Vérmétely-fertőzés (schistosomiasis)

A vérmétely-fertőzés, vagy orvosi szakkifejezéssel schistosomiasis egy édesvízi csigágban élőskögő, majd az embert megfertőzni képes parazita által okozott betegség. A WHO becslései szerint 200 millió embert érint a világ trópusi és szubtrópusi területein.

A vérmétely előfordulása

A schistosomiasis (más néven bilharziasis) betegség kórokozói a laposférgek közé tartozó különböző Schistosoma fajok, melyek életciklusuk egy részében az emberi vérben és bizonyos emlősállatok vérében élnek és szaporodnak.

A vérmétely vagy vértrematoda emberi megbetegedést okozó fajai (leggyakoribbak a Schistosoma mansoni, S. haematobium, S. japonicum fajok) Dél-Amerikában (Brazília, Suriname, Venezuela), a Karib-térségben, Afrikában (Egyiptom, Közép-Afrika), a Közel-Keleten és Délkelet-Ázsiában (Kína déli része, Laosz, Kambodzsa, Fülöp-szigetek) fordulnak elő, az említett területek édesvizeiben. Megtalálható a nagyobb folyók (Nílus, Mekong) és tavak (pl. Tanganyika-tó) vizeiben is.

A vérmétely terjedése, életciklusa

A féregpetékkel fertőzött vízben a vérmétely ún. miracídium alakja édesvízi csigákba kerül - a min. 18-22 °C-os vízben élő csigák a féreg köztigazdái. A csigákban szaporodnak, lárvává fejlődnek, majd visszakerülnek a vízbe. A féreg ezen állapota a Schistosomák embert is fertőző formája.

A fertőzött vízzel érintkező emberek bőrén (a sértetlen bőrön is) a lárvák átfúrják magukat. A lárvák nagy része a bőrben elhal, de bizonyos esetekben a véráramba jutnak és tartósan fennálló fertőzést okoznak.

A vérkeringéssel tüdőt és a szívet érintve a paraziták a májba vándorolnak, és itt fejlődnek érett férgekké. A vénás rendszeren keresztül levándorolnak a végső tartózkodási helyükre, a hasüreg különböző vénás fonataiba, főleg a hólyagot és a vastag-, illetve végbelet körülvevő vénás hálózatba. A kifejlett nőstények fajtól függően 7-28 mm hosszúságúak, életidejük kb. 5-10 év.

A klinikai tünetek és a patológiai elváltozások elsősorban a férgek által ürített petékkel vannak összefüggésben, melyből a kifejlett férgek akár naponta 250-350-et is ürítenek. A peték a széklettel és a vizelettel távoznak, de egy részük tartósan a bélrendszer, a méh, a húgyhólyag és más szervek szöveteiben maradhat, jellegzetes szöveti reakciókat, granulómaképződéseket kiváltva.

Azon területeken, ahol a kezeletlen szennyvíz visszajut az édesvizekbe, a vérmétely életciklusa újrakezdődik a fent leírt módon.

A vérmétellyel rokon, sok tekintetben hasonló módon terjedő fertőzést okoz a tüdőmétely is.

A schistosomiasis tünetei, lefolyása

• Bőrpanaszok - A lárva behatolási helyén apró, pontszerű, viszkető bőrgyulladás alakulhatnak ki. A bekerülő cercariák által okozott viszketés, amihez bőrkiütések is társulnak, az ún. úszók viszketése (szakkifejezéssel schistosoma dermatitis). Ez a reakció azonban ritka azoknál, akik először találkoznak a fertőzéssel.

• Katayama-láz - Főleg a nagymennyiségű petét üríteni képes Schistosoma fajok (S. japonicum, S. mansoni) esetében kialakuló reakció, amely lázzal, hidegrázással, verejtékezéssel, fejfájással, hasi fájdalommal, hányingerrel, hányással, híg, nyálkás hasmenéssel, izomfájdalommal, kiütésekkel, májmegnagyobbodással, lépmegnagyobbodásal és nyirokcsomó-megnagyobbodással jár. Egyeseknél száraz köhögés, vagy idegrendszeri tünetek is felléphetnek. A vérképben nagyfokú eosinophilia (magas eozinofil granulocita szám) is látható.

