Dengue-láz - Mennyire veszélyes?

A betegségnek két formája létezik, az ún. klasszikus Dengue-láz, illetve a vérzéses Dengue-láz. A klasszikus forma világszerte előfordul a trópusi területeken, a vérzéses forma főként Ázsia déli részére jellemző.

A Dengue-láz 127 országot érint jelenleg világszerte, és 390 millió ember fertőződik meg évente a vírussal a vírust hordozó szúnyogok csípésének következtében. A trópusi, szubtrópusi területek érintettek, földrajzi előfordulása hasonló, mint a maláriának, de leginkább a városi, félvárosi érintettség a jellemző. A Dengue-láz gyakorisága az elmúlt években az egyre jobban hozzáférhető egzotikus utazások miatt a turisták között is jelentősen megemelkedett, de Európa 10 országában nem behurcolt esetek is előfordultak már.

Kórokozója vírus, melyet emberről emberre bizonyos szúnyogok vihetnek át csípésükkel. Ezek a szúnyogok - szemben a maláriát terjesztő szúnyogokkal - főleg napközben csípnek, városokban, vagy azok közelében levő sekély állóvizekben (esővizes tocsogók, lápok, mocsarak) élnek és szaporodnak.

A vérzéses Dengue-láz esetén a halálozás - kezelés nélkül - eléri a 10 százalékot is.

A Dengue-láz kórokozója és terjesztője

A megbetegedést az Aedes aegypti és az Aedes albopictus szúnyogfajták terjesztik, melyekre jellemző, hogy az emberi környezethez és szokásokhoz alkalmazkodtak. Jól tenyésznek az eldobott gépkocsi gumikban és konzervdobozokban felgyülemlett vízben, és elsősorban nappal táplálkoznak. A vérszívók a nőstény szúnyogok, amelyek a betegséget terjesztik. Jellegzetessége, hogy több emberből is szívhat vért, ezért nem ritka, hogy egy családon belül több megbetegedés is előfordul.

A fertőzést egy RNS vírus okozza, mely a Flaviviridae családon belül a Flavivirus családba tartozik. Négy különböző szerotípusa létezik (DEN1-4), melyek között keresztvédettség nem áll fenn, vagy csak igen rövid ideig. Az újabb típusokkal történő fertőzés a fokozott immunválasz jelensége miatt súlyos kórkép, akár szepszis is kibontakozhat.

A Dengue-láz tünetei, lefolyása

A fertőzések lehetnek tünetmentesek, vagy enyhe influenzaszerű megbetegedés képe mutatkozhat, de súlyos, életveszélyes kórkép is kibontakozhat.

A fertőzött szúnyog csípését követő lappangási idő átlagosan kb. 4-7 nap, de 3-14 nap is lehet. Az inkubációs periódust követően a betegség nagyon különböző kórképek formájában jelentkezhet, a betegség lefolyása széles spektrumban mozog.

Mind a négy vírus hasonló tüneteket produkál, a klinikai tünetek alapján ugyanakkor a Dengue-lázat a klasszikus Dengue-láz és a vérzéses (haemorrhagias) Dengue-láz csoportokba sorolhatjuk.

A lappangási időt követően hirtelen magas láz, szem mögötti fájdalom, erős csontfájdalmak kezdődnek, melyek intenzitása miatt a betegséget "csonttörő betegségnek", vagy "csonttöréses láznak” is nevezik. Hányinger, hányás, lassú szívverés (bradichardia), belövellt kötőhártyák alakulnak ki.

A láz az első néhány nap után 12-24 órára megszűnhet, majd újra emelkedik. A láz kezdetekor diffúz arcpír észlelhető, majd kiütések jelennek meg a betegség kezdetét követően 2-6 nap múlva. A kiütések elsősorban a törzsön kezdődnek, majd a végtagokra terjednek. A kiütések intenzitása néha erős, csaknem az egész bőrfelszint befedi, de kisebb szigetek érintetlenül maradhatnak. A bőrkiütések kb. 2-4 napig észlelhetőek, melyeket viszketés, a tenyerek és talpak hámlása követ. A láz oldódásával néhány apró bevérzés (petechia) figyelhető meg a bőrön.

A vérzéses (haemorrhagiás) Dengue-láz (DHF) elsősorban kisebb gyermekekben fordul elő, és különböző súlyosságú lehet. Előfordul, hogy csak néhány apró bevérzés látható a bőrön, vagy a kötőhártyán, de kiterjedt bőrvérzések is kialakulhatnak, melyhez fogínyvérzés, orrvérzés, menstruációszerű vérzés, gyomor-bélrendszeri vérzések társulhatnak. Vérvizelés vagy sárgaság ritkán észlelhető.

Súlyos esetben a tünetek gyorsan súlyosbodnak, és a beteg sokkos állapotba kerülhet (Dengue shock syndrome: DSS). A sokk már a betegség korai szakaszában is kialakulhat. Amennyiben nem történik intenzív beavatkozás, a beteg néhány óra alatt meghalhat. Intenzív kezelés esetén a vérzéses Dengue-láz haláűlozási aránya szerencsére „csak” 1% körül alakul.

A felépülés elhúzódó, gyakran hetekig tart. Gyengeség, fáradékonyság, levertség jellemző. Felnőttekben súlyos depresszió alakulhat ki, amely öngyilkossági késztetésig is vezethet.

Kivizsgálás, diagnózis

A betegséget el kell különíteni számos, hasonló akut tünetekkel járó fertőző betegségtől, mint pl. leptospirosis, hastífusz, influenza, malária, kanyaró (morbilli), illetve egyéb vírusok által okozott haemorrhagiás lázaktól. A Dengue-lázat terjesztő szúnyogfajok a Zika-láz vírusát is terjesztik. A klinikai tünetek alapján elsősorban akkor merül fel a Dengue-láz gyanúja, ha az érintett endémiás területeken járt a beteg. Ezt követően a vírus RNS kimutatásával, ill. szerológiai vizsgálattal támaszthatjuk alá a diagózist.

További támogatást nyújt még a vérkép, amelynek eltérései (a jelentősebbek: fehérvérsejtszám csökkenés, limfocitózis, májenzimek fokozott emelkedése, trombocitaszám csökkenése) és a vérkenet típusos leletei szintén igazolják a diagnózist, és eredményeik segítséget nyújthatnak az állapot megítéléséhez, a további terápiás terv felállításához és az utánkövetéshez.

A Dengue-láz kezelése és megelőzése

A betegség gyógyítására nem áll rendelkezésünkre hatékony gyógyszer, csak tüneti kezelésre szorítkozhatunk, ami általában lázcsillapításból és ágynyugalomból áll. Aspirin (szalicilát) adása kerülendő. A fennálló lázas állapotot mielőbb el kell különíteni a maláriától, ami viszont azonnali gyógyszeres kezelést igényel.

A betegség elleni vakcinát 2019. májusában engedélyezték az Európai Unióban. Élő, legyengített kórokozót tartalmaz, a vírus 4 fő típusa ellen. Az oltási sor 3 dózist jelent, 6 hónap eltéréssel. Hazánkban nem elérhető az oltóanyag.

A Dengue-láz elleni vakcina csak olyan személyek esetében alkalmazható, akik 6-45 év közöttiek, és laboratóriumi vizsgálatok igazolták náluk a korábbi Dengue-fertőzést, illetve endémiás területen élnek.

Ennek oka, hogy a legtöbb esetben a betegség enyhe, influenzaszerű tünetekkel jár, a súlyos megbetegedés kockázata azoknál nagyobb, akik másodjára fertőződtek meg. Ezen betegek egy kis részénél olyan súlyos megbetegedés alakul ki, amely potenciálisan halálos vérzéshez és szervkárosodáshoz is vezethet.

Hogyan tanácsos védekezni azoknak, akik még nem estek át a megbetegedésen, és így védőoltás nélkül utaznak trópusi országokba? Elsősorban megfelelő öltözet, és bőrre kenhető szúnyogriasztók segíthetnek megelőzni a vírus szervezetbe jutását. A szúnyogriszta hatóanyagtartalma legyen 30% feletti, az alábbiakból:

• DEET (N,N-Diethyl-m-toluamide),
• picaridin,
• IR3535,
• Lemon Eucalyptus (p-menthane 3,8 diol, azaz PMD).

A zárt helyiségeket rovarriasztóval, az alvóhelyet pedig impregnált szúnyoghálóval kell védeni.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Horváth Balázs
Aktualizálta: Dr. Szabó Zsuzsanna