A galandférgesség tünetei és kezelése

A galandféreg világszerte előforduló élősködő. Akár 8-9 méter hosszúságúra is kifejlődhet az ember bélrendszerében, vagy petéi az izomba vagy az agyba tokozódva okozhatnak tüneteket. A galandférgesség (taeniasis) napjainkban is gyakori fertőzés.

Az emberi fertőzést okozó galandférgek

A galandférgesség (taeniasis, magyaros írásmóddal téniázis) kórokozói a simafejű galandféreg (Taenia saginata), és a horgasfejű galandféreg (Taenia solium). Előbbi akár 8-9 méter, míg utóbbi általában 2-4 méter hosszúságú kifejlett formában. A simafejű galandféreg a marhahúsban, a horgasfejű galandféreg sertés- vagy vaddisznóhúsban található lárva formában.

Létezik két további galandféregfaj, amely ritkábban ugyancsak okozhat emberi megbetegedést. A törpe galandféreg (Hynemolepis nana) rágcsálók és az ürülékükkel érintkező rovarok terjesztik. A széles galandféreg (Diphyllobothrium latum) halételek fogyasztásával terjedhet át az emberre.

A galandféreg-fertőzés vagy galandférgesség világszerte előforduló betegség. Az érintettek többsége gyerek, illetve olyan felnőtt, aki rossz higiéniás körülmények között, elmaradott környezetben él.

A galandféreg-fertőzés kialakulása

Az ember általában a galandféreg lárváit tartalmazó marha-, sertés- vagy vaddisznóhússal fertőződhet. A lárvák a vékonybélben a bélfalhoz tapadnak, majd kb. 3 hónap alatt fejlődik ki belőlük a felnőtt féreg. A kifejlett férgekből a test petéket tartalmazó hátsó részei (ún. proglottisok) folyamatosan leválnak, és a széklettel jutnak a külvilágba.

A fertőződés történhet a horgasfejű galandféreg petéivel is. Ekkor a petékből a vékonybélben kikelnek a lárvák, majd ezek a bélfalon átjutva a véráramba kerülnek. A keringéssel általában az izmokba vagy az agyba jutnak, ahol betokozódnak, így kialakítva a "borsóka" (cysticercosis) emberi megfelelőjét.

A fertőzött étel több úton juthat az emberi tápcsatornába:

• nyers vagy nem megfelelően hőkezelt marha-, vagy sertéshús (lárva állapotban);
• fertőzött állati vagy emberi széklettel történő szennyeződéssel: nem kellően megmosott ételek, kézmosás elmulasztása, szennyezett víz fogyasztása útján (pete állapotban).

Tünetek galandféreg-fertőzés esetén

A vékonybélben élősködő kifejlett galandférgek legtöbbször nem okoznak tüneteket, vagy enyhe tünetek hívják fel a figyelmet a parazita jelenlétére. Ez a lefolyás akkor következik be, ha a galandféreg lárva állapotban kerül a tápcsatornába. A tünetek lehetnek:

• hasfájás,
• hányinger,
• gyengeség, fáradtság,
• hasmenés,
• az étvágy csökkenése, fogyás,
• vitamin- és egyéb tápanyaghiány,
• a székletben látható féregdarabok.

Amennyiben a galandféreg nem lárva, hanem féregpete formájában kerül be a szervezetbe, a petékből kifejlődő lárvák a bélfalon áthatolva más szervekben folyadékkal teli cisztákat hozhatnak létre. Ezek akár életveszélyes állapothoz is vezethetnek, ha túl nagyra nőnek vagy kipukkadnak. Mivel a ciszták különböző helyeken jelenhetnek meg, az általuk okozott tünetek is a helytől függenek:

• Az agy és az idegrendszer érintettsége esetén például fejfájás, migrén, látászavar, görcsroham, demencia vagy agyhártyagyulladás léphet fel.
• A máj érintettsége esetén sárgaság alakul ki.
• A tüdőben kialakuló ciszták köhögéshez, nehézlégzéshez és/vagy véres köpet megjelenéséhez vezethetnek.
• Amennyiben a ciszta az izmokban alakul ki, az adott izom duzzanatát, fájdalmasságát okozhatja.

A galandférgesség diagnózisa felállítható a székletvizsgálattal, a székletben található peték kimutatásával, illetve a ciszták által érintett szervek röntgen- vagy CT-vizsgálata segítségével. Mivel a peték nem feltétlenül ürülnek minden székeléskor, indokolt lehet a székletvizsgálat többszöri megismétlése, különböző időpontból származó mintákból.

A galandférgesség kezelése

A kifejlett galandférgek elpusztítását niclosamid, illetve praziquantel hatóanyagtartalmú gyógyszerekkel végzik. Súlyos esetekben a betokozódott lárvák elölése általában albendazollal történik.

Gyakran szükséges a gyógyszeres kezelés megismétlése, mivel a petékből újabb példányok fejlődhetnek ki, illetve gyakori a visszafertőződés. Kezelni kell a szűkebb környezetben élőket is, hogy megszakítsuk a körbefertőződést.

A ciszták eltávolítására időnként műtéti megoldás is szükségessé válhat, kiegészítő kezelésként pedig az érintett szerv függvényében más gyógyszerek (pl. gyulladáscsökkentők, epilepszia elleni gyógyszerek) alkalmazása is gyakori.

A galandférgesség megelőzése

A fertőzés megelőzése érdekében a legfontosabb a vágóhídra kerülő állatok állatorvosi vizsgálata, illetve a fogyasztó részéről a megfelelő hőkezelés (magas hőfokon történő sütés, főzés). Az ellenőrzött forrásból származó, legálisan működő vágóhidakról származó húsokat állatorvos vizsgálja, így a bizonytalan forrásból származó húsok esetén lehet magasabb a parazitafertőzés kockázata.

Kerülni kell a potenciálisan fertőzött széklettel történő érintkezést is. Különösen fejlődő országokban vagy fertőzésveszélyes területeken minden gyümölcsöt és zöldséget hámozzon, vagy alaposan mosson meg biztonságos (palackozott vagy forralt) vízzel. Ne igyon és fogmosásra se használjon nem biztonságos vizet.

Forrás: WEBBeteg
Szakértőnk: Dr. Horváth Balázs, általános orvos
Aktualizálta: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász