Ázsiai tigrisszúnyog – Mennyire veszélyes valójában?
megjelent:
Azon rovarfajok egyike, amelyek a globális felmelegedés következtében terjeszkedve és a bővülő nemzetközi kereskedelmi hálózatok révén hazánkba is eljutottak, az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus). Mit érdemes tudnunk róla?
Bár a média a legtöbb figyelmet az ázsiai tigrisszúnyognak szenteli, két másik invazív szúnyogfaj is jelen van már országunkban: a japán bozótszúnyog (Aedes japonicus) és a koreai szúnyog (Aedes koreicus), amelyek szintén terjesztői lehetnek bizonyos trópusi betegségeknek. Ez a 3 faj nagyon hasonló megjelenésű, elkülönítésük laikusok számára nem egyszerű. Ugyanezek elmondhatók az egyiptomi csípőszúnyogról (Aedes aegypti) is, amely egyelőre nem jelent meg Magyarországon, de Európa keleti csücskében már igen.
Mekkora veszélyt jelent jelenleg az ázsiai tigrisszúnyog hazai jelenléte?
Az ázsiai tigrisszúnyog többek között a nyugat-nílusi-, a sárga-, a dengue-, a chikungunya- és a Zika-láz kórokozóit képes terjeszteni, ami nem jelenti azt, hogy ha megcsíp bennünket egy ilyen szúnyog, akkor biztosan el is kapjuk ezeket a betegségeket. Nem minden egyed fertőzött ugyanis, csupán alkalmas arra, hogy az említett kórokozók számára vektorként szolgáljon. Ez azt jelenti, hogy az adott szúnyog akkor lesz potenciális terjesztője egy betegségnek, ha olyan embert csíp meg, akinek a véráramában jelen van a kórokozó, ami a szúnyog nyálmirigyébe eljutva ott sokszorozódni képes. A szúnyog ettől nem betegszik meg, tünetmentesen hordozza a kórokozót, ami, ha a rovar megcsíp egy másik embert, annak a véráramába kerül és okoz nála fertőzést. A szúnyogok nyála érzéstelenítő anyagot tartalmaz, csípésük során többek között ezért jattatnak nyálat a szúrt sebbe, hogy a gazda ne vegye észre és ne tudja elhessegetni őket táplálkozás közben. Ez a viselkedés viszont lehetővé teszi a kórokozók véráramba jutását is. Ha tehát az adott kórokozót terjeszteni képes szúnyogfaj egyede élete során nem találkozik fertőzött gazdával, nem fog betegséget terjeszteni.
Mivel hazánkban az említett trópusi betegségeknek a nyugat-nílusi lázat kivéve csak behurcolt eseteiről tudunk, kicsi az esélye annak, hogy a potenciális vektorok fel tudják venni és át tudják adni másnak a kórokozókat. A Magyarországon feljegyzett eddigi összes esetben az érintettek külföldön fertőződtek meg, tehát nem a hazánkban megtelepedett szúnyogok csípték meg őket. A veszélyt az jelentené, ha az adott kórokozót terjeszteni képes szúnyog olyan személyt (vagy bizonyos betegségek esetében állatot) csípne meg, akinek a szervezetében jelen van a patogén. Humán közegészségügyi kockázat pedig akkor alakulna ki, ha nagyszámú ilyen szúnyog több fertőzött gazdából szívna vért. Mint látjuk, sok tényező együttállása esetén lehetne komolyabb kockázatról beszélni, ugyanakkor az ázsiai tigrisszúnyog 2014-es első hazai felbukkanása óta jelen van országunkban, tartósan megtelepedett és áttelelni is képes. Bár igazi jelentősége utóbbinak ebből a szempontból nem nagy, hiszen a szúnyogok tavasztól őszig aktívak, döntően csak ekkor táplálkoznak, elvétve csíphetnek a hideg hónapokban is. Arról nem is beszélve, hogy a globális kereskedelemmel folyamatosan érkezhet az utánpótlás is. A másik tényező, ami a rizikó növekedését okozza, az, hogy egyre többen és több időt töltenek külföldön, gyakoribbá váltak a nagyobb távolságokat átívelő utazások, így a behurcolt esetek száma is növekedhet. A fertőzött gazda – vektor találkozások esélye tehát idővel emelkedhet.
Felmerül a kérdés, hogy a kereskedelemmel érkező „utánpótlás”, illetve a hordozó szúnyogok utódai is fertőzöttek lehetnek-e. Mint írtuk, a kórokozó jelenléte a szúnyog szervezetében nem pusztítja el a vektort, viszont semmiképpen sem válik előnyére, megterheli, hogy sokszorozódik a szervezetében, emiatt nem valószínű, hogy egy nemzeteken átívelő utazás viszontagságait könnyedén elviselnék a fertőzött egyedek. Nem is jellemző, hogy a kórokozó a szúnyogokkal együtt jutna el egyik országból a másikba, Magyarországon eddig erre nem is volt példa. Arra vonatkozóan, hogy a fertőzött nőstényszúnyog átadhatja-e utódainak a kórokozókat, nincs tudományosan elfogadott álláspont, feltehetően van, amit igen, van, amit nem, illetve egyes utódok megfertőződnek, mások nem. Mint ahogyan arról sincs konszenzus a tudósok körében, hogy a kórokozó képes-e a szúnyog testében túlélni a telet.
Honnan származik ez a faj és hogyan kerülhet(ett) ide?
Az ázsiai tigrisszúnyog Délkelet-Ázsiában őshonos, elsősorban Indonéziában, Thaiföldön, Vietnámban és Szingapúrban. De mára már jelen van Közép- és Dél-Amerikában, az Amerikai Egyesült Államokban, Dél-Afrikában és Európában is, és nagy valószínűséggel a globális kereskedelemmel egyre tovább fog terjedni. Ennek a tendenciának ráadásul a klímaváltozás is kedvez, hiszen a szúnyogok melegkedvelők, a forró nyarak és az enyhe telek lehetővé teszik, hogy az északibb régiókban is képesek legyenek túlélni.
A hazánkban őshonos fajokkal ellentétben az ázsiai tigrisszúnyogok nem a vízfelszínre petéznek, hanem olyan felületre, amely a víz közelében van és ahol a vízszint emelkedése várható (eső révén). Tehát faodvak mellett kiválóan alkalmasak számukra erre a célra az esővíztárolók, a kertben hagyott műanyag gyermekjátékok, és az eldobált szemét (pl. műanyag flakonok, fémdobozok). A peték nyugalmi állapotban száraz környezetben is több hónapot képesek átvészelni, akár a telet is túlélik a fejlődési folyamatuk leállásával. Csak akkor kelnek ki a lárvák, amikor számukra kedvezővé válnak a feltételek, vagyis melegebb idő köszönt be (vagy melegebb kílmájú területre hurcolják be őket) és vízzel kerülnek érintkezésbe.
Az ázsiai tigrisszúnyogok tehát a tengeri és légi szállítmányozás rakományaival, konténerekben pete alakban érkeztek és érkezhetnek potyautasként Európába, ahol már meg is vetették a lábukat. Behurcolásukban elsősorban olyan áruk jöhetnek szóba, amelyekben könnyen megállhat a víz, pl. gumiabroncsok.
Hogyan lehet felismerni az ázsiai tigrisszúnyogot?
Egy kicsi csípőszúnyogról van szó, mindössze 3-8 mm a testhossza, színezete feltűnő, fekete alapon fehér foltos, a lábain fehér gyűrűkkel, a hátsó lábpár utolsó íze fehér, a fején és torán egyetlen feltűnő fehér csík húzódik végig, az állkapcsi tapogatóinak vége fehér. Többé-kevésbé áttetsző szárnyain nincs mintázat.
Mikor kell orvoshoz fordulni szúnyogcsípés után?
A hím szúnyogok nem szívnak vért, növényi nedvekkel táplálkoznak. A nőstényeknek van szükségük vérre a peterakáshoz. Ehhez elsősorban emlősöket, illetve az embert támadják, meglehetősen kitartóan és többnyire nappal.
Ha a szúnyog nem volt fertőzött semmilyen kórokozóval, akkor a csípése önmagában nem jelent veszélyt. Ahogy más csípőszúnyogok vérszívását követően, legfeljebb viszketés, enyhe bőrpír és pici duzzanat jelentkezhet a csípés helyén, ami természetes reakció, önmagában nem utal fertőzésre.
Ahogy fentebb említettük, egyelőre még kicsi az esélye annak, hogy itthon fertőzött egyed csíphet meg minket, de nem is zárható ki teljesen, tekintve, hogy ez a faj a cikkünkben már szintén említett fertőző betegségek potenciális terjesztője lehet. De hazánkban még nem dokumentáltak olyan esetet, amikor ázsiai tigrisszúnyog itthon fertőzött volna meg valakit csípésével, invazív szúnyogfajban egyelőre Magyarországon nem mutattak ki kórokozót. A Földközi-tenger térségében azonban, például Franciaországban, Olaszországban és Ibizán már előfordultak olyan esetek, ahol a beteget saját hazájában csípte meg fertőzött szúnyog.
Forduljon orvoshoz, ha bármely szúnyog csípése után néhány napon belül az alábbi influenzaszerű tüneteket tapasztalja:
- hidegrázás
- láz
- levertség, betegségérzet
- erős fejfájás
Az is indokolja az orvos felkeresését, ha a csípés helye erősen megduzzad.
Ha nemrégiben trópusi országban vagy bárhol külföldön tartózkodott, ne felejtse ezt el megemlíteni orvosának!
Mit tehetünk a csípés és a szúnyogok terjedése ellen?
A szúnyogok terjedése ellen sokat tehetünk, ha nem teremtünk alkalmas helyet a petéik lerakására, szúnyogcsípés ellen is bármely faj esetében az általános védekezési lehetőségek és szabályok érvényesek, minderről bővebben ebben a cikkünkben írtunk: A szúnyogcsípés veszélyei és megelőzése
Forrás: WEBBeteg
Szerző: Bak Marianna, biológus szakfordító
Felhasznált irodalom:
