Dr. Velkey György: “Ha nyugdíjba megyek, ápoló leszek”

Az Ápolók Napja alkalmából az egészségügyi rendszer kihívásairól, az ápolói életpályáról és a támogatási lehetőségekről esett szó Dr. Velkey György Jánossal, a Magyar Kórházszövetség elnökével, valamint Lévai Bálinttal és Lévai Balázzsal, a BioTechUSA tulajdonosaival.

Az Ápolók Napja alkalmából a BioTechUSA-cégcsoport történetének legnagyobb értékű adományával támogatta a Magyar Kórházszövetséget, valamint a szervezet közvetítésével országosan 91 kórházi intézményt. Az együttműködés során 15 000 doboz prémium vitaminkészítményben részesül 5000 fő, sürgősségi betegellátásában dolgozó ápoló a szervezet által meghatározott kritériumoknak megfelelően. A támogatás mértéke 60 millió forint.

Első kérdésként meséljetek az adományozás hátteréről! Hogyan alakult ki az együttműködés?

Lévai Bálint: Dr. Velkey Györggyel 2022-ben találkoztunk először a Bethesda Gyermekkórház igazgatójaként. Akkor 200 munkatárs részvételével egy fél éves életmódváltó programot támogattunk InBody testelemző mérleg beszerzésével, termékcsomagokkal, kedvezményes vásárlási lehetőséggel és személyre szabott szakértői tanácsadással.

Dr. Velkey György János: 274-en vettek részt a programban, amely nemcsak jelentős eredményekkel zajlott, de a kórház egy olyan testelemző készüléket tudott beszerezni a támogatásból, amely egyaránt segítette a munkatársak egészségi állapotának felmérését és hozzájárult a gasztroenterológiai és izomsorvadásban szenvedő gyerekek állapotának követéséhez is. Az eredmények lenyűgözőek voltak, a sok leadott kiló mellett számtalan ápoló és orvos tudott változtatni életmódján, mentális és fizikai állóképességén. Ezen a sikeren felbuzdulva döntöttünk úgy, hogy idén kiterjesztjük az együttműködést a Kórházszövetségre is.

Lévai Balázs: A Bethesda Gyermekkórházzal való együttműködésünkön túl a korábbi években számtalan egészségügyi intézményt támogattunk, többek között a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetet, az Óbudai Szent Margit Kórházat, a Dr. Manninger Jenő Baleseti Központot (OBSI), az Új Szent János Kórházat és az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetet (OORI).

Miért pont a sürgősségi betegellátásban dolgozó ápolókra esett a választás?

Dr. Velkey György János: Ők azok a munkatársak, akik nincsenek reflektorfényben, a háttérben dolgoznak, kemény és erőt próbáló fizikai munkát végeznek és nemcsak nehezebb körülmények között kell ellátniuk mindennapi tevékenységüket, de sokszor maguk is nehéz szociális és gazdasági helyzetben vannak. Szerepük nélkülözhetetlen és az akut helyzetek ellátása folyamatosan próbára is teszi őket.

Lévai Bálint: Társadalmi felelősségvállalási programunk során arra törekszünk, hogy olyan területeken tudjunk támogatást nyújtani, ahol a legnagyobb szükség van rá. Az ápolók szerepe különösen fontos, hiszen ők azok, akik napi szinten az ágy mellett állva gondoskodnak a betegekről. Ennek fényében döntöttünk úgy, hogy segítjük munkájukat és egészségük védelmét. Nagyon örülünk, hogy a Magyar Kórházszövetség közvetítésével többek között olyan intézményekbe jutnak el C-, D- és multivitaminjaink, mint például a Bács-Kiskun Megyei Oktatókórház, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Oktató Kórháza, a Békés Vármegyei Központi Kórház, a Debreceni Egyetem Klinikai Központ, a Mohácsi Kórház és a Szent Borbála Kórház.

Milyen a magyar ápolók helyzete?

