Cérnagiliszta-fertőzés - A végbéltáji viszketés gyakori oka

A cérnagiliszta gyakran alig észrevehető a fertőzöttek számára, csupán az éjszaka jelentkező végbéltáji viszketés hívhatja fel a figyelmet a bélgilisztára.

A cérnagiliszta

A fertőzés okozója a cérnagiliszta (Enterobius vermicularis), amely csaknem az egész világon elterjedt. A kicsi, fehér féreg kifejlett nősténye mintegy 9-12 mm hosszúságú, míg a hím féreg csak 2,5 mm. Az érett nőstény férgek 1-3 hónapig élnek.

Kifejlett cérnagiliszta

A cérnagiliszta peték a szennyezett kéz, élelmiszer vagy por útján juthatnak be az emberi szervezetbe, vagy a korábbi fertőzésből eredően a végbélnyílás környékéről, vagy a lakókörnyezetből használati tárgyak közvetítésével.

A lenyelt cérnagiliszta peték a patkóbélben lárva alakká fejlődnek, majd a vastagbélbe vándorolnak, és 2-4 hét alatt kifejlett egyeddé válnak. A kifejlett férgek a vastagbél felső részén, elsősorban a vakbél környékén élnek, a nőstények a végbélnyílás környékére (az anusgyűrű redőibe) rakják le a petéiket.

A cérnagiliszta-fertőzés (enterobiasis) bármely életkorban kialakulhat, de elsősorban gyermekkorban, gyermekközösségekben gyakori.

Hogyan lehet megfertőződni?

A cérnagiliszta-fertőzés több módon is bekövetkezhet:

• a végbéltájékon korábban lerakott petéktől szennyezett kéz közvetítésével (visszafertőződés) direkt módon jut a szájon át a tápcsatornába, vagy
• a petékkel szennyezett különböző tárgyakról, sőt petéket tartalmazó házi poron keresztül kerül a szervezetbe a környezetünkből.

A tartósan fennmaradó cérnagiliszta-fertőzést a rendszeres újrafertőződés okozza, amely lehet önfertőzés, vagy eredhet a környezetünkben élőktől.

A cérnagiliszta-fertőzés tünetei

A fertőződés gyakran tünetmentes. Tünetekről akkor számol be a beteg, ha a nőstény cérnagiliszták a végbélgyűrű környékére vándorolnak, hogy a petéiket lerakják. Ez elsősorban az éjszakai órákban történik, a jelenség pedig intenzív viszketést okoz. Nők esetében ritkán hüvelygyulladás is kialakulhat, amelyet szintén intenzív viszketés kísérhet.

A cérnagiliszta-fertőzés gyakran jelentkezik kisgyermekeknél, akiknél a kézhigiéne igen gyakran nem kielégítő. Esetükben a végbél és a genitáliák tájékának intenzív viszketésén kívül jellemző, hogy a kisgyermek nyugtalan, étvágytalan, gyakran le is fogy. Érzelmi labilitás, ismételt bepisilés (enuresis) alakulhat ki.

A megtapadó peték a végbél környékén apró fekélyeket okozhatnak, amelyekből ritkán vérzések is keletkezhetnek. A végbél környékének folytonos vakarása miatt felsértett bőrön pedig bakteriális felülfertőződés is bekövetkezhet.

Tömeges féregpetével való fertőződés esetén a férgek a hasüregben is megjelenhetnek, és fertőzési gócokat (úgynevezett granulomákat) okozhatnak a májban, lépben, petefészkekben, vesékben és a tüdőben is. Súlyos féregfertőzés esetén vakbélgyulladás is előfordulhat.

Gyanú esetén a diagnózis a férgek, illetve a cérnagiliszta-peték kimutatásával lehetséges. Ez a végbél környékéről ragasztócsíkkal vett mintából, mikroszkóp segítségével történik.

Kezelési lehetőségek és megelőzés

A betegség viszonylag egyszerűen kezelhető féregűző szerekkel (mebendazol, levamisol).

Fontos azonban tudni, hogy a fertőzés könnyen visszatérhet egy adott közösségen (családon, óvodai csoportokon) belül a fertőzött környezet miatt. A használati tárgyak és a házi por is könnyen a fertőzés forrásává válhat ugyanis, a peték pedig hetekig életképesek maradnak a közvetítő tárgyakon. Ezért fontos főleg a családtagok egyidejű kezelése, továbbá a megfelelő személyi és környezeti higéné biztosítása.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Horváth Balázs, általános orvos
Aktualizálta: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta