A Magyarországon előforduló féregfertőzések

A helminthiasis - azaz a férgesség mint betegség - olyan kórkép, amelyet a szervezetben parazita életmódot folytató férgek vagy azok lárvái idéznek elő. Cikkünkben a Magyarországon előforduló féregfertőzések tüneteiről, a fertőzések módjáról és veszélyeiről olvashat.

A féregfertőzés lehet teljesen tünetmentes, máskor a féreg parazita életmódja miatt táplálékot, vitaminokat von el a gazdaszervezettől, és hiánybetegséget okoz, avagy testanyagainak közvetlen toxikus, vagy allergizáló hatásának köszönhetően, kóros szervi tünetek jelentkeznek. Egyes férgek lárvái bejuthatnak a szövetekbe, ahol idegentestként gyulladásos gócokat hozhatnak létre. A betegség lehet a kórokozó elpusztítására tett kísérletnek, például immunpatológiai reakciónak a következménye is.

Jelen cikkünkben az egyes férgek sajátosságait, a fertőzés módját és menetét, továbbá a legjellegzetesebb tüneteket szeretnénk ismertetni. Nem térünk ki különösebben a kórfelismerés és a kezelés lehetőségeire.

Ezekről csupán csak annyit, hogy bizonyos tünetek láttán a diagnosztizáló orvosnak gondolnia kell többek közt a féregfertőzés lehetőségére is, és a különböző fertőzések leküzdésére hatékony gyógyszerek, anthelmintikumok állnak rendelkezésünkre.

Enterobiasis

Az ember leggyakoribb féregfertőzése a cérnagiliszta (Enterobius vermicularis)-fertőzés, az enterobiasis, amely az egész világon elterjedt. Elsősorban gyermekkorban, gyermekközösségekben gyakori. A fertőzöttség maximuma 9-11 éves korban található. Az egyedüli fertőzőforrás a féreggel fertőzött ember. Az újabb fertőzés, a környezetben, a körmökön, a ruházaton, az ágyneműn, vagy a házi porban található peték lenyelésével veszi kezdetét. A szájon át bejutott petékből a lárva a gyomor- patkóbél területén kel ki, növekszik, majd a vastagbélbe vándorolva éri el teljes fejlettségét. A fehér színű féreg nősténye átlagosan 1 cm hosszú, a hím ennél kisebb. A petékkel teli megtermékenyített nőstény az éjszaka folyamán a végbélnyílás környékére vándorol, ahol petéket rak.

Csak a fertőzöttek egyharmadában jelentkeznek kifejezett klinikai tünetek. A panaszok között a leggyakoribb az éjszakai végbéltáji viszketés. Tartós fertőzés esetén ez alvászavart idézhet elő, de előfordulhat nyugtalanság, ingerlékenység, fáradtság is, és az ezekből eredő koncentrálóképesség hiánya.

Az enterobiasis legjelentősebb és legveszélyesebb szövődménye a vakbél krónikus gyulladása. A férgek a gáton keresztül a külső nemi szervekre, továbbá a hüvelybe is átvándorolhatnak, és petéik e területen is megtalálhatók. A fertőzés a leánygyermekeket vakaródzásra készteti, és a felszínes hámsérülések talaján bekövetkezhet a hüvely másodlagos bakteriális, illetve gombás fertőződése.

Trichuriasis

Ostorféreg

Hazánkban a féregfertőzések közül talán a második leggyakoribb, a Trichuris trichuria okozta trichuriasis. A fertőzöttek valós számát nehéz megítélni, miután a klinikai kép a szervezet általános állapotán kívül az élősködő férgek számától függ. Mérsékelt égövön gyakori a tünetszegény, vagy tünetmentes fertőzés. Hazánkban a trichuriasis a település-egészségügyi-, és higiénés viszonyoktól függően különböző mértékben az ország egész területén előfordul. Miután ez a bélparazita a talaj útján terjed, ezért lényegesen nagyobb arányban található vidéken, mint a városi lakosság körében.

Az újabb emberi fertőzés, a már fertőzött egyén székletével ürülő peték lenyelésével veszi kezdetét. A lenyelt Trichuris peték lárvává, majd kifejlett féreggé alakulnak át, amelyek szájszervükkel megkapaszkodnak a vastagbél nyálkahártyájába. Az okozott tünetek részben ezzel a mechanikus ártalommal magyarázhatók.

Középerős fertőzésben bizonytalan panaszok észlelhetők: étvágytalanság, hányinger, változó lokalizációjú hasi fájdalmak, melyekhez fogyás, illetve allergiás tünetek is társulhatnak.

Súlyos fertőzésben – mely elsősorban a trópusi területeken fordul elő – idült, véres hasmenés a jellemző, melyhez anémia társul.