• Egyéb akut panaszok - A tünetmentes, vagy kevés tünetet adó esetekben bizonytalan hasi fájdalom, különböző intenzitású hasi fájdalom, görcsös, olykor véres székletürítés fordulhat elő, olykor lázzal kísérve.

• Krónikus betegség: A betegek nagy része az akut panaszokat követően kezelés nélkül is meggyógyul, krónikus megbetegedés a fertőzöttek kisebb részénél alakul ki. A krónikus megbetegedés jele lehet a vastagbél, ritkábban a vékonybél diffúz gyulladása, granulóma- és polipképződéssel. A végbél előreesése, vagy különböző végbélkörnyéki fisztulák képződése figyelhető meg. Előfordulhat előrehaladott állapotban májmegnagyobbodás, lépmegnagyobbodás, ilyenkor már gyakran vérhányás is előfordul, de megjelenhet véres vizelet vagy hüvelyi vérzés is. Időnként ún. pseudotumorok figyelhetőek meg, melyet bilharizomának nevezünk, és a petéket körülvevő granulomatózus szövetnek felelnek meg. Ezen kívül azonban számos más szerv megbetegedését okozhatja, hosszabb távon kezeletlen esetben felléphet vesekárosodás, meddőség, húgyhólyagrák, prosztatagyulladás, herezacskófisztula. Amikor az agy is érintetté válik, különböző motoros és érző funkciók zavara is fellép, de ez ritka.

• Szövődmények - Gyakoriak a parazitafertőzés következtében a másodlagos bakteriális fertőzések, általában Salmonella által, de nem ritka a vesemedencegyulladás sem.

A diagnózis a vérmétely petéinek vérből vagy vizeletből történő kimutatásával lehetséges. Ha ez nem sikeres, végbélbiopszia illetve. szerológiai módszerek (ELISA) segíthetnek. Krónikus fertőzés gyanúja esetén további vizsgálatok szükségesek.

A vérmétely-fertőzéssel szemben teljes körű protektív immunitás nem alakul ki, ezért a fertőzés többször is kialakul. Kimutatták, hogy ez a parazitafertőzés összefüggésben van a vércsoportokkal is, az A vércsoportúak kitettebbek.

A vérmétely-fertőzés kezelése és megelőzése

A vérmétely ellen az egyik leghatékonyabb szer a prazikvantel, amely elpusztítja a kifejlett példányokat és megakadályozza szaporodásukat. Ez a gyógyszer az összes Schistosoma fajra hatásos, és viszonylag jól tolerálható gyógyszer, kevés mellékhatással. Egyes fajokra specifikus gyógyszerek a metriphonate S. haematobium ellen, az oxamniue elsősorban S. mansoni ellen. Ez utóbbi előrehaladott, krónikus fertőzések kezelésére is nagyon hatékony.

Katayama-szindróma esetén szteroidok adása is szóba jön, illetve másodlagos bakteriális fertőzések esetén a megfelelő antibiotikum is.

A kezelés nem akadályozza meg az újrafertőződést, védőoltás nem létezik az élősködő ellen. A megelőzés egyetlen módja az, ha a fertőzésveszélyes területeken kerüljük a természetes édesvízzel történő érintkezést. Ebbe beletartozik a fürdés mellett még a vízparton történő mezítláb járás is, illetve a köztigazda csigák elkerülése. Terjedésük megakadályozása endémiás területen közegészségügyi felelősség.

Mivel a fertőzött területeken gyakoriak az áradások, sokan ilyenkor kerülhetnek kapcsolatba fertőzött vízzel. Kínában megfigyelték, hogy a malária kezelésében alkalmazott arthemeter gyógyszer szedése hatékonyan meggátolta a schistosomiázis kialakulását.

A klórozott víz és a sós tengervíz biztonságos, nem él meg benne a vérmétely.

Szerző: Dr. Szabó Zsuzsanna - WEBBeteg
Forrás: WHO, CDC, Országos Epidemiológiai Központ; Dr. Ternák Gábor: Klinikai infektológia és trópusi betegségek