárulást fizet, de mire lehet ez elég?"

A havi 7000 forint EHO-t (egészségügyi hozzájárulás) fizető állampolgár évi összesen 84 ezer forintja a következők egyikére lehet elég: évi 4 röntgen vizsgálat / 5-10 vérvétel / 1 egynapos kórházi ellátás / 1 alacsony gyógyszerfogyasztó évi gyógyszertámogatása.

Kb. 600 milliárd forint folyik be éves szinten adók formájában az egészségügybe, azonban az elköltött összeg ennek a duplája, vagyis a másik felét valahonnan pótolni kell.

"Üljön már le oda! ...menjen már, várjon a sorára! ...miért megy ápolónak, ha utálja a betegeket!?"

Kérdezhetnénk, amikor a személyzet betegekkel való kapcsolatára, a munkához való hozzáállására panaszkodunk. A válasz nagyon egyszerű: akkora a szakemberhiány, hogy egyes kórházak, osztályok heteket, hónapokat vadásznak ápoló után és mikor megtalálják, akkor másodlagos lesz milyen képességei vannak, mennyire empatikus, tud-e kapcsolatot teremteni és kialakítani. A rendszer nem engedheti meg magának, hogy válogasson.

Probléma továbbá, hogy nincsenek fiatal ápolók. Ennek oka nem csak a fizetés, hanem az életpálya, a szakmai motiváció, a társadalmi és szakmai megbecsülés hiánya. Ehhez jön még a környezet. Igaz, a kórházi felújítások folyamatban vannak, hol több, hol kevesebb jut ilyen célokra, de nagyon sok intézményben lehangoló állapotok között dolgozik a személyzet. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy sok a kiégett, fásult, kedvtelen dolgozó. Mire számíthat a beteg ilyen környezetben?

Nincs bizalom

A betegek és dolgozók közötti bizalom hiányának egyik fő oka, hogy a dolgozóknál nem feltétlenül alapvető elvárás a betegkapcsolódás. A szerző, az önkéntesség alatt általános problémaként élte meg, hogy az egészségügy egyik szintjén sem kezelik stratégiai feladatnak a beteggel való kapcsolatépítést, tájékoztatást.

Annak ellenére, hogy minden egészségügyi iskolában, egyetemen számos kommunikációs képzés folyik, de ezek az úgynevezett "pihenő" tantárgyak. Nem kapnak kellő hangsúlyt, pedig a betegkapcsolat az egyik legfontosabb feltétele a gyógyulásnak!

Mezős Balázs oldalai:
facebook: https://www.facebook.com/otvenhet57
blog: www.otvenhet.blog.hu

Forrás: Ötvenhét Blog