A leishmaniasis és tünetei - A mediterrán térségbe utazóknak

Noha a leishmaniasis kórokozói nem okoznak az influenzavírushoz hasonlóan robbanásszerűen terjedő járványokat, de ez a betegség a WHO becslése alapján a világon mintegy 350 millió embert veszélyeztet.

A bőrt és a nyálkahártyát érintő megjelenési formájában évente 1-1,5 millióan, a zsigeri elváltozásokat okozóban pedig félmillióan betegednek meg. A fertőzöttek száma 12 millióra becsülhető. A kórkép mintegy 90 országban előfordul, és fertőzött területnek számít az egész földközi-tengeri térség is.

A távolsági turizmus, illetve a globális felmelegedés hatásai miatt egyre jobban kiterjedő endémiás területnek következtében a betegség megjelenése egyre gyakoribbá válhat az európai országokban is.

Mi az a leismaniasis? Hogyan terjed?

A leishmaniasis, ostoros egysejtű (protozoon) által okozott kórkép. Legalább 30 Leishmania fajta van, amelyek közül 18 eredményezhet emberi megbetegedést.

A protozoon különböző fajaival való fertőzés bőrelváltozásokat, száj- és orrnyálkahártya fekélyeket és olykor végzetes kimenetelű szervi szóródásokat okozhat.

Az egyes fajták földrajzi előfordulása meghatározott, és az általuk kiváltott kórforma fajtafüggő.

A mediterrán területeken elsősorban a L. major, L. tropica és a L. infantum fajták okoznak a kültakarón és a belső szervekben (nyirokcsomó, lép, máj, csontvelő) kóros elváltozásokat.

Lepkeszúnyogok - Hogyan terjesztik a kórokozókat?

A Phlebotomus legyek – közismertebb nevükön, lepkeszúnyogok – vektorként terjesztik a kórokozókat az állatok (rágcsálók, kutyafélék) és az ember között. A parazita mindkét gazdában fejlődési fázison esik át. A leishmaniasis átvitele vértranszfúzióval, fertőzött injekciós tűvel, sőt a fertőzött anyától a méhlepényen keresztül, a magzatban is bekövetkezhet. Az emberi (csecsemő, kisgyermek) fertőzés lehetősége szoros kontaktus révén – bőrsérülésekbe kerülve, fertőzött kutyák vizeletének közvetítésével - máig vitatott kérdés.

A világ legtöbb régiójában a leishmaniasis zoonosis, azaz a fertőzött állatok a kórokozó-hordozók, így például a Földközi-tenger térségében elsősorban a (kóbor) kutyák.

Különböző felmérések szerint (pl. Dél-Franciaországban) a kutyák fertőzöttségi aránya 50%-os. Bizonyos földrajzi területeken (pl. India, Afganisztán, Brazília), maga a fertőzött ember is egy újabb fertőzés forrása lehet.

Az utóbbi időkben egyre gyakrabban hallhatunk a hagyományos endémiás gócoktól jelentősen északabbra fekvő területeken (pl. USA északi területe, Kanada, Alsó-Ausztria, Svájc, Észak-Franciaország, Németország) észlelt emberi és állati (kutya, macska, ló) autochton fertőzésekről.

Az autochton jelző azt jelenti, hogy a megbetegedettek nem a szokványos endémiás területen élnek, és nem is álltak ezzel soha kapcsolatban. Erre a sajátos fertőzési módra csak egyetlen magyarázat lehetséges: a globális felmelegedés következtében, a fertőzést közvetítő lepkeszúnyogok észak felé, és magasabban fekvő területek irányába is képesek terjeszkedni.

A jelenséget vizsgáló nemzetközi program keretében az egyik déli megyénkben, különböző csapdázási módszerrel, három településen is sikerült többféle lepkeszúnyog egyedet befogni.

A vektorok észak irányába történő terjedését elősegíthetik azok a gazdasági és társadalmi változások is, amelyek a posztkommunista, közép-európai országokban zajlottak le a közelmúltban. A nehézipar széthullása következtében lényegesen csökkent a levegőszennyeződés és ezzel párhuzamosan fokozódott a napsugárzás intenzitása, tehát a felmelegedés.

