Pneumocystis okozta tüdőgyulladás

A Pneumocystis okozta fertőzés – amelyen az emberek mintegy 70 százaléka átesik élete során – többnyire enyhe tünetekkel jár, immunhiányos (pl. AIDS) betegeknél azonban halálos tüdőgyulladáshoz (Pneumocystitis pneumonia, PCP) is vezethet.

Kórokozója a Pneumocystis jirovecii nevű – korábbi, elterjedt nevén Pneumocystis carinii – egysejtű gomba, melyet nagytestű háziállatok (ló, juh) és rágcsálók hordoznak. A Pneumcystis cseppfertőzéssel terjed, tehát a megfertőződés belégzéssel történik, a kórokozó a tüdőben telepszik meg. A gomba az emberek többségében jelen van a tüdőben, és egészséges immunrendszer mellett a fertőzések túlnyomó többsége tünetmentes, vagy csak enyhe tünetekkel (hőemelkedés, fejfájás, fáradtság) jár. A sejtes immunitás zavara, immunhiányos állapot esetén azonban tüdőgyulladás képében okoz betegséget.

A Pneumocystis okozta tüdőgyulladás veszélyei?

Tényleges tüdőgyulladást a Pneumocytitis csak olyan egyénekben okoz, akiknél gyengébb az immunrendszer működése. Ilyen esetek leggyakrabban az AIDS-betegek körében fordulnak elő, de a szervátültetésben részesült betegek, rosszindulatú daganatos betegségben szenvedők, koraszülött csecsemők is a veszélyeztetettebbek közé tartoznak immunrendszerük gyengesége miatt. Az AIDS betegek felében a Pneumocystitis pneumonia (PCP) az AIDS betegség első megjelenési formája, és esetükben a leggyakoribb opportunista fertőzés.

Amennyiben a Pneumocystis carinii jelenléte tüdőgyulladást okoz, kellemetlen szagú váladék képződésével jár, gátolva a tüdő léghólyagocskáiban a gázcserét. A gyulladást emiatt hirtelen felszökő láz, és főként köhögés, légzési nehezítettség kíséri. A lázon kívül a tünetek közé tartozik még a nehézlégzés, az emelkedett légzésszám, a száraz köhögés, valamint a hipoxia, vagyis a vér oxigéntelítettségének csökkenése is. A betegség lefolyása lehet lassú, hetek hónapok alatt zajló, de ismeretes hiperakut lefolyási forma is.

Szövődménye ARDS, vagyis akut respirációs distressz szindróma, illetve főként AIDS-betegeknél nagyon gyakori - többségüknél 6 hónapon belüli - kiújulás, recipa.

Hogyan diagnosztizálható a betegség?

A hallgatózási lelet legtöbbször jellegtelen, és kezdetben, sok esetben alig látható röntgen eltérés a tüdőn. Előrehaladott állapotban a röntgenen szimmetrikus kötegezettség, és tejüvegszerű homály látszik a tüdőcsúcs és a tüdőbázis kivételével.

A laborban emelkedett az LDH szintje, AIDS-betegeknél ezen kívül csökkent a CD4+ T-sejtek száma.

A kórisme pontos meghatározásához hörgőtükrözéssel vesznek mintát, melyet mikroszkóp alatt vizsgálva igazolható a kórok. De köpetből, vagy a hörgőkön keresztül vett tüdőbiopsziából is kimutatható a gomba.

Milyen lehetséges kezelés ismert?

Amennyiben az immunhiányos beteget nem kezelik, szinte bizonyosan belehal a kórokozó által előidézett tüdőgyulladásba.

Az első választandó szer nagy adag cotrimoxazol szedése szájon át 21 napig, súlyos esetben intravénásan adva. Szóba jöhet még atovaquon, vagy pentamidininfúzió adása is. Ez utóbbi azonban vese -, máj- , és csontvelőkárosító, illetve hipoglikémiát, és vérnyomásesést okozhat.

A kiújulás elkerülése érdekében kisebb adagban cotrimoxazolt is adhatnak a nagy rizikójú betegeknek, vagy pentamidin-inhalációt alkalmazhatnak szintén a megelőzés céljából.

Ez is érdekelheti A tüdőgyulladásról részletesen

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Horváth Balázs, általános orvos
Aktualizálta: Dr. Szabó Zsuzsanna
Kép forrása: School of Medicine Columbia