Kulisszatitkok a sürgősségiről: egy közös nyelv, amely növeli a betegbiztonságot
lektorálta: Dr. Demeter Anna megjelent:
A sürgősségi ellátásban minden perc számít. Éppen ezért az ellátó személyzetnek gyorsan és hatékonyan kell átadni és átvenni egymástól azokat a kulcsfontosságú információkat, amelyek a beteg ellátása szempontjából a legfontosabbak.
Ezt a célt szolgálja az SBAR módszer
Az SBAR egy olyan egységes kommunikációs módszertan, mely azonnali figyelmet és beavatkozást igénylő helyzetekben segíti a legfontosabb információk átadását az egészségügyi személyzet tagjai között.
Főként a kórházak sürgősségi osztályára jellemző az a fajta gyors döntéshozatal és beavatkozás, amely minden ott dolgozótól maximális odafigyelést igényel minden téren, beleértve az egymással való párbeszédet is. Az egészségügyi dolgozók közötti hatékony kommunikáció egy-egy esetben döntő fontosságú is lehet, hiszen sokszor igen rövid idő alatt és feladatok közben kell ezt lefolytatni, emiatt az adatok közlése sokszor információ-kieséssel járhat. Ennek elkerülésére találták ki az SBAR módszert.
Az egészségügyön kívül a hadseregben, illetve olykor légi közlekedésben is használják.
Hogyan működik ez a gyakorlatban?
A módszer az adatok közlését négy részre osztja, innen az SBAR mozaikszó: situation (helyzet), background (háttér), assessment (értékelés), recommendation (ajánlás).
Első lépés (helyzet): Kezdetben mindenképp azonosítani kell a pácienst és ismertetni a helyzetét, telefonon keresztüli beszéd esetén a hívás okát. Ilyenkor derül fény a beteg kilétére, hollétére, és ekkor adnak arról is információkat, hogy mi a pontos probléma, az mennyire súlyos, és mik a beteg életfunkciói.
Második lépés (háttér): Ekkor pontosan leírják a beteg hátterét, egészségügyi múltját, olykor pszichés helyzetét. Közlik a beteg kórházba kerülésének időpontját és okát, korábbi kezeléseket, előzetes laboratóriumi eredményeket, illetve a fennálló, ismert allergiákat is. Ehhez a lépéshez a dolgozóknak előre tisztában kell lenniük ezekkel az adatokkal, hogy az információközlés gyorsan és zavartalanul történjen.
Harmadik lépés (értékelés): Ebben a fázisban ismertetik a probléma feltételezett eredetét, illetve a betegvizsgálat során regisztrált megfigyeléseket, mindezzel alátámasztva a levont következtetéseket. Az is előfordul, hogy ebben a szakaszban az ellátó személyzet még nincs tisztában a beteg állapotát okozó tényezőkkel - ilyenkor elmondják, hogy nem biztos a tünetek eredete, de a beteg állapota romlik.
Negyedik lépés (ajánlás): Legvégül az hangzik el, hogy milyen eszközökre van szükség, vagy milyen tesztekre, vizsgálatokra lehet szükség, továbbá összefoglalják, milyen történéseket várnak, mit kellene tenni, vagy mikor értesítsék az orvost, amennyiben a páciens helyzete nem javul.
Érdekesség, hogy ezt a hatalmas információmennyiséget ideális esetben 60 másodperc alatt szükséges összefoglalni annak érdekében, hogy a beteg ellátása minél sikeresebb lehessen.
Az SBAR módszer története az amerikai hadseregben kezdődött |
| A módszert az amerikai hadsereg fejlesztette ki az ezredforduló környékén, majd a légi közlekedés átvette tőlük apróbb változtatásokkal, míg végül 2002-ben több kórházban is bevezették. A kezdeményezés célja a különböző dolgozók eltérő kommunikációs stílusaiból fakadó különbségek elkerülése volt, valamint az egészségügyben jelenlevő hierarchia áthidalása úgy, hogy az információ átadása közben a dolgozók beosztása, tekintélye ne befolyásolja a kommunikáció menetét. Azóta az eljárás egyre nagyobb népszerűségnek örvend, ma már sokszor javasolják a betegek átadásánál. |
Hatékony, de tanulni kell
A módszer elsajátítása igen hosszú és precíz munkát igényel, ugyanis bizonyos alapadottságok szükségesek használatához, illetve egyeseknek nehézséget okozhat az ajánlás, következtetések levonása. Mivel az eljárás igen rendezett módon zajlik, sok idő és gyakorlás szükséges, mielőtt valahol bevezethetnék. Hasonlóan fontos a megfelelő felkészültség, a beteg alapos előzetes felmérése, hogy információvesztés nélkül és akadálymentesen történjen meg a folyamat, ugyanakkor a szaknyelv hiánya egy bizonyos szintig a megfelelő leírással megoldható.
Az SBAR mára már többször és több szituációban is bizonyított, illetve igen nagy szaktekintélyű személyek és szervezetek is javasolják a használatát. Több kutatás is kimutatta, hogy az orvosok és az ápolók kommunikációs készségeinek növelése mellett a páciensek is egyre nagyobb biztonságban érezhetik magukat a módszer használatát igénylő helyzetekben.
SBAR az orvos-beteg kommunikációban
Az SBAR mára már nem csak az egészségügyben dolgozók számára tölthet be segítő szerepet: újabban igyekeznek bevezetni a módszert az orvos-páciens közötti párbeszédbe is (SBAR4Patients projekt). Gyakori megfigyelés ugyanis, hogy a páciensek nem számolnak be az orvosnak a betegségükkel kapcsolatos észrevételeikről, mivel úgy érzik, a kifejezésmódjuk esetleg nem megfelelő egy kórházi szituációban. A beszélgetés ilyen módon történő felépítésével azonban a betegek is strukturáltan, az általuk fontosnak tartott dolgokat kiemelve tudnának részt venni a kommunikációban, amely az orvos-beteg kapcsolat eredményességét nagyban javíthatja, és hosszú távon hozzájárulhat a kezelés sikeres kimeneteléhez.
Forrás: WEBBeteg
Kotmayer Lili, orvostanhallgató, Semmelweis Egyetem,
Lektorálta: Dr. Demeter Anna, SE-ÁOK, Magatartástudományi Intézet
