Blastocystis hominis: békés parazita vagy kórokozó?

A múlt század eleji felfedezése óta sokáig vitatták rendszertani hovatartozását. Első leírója ostoros véglény cisztájának vélte, majd élesztő-, illetve penészgombának gondolták, később rokonságba hozták a barna algákkal, mígnem 1983-ban a protozoonok (egysejtű állati szervezet, élősködő) közé sorolták.

Elhúzódó anyakönyvezése miatt, szakmai körökben a „mikrobiológia lelencgyerekének” is titulálták egykoron. Az előzőekhez hasonlóan, sokat vitatkoztak arról is, hogy a B. hominis békés parazitának tekinthető-e, avagy kórokozónak. A polémia e téren még napjainkban is fel-fellángol.

Kóreredet, járványtan

Az egysejtű mérete 4-10 μm-re tehető, de előfordul ettől lényegesen nagyobb átmeneti formája is. Életciklusa bonyolult, és ennek megfelelően változatos a protozoon megjelenési külleme; - úgymint cisztás, vakuolás (hólyagos), szemcsés és amőbaszerű alakok. Ez a polimorfizmus jelentős nehézséget okoz a laboratóriumi diagnózisban, a parazita felismerése és kimutatása speciális festési eljárással finomítható.

A B. hominis világszerte elterjedt, különböző tanulmányok szerint, a parazitológiai laboratóriumokba küldött székletminták 3-18 százalékában megtalálható. Ennek ellenére, az átlaglakosságot érintő előfordulási gyakorisága pontosan nem ismert, azonban a gyakoriság összefügghet a klimatikus viszonyokkal, illetve egy ország fejlettségi (egyben közegészségügyi) szintjével. A forró, párás éghajlaton gyakoribbak a fertőzések, mint a hűvös, száraz klímájú területeken. Németországi adatok szerint, a trópusi utazásról hazatérők 30 százalékában a B.hominis kimutatható a székletből, de az érintettek körében csupán néhány esetben jelentkezett bélhurut.

A protozoont hordozó gazdaállatok köre sem tisztázott egyértelműen. A publikációkban felmerült az emlősök, hüllők, kétéltűek, rovarok hordozó szerepe. Újabban az emberszabású majmoknál, a tengerimalacnál igazolták a kórokozó-hordozást, továbbá, állatorvosi szűrővizsgálatok alapján, a házi sertések és a vaddisznók jelentős hányada is fertőzöttnek bizonyult. A fertőzésben közvetítő szerepet játszhat, a szennyezet ivóvíz és élelmiszer.

A kórokozó cisztás formája székletszennyeződéssel, szájon keresztül jut az emberi szervezetbe. A bélrendszerben a ciszta megreped, és vakuolás, szemcsés, amőbaszerű formák szabadulnak ki, és szaporodnak tovább. Ezek egy része idővel ismét cisztás formát ölt, és a széklettel távozik a külvilágba. A kijutott ciszták újabb fertőzések forrásaként szolgálhatnak. A kórokozó kiváltotta bélnyálkahártya-gyulladás hátterében toxikus-allergiás reakció állhat.

A B. hominis és a gyomor-bélrendszeri tünetek közti ok-okozati összefüggés nem minden esetben konzekvens. Ez a kórokozó viszonylag gyakran kimutatható tünetmentes személyek székletéből és sokszor bármilyen kezelés nélkül el is tűnik onnan. A B.hominis gyakran más kórokozók társaságában található meg a bélrendszerben, és ilyenkor ugyancsak nehéz eldönteni, hogy közülük melyek felelősek a klinikai tünetekért.

A manapság elfogadott vélemény szerint, a B. hominis fakultatív kórokozó, azaz csak bizonyos körülmények között okoz megbetegedést; - ha a természetes baktériumflóra megváltozik, ha a fertőzött személy már eleve valamilyen emésztőrendszeri megbetegedésben szenved és/vagy immunrendszere meggyengült. Az immungyengeségben szenvedők fokozattan hajlamosak a tünetekkel járó fertőzésre.

Tünetek

Tünetekkel járó fertőzés esetén felléphet hasi görcs, puffadás, hasmenés, testsúlyvesztés, émelygés, hányás, végbéltáji viszketés, allergiás bőrkiütés és kedélyállapot-változás, de ismételten hangsúlyozni kell, hogy a legtöbb infekció tünetmentesen zajlik. Feltételezik, hogy a B. hominis fertőzés szerepet játszhat reaktív ízületgyulladás, fekélyes vastagbélgyulladás, Crohn-betegség, irritábilis bél szindróma kialakulásában. Ezek a feltételezések szintén megosztják a téma kutatóinak állásfoglalását.

Felmerül ugyanis a kérdés: - mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Lehetséges, hogy a protozoon képes primer módon kiváltani a krónikus bélnyálkahártya-gyulladást, illetve a tápcsatorna mozgásának zavarát, de nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy egy fertőzés előtti, így más okból létrejött nyálkahártya-károsodás, bélmozgás zavar teremt ideális miliőt, egy későbbi nagy csiraszámú B. hominis kolonizáció létrejöttéhez.

Kezelés, megelőzés

A B. hominis fertőzésnek nincs specifikus terápiája. Fontos, hogy gyógyszeres kezelés (antiprotozoon-szerek, antibiotikum) csupán kifejezett tünetek, illetve egyértelműen kimutatott, magas csiraszámú B. hominis fertőzés esetében javasolt. A kezelés hatására gyakran mérséklődnek a tünetek és a panaszok, de nem biztos, hogy ez az állapotjavulás kizárólag a kórokozó megsemmisülésének köszönhető. A B. hominis ugyanis, a kezelt betegek felénél, a székletből továbbra is kimutatható.

A megelőzés ugyanaz, mint a többi bélhurutot okozó mikroba esetében; - „a tiszta kéz”, továbbá a megfelelő ivóvíz- és élelmiszer-higiénia.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerző: Dr. Nagy László, infektológus