Bővebben Bővebben az ostorférgességről

Ritka féregfertőzések

Vannak olyan gyomor-bélcsatornán keresztül terjedő fertőző betegségek, amelyek csak igen mostoha higiénés körülmények között jelentkeznek. Ezek közé tartoznak az alábbiak:

Ascariasis (orsóférgesség)

Hazánkban átlagosan 8-10%-ban fordul elő. Terjedése székletszóródással, a féregpetékkel szennyezett talajjal, tisztítatlan szennyvízzel öntözött, nyersen fogyasztott, mosatlan gyümölcs és zöldségfélék fogyasztásával történik. A terjedésben természeti tényezőkön kívül társadalmi tényezőknek (hiányos közművesítés, primitív személyi higiéné) is jelentős szerepük van.

Az Ascaris lumbricoides nevű féreg hímje 15-20 cm, nősténye 20-30 cm hosszú. A fertőzőforrás a féregürítő ember. A pete szájon át bejut a béltraktusba, majd az emésztőnedvek hatására peteburok megnyílik, és az így szabaddá váló lárvák átfúródnak a bélfalon, majd a vénás keringéssel (részben a nyirokereken át) a tüdőbe jutnak. A lárvák a tüdő léghólyagjain keresztül a nagyobb légutakba vándorolnak, majd a felköhögött lárvákat lenyelve, a bélben ismét kialakulnak belőlük az ivarérett férgek. A tüdőben vándorló lárvák apró vérzéseket, hörghurutot, súlyosabb fertőzés esetén kiterjedt gyulladásos folyamatokat indíthatnak el.

A vékonybélben élősködő, és a félig emésztett béltartalommal táplálkozó férgek, a féregszámtól és az egyéni túlérzékenységtől függően, puffadást, hasi fájdalmat, periodikus hasmenést okozhatnak. Máskor a tünetek gyomor- vagy patkóbélfekélyt, néha hasi daganatot utánozhatnak. Toxikus hatásként idegrendszeri és allergiás tünetek jelenhetnek meg (pl. nyugtalanság, alvászavar, szédülés, orr- és végbélviszketés stb.).

A legveszélyesebbek, a mechanikus jellegű ártalmak. A vándorló lárvák hatására a gégében vizenyő képződhet, amely fulladást okozhat. A kórokozó a fülkürtön át a középfülbe is bekerülhet, majd a dobhártyán átfúródva megjelenhet a külső hallójáratban. A férgek tömeges előfordulása bélelzáródást (ileus) idézhet elő. Alkalmanként az Ascaris férgek az epeutakba is bejutnak.

Trichinellosis

A trichinellosis (fonalóckór) felbukkanásával elsősorban azokon a területeken kell számolni, ahol hagyománya van a disznóvágásnak, az emberek előszeretettel fogyasztanak sertéshúst, nyers vagy csupán füstölt disznótoros ételeket, házikolbászt (főleg, ha vaddisznó húsával van keverve), illetve, ahol a háztáji sertéseket konyhai maradékokkal, húsételekkel is táplálják. A kórokozó a Trichinella fajok, elsősorban a Trichinella spiralis. A kórokozóforrás az egymással (is) táplálkozó, vadon élő hús- és mindenevők: róka, borz, patkány, vaddisznó és házi sertés.

A lárvákat tartalmazó, elégtelenül kezelt húsok elfogyasztása után a parazita az emésztőnedvek hatására megnyíló tokjából szabaddá válik, és a vékonybélben alakul kifejlett féreggé. A nőstényekből kiszabaduló lárvák, a bélfalon áthatolva a harántcsíkolt izmokba, és olykor más szervekbe (pl. a központi idegrendszerbe, szívbe) vándorolnak. A fertőzés elsősorban az állandóan működő, legjobb vérellátású (rekesz-, bordaközi-, rágó-, nyelő-, antigravitációs- és szemkörüli) izmokat érinti. Az izomrost belsejében megtelepedett lárva körül hialinos tok képződik, mely idővel elmeszesedik, és ebben a kórokozó még hosszú ideig életképes maradhat.

A parazita megbetegítő hatása a mennyiségtől függ. A fertőzést követő első héten fertőző bélgyulladáshoz, ételmérgezéshez hasonló tünetek alakulnak ki: - láz, hányás, hasi fájdalom, hasmenés vagy éppen székrekedés. Már ebben a szakban is jelentkezhet izomgyengeség, noha ez még nem a direkt lárvahatásnak, hanem a korai toxikus távhatásnak az eredménye.

Ezután az izmokba történő lárvavándorlás során a láz magasra szökik, fáradtság, bágyadtság, fejfájás okoz rossz közérzetet. Az esetek 80%-ában a szem környéke és az arc vizenyősen megduzzad, egyúttal végtag- és izompanaszok (kettős látás, nyelési nehézség, mellkasi fájdalom, fulladás, rekedtség, nyomásra fájó izmok, végtag-gyengeség, ízületi fájdalmak) jelentkeznek. A bőrön gyakran látható kiütés, a szem kötőhártyáján és a köröm alatt apró vérzések észlelhetők. Kivételesen erős parazitafertőzés esetén szívelégtelenség és ritmuszavarok fordulhatnak elő.

