BMI, haskörfogat, testzsírszázalék, labor - A rejtett zsírok kimutatása is fontos

Több módszer létezik, amelyek segítségével megállapítható az elhízás ténye, illetve annak mértéke. Léteznek bárki által otthon is megmérhető mutatók, eszközös mrések, és a laboratóriumi paraméterek is informatívak lehetnek.

Az elmúlt időszakban elfogadottá vált, hogy a BMI jó jelzőmódszer az elhízottság mértékének meghatározására. Ugyanakkor az optimális testsúlyú személyek vagy a csak kismértékben elhízott páciensek körében olyan érzékenyebb mérőmódszerek bevezetése lenne célszerű, amelyek segítségével karakterizálhatók a kisfokú, sok esetben rejtett elhízás által okozott, gyakran a klinikum számára rutinszerűen nem megállapítható zavarok. Az anyagcsere kismértékű kisiklásának korai felismerésével a prevenció eszközei hatványozottabban vethetők be.

Milyen egyéb módszerek vannak a BMI mellett?

Az abdominalis (hasi) elhízás a generalizált túlsúlynál fokozottabb kockázatot jelent a kardiovaszkuláris betegségek és az anyagcserezavarok kialakulásának szempontjából. A hasi tájékra lokalizálódó elhízás mértékére a haskörfogat, illetve a derék/csípő arány enged következtetni.

Kevésbé alkalmazott módszer (valószínűleg a műszerigény által támasztott anyagi vonzat miatt) a testösszetétel százalékos arányának kifejezése, más szóval a testzsírszázalék mérése. Az eljárást nevezik bioelektromos impedancia analízisnek is, az alkalmazott technika után.

Az eszköz egy testtömeg mérésére szolgáló egyszerű mérleg és egy fitneszeszköz keverékéhez hasonlít. A gépre ráállva a műszer nagyon gyenge erősségű elektromos áramot bocsát ki a talpaktól a kezek irányába.

A műszer érzékelőinek segítségével meghatározza a test elektromos ellenállását (impedanciáját). Az impedanciából lehet következtetni a szervezetben akár rejtetten felhalmozott zsírszövet mennyiségére. Mivel a víz sokkal jobban vezeti az elektromos áramot, mint a zsírszövet, az ellenállás mértékéből hozzávetőlegesen meg lehet becsülni a test összetételének víz:zsír arányát. A vizsgálati eredmények hitelességének korlátját a test víztartalmának változása jelenti.

A zsírok laboratóriumi mutatói

A zsírszövet maga is aktívan részt vesz a szervezet anyagcseréjének szabályozásában. Adipokineknek nevezzük azokat a zsírszövet által termelt hormonszerű fehérjéket, melyek endokrin aktivitással bírnak. Ebbe a csoportba tartozik a leptin és a rezisztin, melyek vérbeni koncentrációját laboratóriumi körülmények közt lehet meghatározni.

A leptinnek bizonyítottan szerepe van a cukorbetegség talaját képező inzulinrezisztencia kialakításában, így az energiafelvétel- és leadás szabályozásában. A szérum leptin koncentrációja egyenes arányosságot mutat az inzulinrezisztenciával, a BMI és a testzsír mennyiségének értékével.

A rezisztin nevű molekula szintén a zsírsejtek terméke, melyről azt feltételezik, hogy az elhízás következtében kialakuló inzulinrezisztencia egyik potencírozó eleme. A rezisztinről eddig még nem sikerült az összefüggést egyértelműen kimutatni, de az ez irányú vizsgálatok napjaink egyik jelentős fejlődéssel kecsegtető tudományterületét jelentik. Az ellentmondásos eredmények biokémiai alapja az a tény lehet, hogy a rezisztin különböző izoformákban kering a vérben, melyek a mai napig nem karakterizáltak teljességgel.

Általánosan elfogadott tény, hogy a BMI, a haskörfogat és a viscerális elhízás mértéke szoros kapcsolatban áll egymással csakúgy, mint a szérum leptinszintje. Éppen ezért nagyon fontos mutató a vérzsírszintek meghatározása is, magas értékek esetén ajánlott a testsúly csökkentése is.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kónya Judit, családorvos