Veronai baleset: az igazi lelki próbatétel a médiavisszhang csillapodása után következik

Az egész országot megrendítő, tragikus hír érkezett múlt hétvégén, amikor egy budapesti iskolás csoport balesetet szenvedett egy sítáborból hazafelé menet Veronában. A szerencsétlenségben 16-an vesztették életüket és rengetegen megsérültek, két súlyos sérültet még most is Olaszországban ápolnak. A baleset pszichés következményeiről pszichiáter szakértőnk, Dr. Dinya Zoltán nyilatkozott.

- Egy ilyen váratlanul heves megrázkódtatás, súlyos stresszként berobbanó gyász felkészületlenül éri még az egyébként erős személyiségű embereket is. Erre a lelki kihívásra érintett hozzátartozóként nem könnyű segítség nélkül választ adni, a pszichológiai segítség kérése vagy a felajánlott segítség elfogadása mindenképpen hasznos, és semmiképpen sem a gyengeség jele – mondta el Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter főorvos.

Sok múlik a körülményeken

A gyászreakció egy bizonyos keretek között természetes folyamat, ami pszichológus nélkül is végigjárható út, ám most, a brutálisan tragikus körülmények és a semmiből jött hirtelenség miatt mindenképpen érdemes mérlegelni a pszichológusi segítséget.

- A tragédia és a kiváltott reakció minden esetben egyénfüggő. A gyászoló személy egyedül él, vagy család veszi körül? Egyedül nyilván nehezebb egy ilyen eseménnyel szembenézni. Fennállt már korábban bármilyen pszichiátriai betegség, ami most kiújulhat, rosszabbodhat? Ha igen, az megint a külső segítség szerepe mellett szól. Sok szempont merülhet fel. Segítő támasz lehet ilyen esetben a vallásosság és a hit ereje is – hívja fel a figyelmet a pszichológus.

A gyász egy soklépcsős folyamat, súlyos érzelmi hullámvasút

- A megküzdés és feldolgozás folyamata akár egy évig is eltart. Nem egy esetben azonban ez a feldolgozási folyamat kisiklik, a gyász elhúzódóvá válik és a gyászoló belegabalyodva az érzelmekbe és emlékekbe idővel lelkileg válik beteggé. Itt ennek a kockázata a tragikus körülmények között fokozott. A lelki betegséggé változó gyász, és a külső segítség szükségességére utaló jel például, ha az elhunyt szobáját tartósan érintetlenül hagyják, mintegy emlékhelyként, vagy ha még hosszú idő múlva is napi több órát töltenek a temetőben a hozzátartozók saját életük, szokásaik, munkájuk feláldozása árán is.

Hogyan segíthet egy pszichológus vagy pszichiáter megküzdeni a kialakult érzelmekkel?

- A szakember szerepe abban áll, hogy a megfelelő irányba terelje a gyász és a feldolgozás folyamatát, segítsen túllendülni a nehéz szakaszokon, és időben vegye észre a betegséggé súlyosbodást. A szaksegítség már a helyszíni baleseti ellátásnál elkezdődhet, egyfajta lelki elsősegélynyújtással és helyzetfelmérésként. Ilyenkor a munka első része lehet csoportos beszélgetések irányított vezetése is, később az egyéni terápiák kerülnek előtérbe.

A csoport, a közösség ereje azért fontos, mert így senki sem érzi magát egyedül hagyva a bajban, másrészt a hirtelen kialakult érzések kibeszélése, a belül halmozódó indulatok irányított elvezetésének már kezdetben is fontos szerepe van a gyász megfelelő irányú elindulásában. Ezt az emberek a pszichológia „feltalálása” előtt is ösztönösen érezték egyébként, ezért alakult ki a halottól elbúcsúzás szokásai, pl. a halotti tor, vagy éppen maga a temetés szertartása is, ahol az elhunythoz közelállók összegyűlnek, elbúcsúznak, emlékeznek, de tor esetén egy nagyon apró első lépést a feldolgozás felé is tesznek - vélekedik a szakember.

A gyász egy rögös út, amin végig kell menni

- A hozzátartozók által megélt akut stressz és robbanásszerűen megjelent gyászban nehéz olyat mondani, ami megváltoztatja a helyzetet és annak megítélését. A pszichológus nem tudja a gyász terhét átvenni, de nem is dolga, ő a gyász útján a kísérő, segítő szerepét tudja betölteni - hangsúlyozza Dr. Dinya Zoltán. - Én azt gondolom, a hozzátartozók számára az igazi lelki próbatétel akkor fog indulni, amikor elül a médiavisszhang, és csend lesz. Most pörögnek az események, rengeteg inger éri őket a média által is, az azonosítás, hazaszállítás, temetés körül is sok a gyakorlati tennivaló, ami kicsit le is köti a figyelmet, talán teljesen még fel se fogták a történteket.

Most mindenki segítséget ajánl fel, természetesen nagyon helyesen és jó szándékkal, de a hozzátartozóknak talán a legtöbb segítségre éppen akkortól lesz szükségük, amikor a médiahullámok gerjesztette össztársadalmi segíteni akarás már elcsitult és csend lett.

Mik jelezhetik a poszttraumás stressz szindrómát?

- A poszttraumás stressz a balesetet túlélt, a buszból kimenekültek esetében fontos rizikó. Visszatérő, nem csituló rémálmok, szorongás, hangulati hullámzás eleinte az események természetes velejárója, itt nem gyásznak nevezzük, de mégis egyfajta esemény-feldolgozás szükséges, ami ha nem tud megtörténni, betegséggé válhat, természetesen az egyes személyek lelki adottságainak és számos körülménynek a függvényében.

Az eseményekről való közös beszélgetések az ő esetükben is sokat segíthetnek könnyíteni a terhet, illetve a közös beszélgetések segíthetnek azt is megmutatni, kik szorulhatnak most vagy a jövőben pszichológusi segítségre - hívja fel a figyelmet a szakember.

Mit tehet a többi szülő, aki ezek után fél elengedni a gyermekét?

- Nos, az ő szempontjukból a tanácsom az, hogy a döbbenet percein túl nyugodtnak kell maradni, és amennyire lehet, próbálni önmagukat védve minél kevésbé bevonódni a tragédia érzelmi utóéletébe. A pánik mindenképpen kerülendő. Józanul gondolkozva mind tudjuk, hogy balesetek, tragédiák mindig voltak és sajnos lesznek is, ezzel a kockázattal tudnunk kell együtt élni.

Ismeretlenül is őszinte részvétemet szeretném kifejezni a tragédiában személyesen is érintettek felé!

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter főorvos