Házi kedvencek által terjesztett fertőzések

Kedvenc házi-, hobbiállataink sok örömet okozhatnak a gazdájuknak, de ha nem tartjuk be az alapvető állattartási rendszabályokat, akkor emberi fertőzések forrásaivá is válhatnak. Ezen fertőzések közé tartoznak a következők:

Toxocariasis

A toxocariasist a kutyákban, macskákban gyakran előforduló parazita, a Toxocara canis és a Toxocara mystax (cati) okozza.

A kifejlett féreg tartózkodási helye az állatok tápcsatornája, ahol nagy mennyiségű petét termel, és ez a széklettel ürül. A fertőzött szuka szöveteiben többségében nyugvó állapotban lévő lárvák, a vemhesség során végbemenő hormonális változások hatására aktiválódnak és a vérárammal a méhlepényen keresztül bejuthatnak a magzatba. A fertőzés átadása szoptatás útján is bekövetkezhet, de ennek jelentősége kisebb. A macskáknál az utód fertőzésének elsődleges módja a szoptatás, méhlepényen keresztüli fertőződés nincs. A kutya- és macskaalom tehát jelentős fertőzőforrás lehet.

Emberben a peték lenyelését követően a lárvák a tápcsatornán áthatolva eljutnak a májba, tüdőbe, és néha egyéb területekre (központi idegrendszer, szem, vese, és szív). E stádiumnál tovább az emberi szervezetben a lárvák nem fejlődnek tovább.

A toxocariasis az 1-4 év közötti gyermekekben a leggyakoribb, közöttük is azokban, akik fonák étvágyúak (pica), szoros kapcsolatban vannak a kutyákkal és macskákkal; - a szem toxocariasisa idősebb gyermekben a leggyakoribb.

Az akut fertőzés lázzal, nehézlégzéssel kísért köhögéssel, görcsökkel, máj- és olykor lépmegnagyobbodással, valamint nyirokcsomó-duzzanattal jelentkezik. A szem toxocariasisa leggyakrabban látásélesség-csökkenés, ritkábban kancsalság és szem körüli ödéma képében jelentkezik.

Bővebben Bővebben a toxocariasisról

Noha az előbbiekben tárgyaltaknál lényegesen ritkábban, de előfordulhat még térségünkben két féregfertőzés, amelyekről érdemes röviden megemlékezni:

Hólyagférgesség vagy echinococcosis

A gyógykezelés szempontjából talán a legnagyobb problémát okozó féregfertőzés. Kórokozója leggyakrabban az Echinococcus granulosus, mely 3-6 mm hosszú, főként kutyákban él. A külvilágba szóródó peték bekebelezésével fertőződnek a szokványos köztigazdák (sertés, juh, szarvasmarha), alkalmilag az ember is. A fertőzés leggyakrabban a gyermekkorban következik be.

A petékből a vékonybélben kelnek ki a lárvák, melyek a bélfalat átfúrva, elvándorolnak a különböző szervekhez. Rendszerint a májban vagy a tüdőben (ritkábban a csontokban és az agyban) telepednek meg, majd folyadékot tartalmazó, vastag falú tok, tömlő (ciszta) képződik körülöttük.

A tömlő növekedése nyomási tüneteket és az érintett szerv szövetének izgalmát okozhatja. A tömlő el is meszesedhet, de ez nem jelent automatikusan elhalást. A ciszta falának megrepedése, és a belsejében található testidegen fehérjék érintkezése a gazdaszervezet immunrendszerével, életveszélyes, allergiaszerű reakciót (anafilaxiás sokkot) eredményezhet.

Fontos tudni! Tudja, mit tegyen anafilaxiás sokk esetén?

Galandférgesség

A taeniasis két galandféreg faj, a horgasfejű galandféreg (Taenia solium, sertés galandféreg) és a simafejű galandféreg (Taenia saginata, szarvasmarha galandféreg) által okozott betegség.

A köztigazdák a nevezett háziállatok, mindkettő végső gazdája az ember. Az állati köztigazdák fertőződése a taeniás ember székletével, vagy széklettel szennyezett takarmánnyal történik.

Az állatokban szabaddá vált lárvák átfúrják a bélfalat, és a véráram, illetve a nyirokkeringés közvetítésével a harántcsíkolt izomzatba kerülve betokolódnak, ún. borsókát (cysticercus) képeznek. Egy újabb emberi fertőzés a nyers vagy nem kellően hőkezelt, borsókás hús fogyasztása révén alakul ki.

Legtöbbször az egyetlen tünet a széklettel távozó féregízek ürítése, esetleg érezhető a féregmozgás, máskor toxikus és neurovegetatív tünetek jelentkezhetnek. (A sertés galandféreg számára az ember is lehet köztigazda, az így kialakult human cysticercosis súlyos prognózisú betegség.)

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Nagy László, infektológus