Dr. Velkey György János: Az ápolói életpálya borzasztóan nehéz. Nemcsak erős szakmai igényességre és tudásra van szükségük, de humánumra és fizikumra, valamint ritka lelki-szellemi kompetenciákra is. Általában három műszakban kell, hogy helyt álljanak, ráadásul éjjel-nappal jelen kell lenniük. Ezt nagyon nehéz összeegyeztetni a családi életükkel, amelyből számos konfliktus adódik. Többségük ráadásul vidékről jár be, így a munkájuk sok utazással is párosulhat. Rengeteg feszültséget visznek haza, napi szinten élik meg a betegek élet-halál küzdelmét, melyben döntő szerepük van. Mindezeken túl kevés az ápoló a betegek mellett, ráadásul sok adminisztrációval is jár a munkájuk.

Magyarországon fokozott a szakképzett ápolók hiánya, így túlfeszített munkát végeznek, hiszen sokszor 20-40 ágyas osztályokra csupán 1-1 ápoló jut éjszakánként.

Mit tud tenni a Kórházszövetség ennek a helyzetnek a javításáért és hogyan tud segíteni egy vállalat?

Dr. Velkey György János: Egyrészt fontos, hogy a kórház támogassa a partnerséget az orvos-ápoló viszonyban. Kulcskérdés, hogy ebben ne a hierarchikus elemek domináljanak, hanem az egymás mellettiség. Más aspektust tapasztal ugyanarról a konkrét helyzetről az ápoló, aki sokszor részletesebb rálátással bír egy kórtörténetre, állapotváltozásra. Fontos a családhoz igazított munkaidő-szervezés, a gyerekek nyári táborokban, napköziben való időtöltésének segítése, valamint az utazás megkönnyítése és a mentálhigiéniás segítségnyújtás. Egyes intézményekben belső anyagi segítség is eléri az ápolókat, hiszen az ápolói béremelés pillanatnyi késése miatt vannak olyan magasabb fizetési kategóriában dolgozó kollégák, akik saját jövedelmükből csoportosítanak át legális és jogilag rendezett formában olyan összegeket az ápolók felé, amik meghatározott rend szerint, arányosan és igazságosan kerülnek szétosztásra.

Lévai Bálint: Egy vállalat számos módon tud segíteni. A BioTechUSA-cégcsoport kiemelt célja a hazai egészségügyi intézmények felszerelése nélkülözhetetlen terápiás, diagnosztikai és rehabilitációs eszközökkel, valamint a kórházakban dolgozók immunvédelmének biztosítása termékadományokon keresztül. Figyelmet fordítunk arra is, hogy saját csatornáinkon, szakértőink, médiaügynökségünk és márkanagyköveteink bevonásával nyilvánosságot kapjanak olyan témák, melyek az egészségünk megőrzésével foglalkoznak, mint például az evés- és testképzavarok, az endometriózis, vagy a szűrővizsgálatok fontossága.

Lévai Balázs: Tapasztalataink szerint Magyarországon elengedhetetlen fejleszteni az emberek egészségműveltségét, így szakértőink professzionális szaktanácsadással segítenek az életmódváltásban, a sportteljesítmény növelésében. Nagy hangsúlyt fektetünk a tudásátadásra, a prevencióval kapcsolatos információk közérthető, a hétköznapokban könnyen alkalmazható közvetítésére. Bízom benne, hogy a BioTechUSA-cégcsoport példája inspiráló más vállalatok számára is, így együtt még hatékonyabban tudjuk támogatni az egészségügyi ellátórendszert.

Milyen gyakori, hogy külső szereplő bekapcsolódik a hazai egészségügy támogatásába? Mi a BioTechUSA álláspontja ebben?

Dr. Velkey György János: Ilyen széles terítésű, nagy volumenű, közvetlenül kórházi munkatársakat segítő aktivitás nem mondható gyakorinak, ezért különösen hálásak vagyunk a BioTechUSA-nak. A COVID alatt voltak programok, amikor a kórházban intenzív erőpróbán áteső munkatársakat több szervezet segítette jutalmazással, mentálhigiéniás, vagy éppen rekreációs támogatással, de ezt leszámítva nem általános, hogy külső szereplőktől a Magyar Kórházszövetségen keresztül a tagkórházakat elérve egyenesen a dolgozók kapjanak támogatást.

Lévai Bálint: Elkötelezettek vagyunk aziránt, hogy termékeink, szolgáltatásaink és több évtizedes szakértelmünk segítségével milliók élhessenek egészségesebb életet világszerte. Küldetésünk, hogy kortól, nemtől és egyéni céloktól függetlenül mindenki kihozza magából a maximumot. Az egészségügyi dolgozók értékes munkájának elismerése ezért természetes választás számunkra, hiszen ez a társadalom egyik legfontosabb területe, amelyre mindannyiunknak szüksége van. Az elmúlt időszakban különösen nagy hangsúly került az egészségvédelemre, hiszen a járvány miatt az egész világ az egészségügyi rendszerekre támaszkodott, az emberek pedig elkezdtek sokkal jobban vigyázni önmagukra és szeretteikre. Ebből a szempontból fontosnak tartjuk, hogy azokat, akik a frontvonalban állnak és kivételesen kitettek magukért a pandémia idején is, ne csak elismerjük, de támogassuk is.

Mit jelent a támogatás az ápolóknak?

Dr. Velkey György János: A gesztus és a megvalósuló segítség is nagyon fontos, mivel ez egy fizikai és mentális betegségeknek igen kitett csoport. Nagy az ápolási rendszer, sok embert foglalkoztat és sok kórházba jut el ez az adomány. Az, hogy az ápolók látják, hogy gondolt rájuk az adományozó és a Kórházszövetség, nincsenek egyedül a problémáikkal, egy nagyon fontos üzenet.

Mik a jövőbeli tervek?

Lévai Bálint: Célunk, hogy hozzájáruljunk egy egészségesebb társadalom megteremtéséhez. Mivel Magyarországon kevés szervezetnek van olyan apparátusa, hogy sikerrel tudja eljuttatni kulcsüzeneteit a nyilvánosságnak, ezért igyekszünk felületet biztosítani mindazoknak, akiknek kevesebb lehetőségük van segítséget kérni. Azt tapasztaljuk, hogy az intézmények operatív működése mellett már nem mindig jut erőforrás a kommunikációra, éppen ezért ingyenes tréningekkel és a versenypiaci módszerek átadásával fejlesztjük a térség civil szféráját.

Lévai Balázs: Az idei év második felében ráadásul már nem csak anyavállalatunk, a BioTechUSA égisze alatt dolgozunk ki felelősségvállalási projekteket, de másik zászlóshajó márkánkat, az edzőtermi edzést életvitelszerűen űzőket kiszolgáló Scitec Nutritiont is bevonjuk. A Scitec-es kollégák olyan fontos szociális ügyeket karolnak majd fel, mint az időskori gondozás, a mozgásukban korlátozottan integrálása és gyermekvédelem.

Dr. Velkey György János: 20 éve kórházat vezetek, ami rengeteg adminisztratív szervező munkával jár, sajnos kicsit távolabb a betegektől. Lassan közeledek ahhoz a korhoz, amikor eltöprengek, hogy ha itt befejezem a munkám, akkor hogyan tovább. Van egy elemi vágy bennem, hogy visszatérjek közvetlenül a betegek mellé és olyan munkát végezzek, ami direkt és napi kapcsolattal jár, ráadásul a segítségére van annak, aki rászorul, és ez pedig az ápolás. Úgyhogy van egy olyan - talán naivnak tetsző - álmom, hogy nyugdíj mellett az ápolásban segítek majd, de hogy aztán mit fog hozni az élet, azt még nem tudom.

Általában az orvosi munka távolabb van a közvetlen szükségletektől, távolabb, mint az ápoló, aki a legintimebb kapcsolatban van azzal, akiért dolgozik. Az az egyszerű gesztus, hogy ha valakinek fáj, az csökkenthető, ha valaki magányos, az enyhíthető, ha valaki izzad, az letörölhető, ha valaki vérzik, az elállítható, tehát ezek a nagyon közvetlen segítségnyújtások jó érzéssel töltik el azt, aki végzi. Ez a “jónak lenni jó” pszichéje az emberben ösztönösen benne van. Amivel teszek valami evidens jót, az pozitív érzéssel tölt el. Magának az ápolásnak ez az értelme. Ha valaki szenved, valaki nehéz helyzetben van, ezen kellő figyelemmel közvetlenül lehet segíteni, mely borzasztó erős motivációt jelent annak, aki ezt hivatásszerűen, szívből-lélekből csinálja.

Tovább Mikor szakápoló, mikor gondozó?

(Forrás: Magyar Kórházszövetség)