A volt mezőgazdasági nagyüzemek kis- és középbirtokokra darabolódtak, ezzel együtt jelentősen megnőtt a bokros- és fás területek nagysága. Lényegesen kevesebb anyagi forrás fordítható a belvíz elleni védekezésre és a szúnyogirtásra. Ezek a tényezők kifejezetten kedveznek a kullancsok mellett a különböző szúnyogfajok földrajzi terjeszkedésének is.

Cutan leishmaniasis

A tünetek leggyakrabban az arc, a nyak és a végtagok területén észlelhetők. A lappangási idő néhány naptól több hónapig terjed. Az érintett bőrterületen először egy vérbő csomócska keletkezik, amelynek a felszínén idővel sárgásbarna, vérrel kevert pörk képződik. A pörk leválása után, sekély alapú, nedvedző fekély marad vissza. Amennyiben nem lép fel bakteriális felülfertőzés, ezek az elváltozások általában nem érzékenyek, nem viszketnek és fájdalmatlanok. A spontán gyógyulás hosszadalmas, a fekélyek hegképződéssel gyógyulnak. A kórokozó fajától, illetve a szervezet immunválaszától függően a klinikai kép és a kórlefolyás változatos.

Mucocutan leishmaniasis (espundia)

Az előbbiektől eltérő bőrtüneteket okoznak, a Dél-Amerikában honos Leishmania fajok. A lappangási idő ebben az esetben is néhány naptól, több hónapig tarthat, majd azt követően multiplex bőrfekélyek alakulnak ki. Az elváltozások a nyirokerek mentén terjednek tovább. Gyengült immunitású szervezetben a kórokozók a véráram révén eljuthatnak a bőr távolabbi régióiba. A destruktív elváltozások érinthetik az ajkakat, a nyelvet, a lágyszájpadot, az orrsövényt, a garatot, a gégét és a légcsövet. A folyamatot gyulladásos jelenségek, másodlagos bakteriális fertőzések követik, amelyek a beteg halálát okozhatják.

Visceralis leishmaniasis (kala-azar)

A kórokozók a véráram útján szóródva bármelyik belső szerv falósejtjeit megfertőzhetik, de elsősorban a máj, a lép, a csontvelő és a nyirokcsomók érintettek. A lappangási idő néhány hét, vagy akár 8 hónap is lehet, de beszámoltak már 10 éves lappangásról is. Ez a kórforma a tünetek széles spektrumát produkálhatja. Kifekélyesedő bőrelváltozások ritkán fordulnak elő. A magas lázat hidegrázás előzi meg és izzadás követi. A fokozatosan kialakuló, jelentős méretű lép- és májmegnagyobbodás miatt a has megduzzad.

A beteg állapota idővel fokozatosan romlik, étvágytalan lesz és sápadt. Jellemző továbbá a száraz, hámló bőr és az egyre ritkuló testszőrzet. A sápadt-szürkés bőrszínről kapta a betegség a kala-azar elnevezését, ami fekete lázat jelent. Vezető tünetek közé tartozik a vérzékenység.

A fokozatos testi leromlás miatt a beteg halálát az egymást követő bakteriális fertőzések okozzák. A kezeletlen betegség csaknem mindig halálos. Endémiás területen, az AIDS-es betegben, a leishmaniasis lehet az első opportunista fertőzés (pl. Spanyolországban).

Leismaniasis - Hogyan előzze meg?

Egyéni védekezésként a zárt ruházat viselése és a szúnyogirtó szerek alkalmazása javasolt. Endémiás területen tartózkodva, szálláshelyül tanácsos emeleti szobát választani, mert ez a magasság meghaladja a lepkeszúnyogok szokványos repülési szintjét.

Az ágy fölé borított sűrű szövésű vagy inszekticid szerrel impregnált háló csökkenti a szúnyogcsípés lehetőségét.

Hasznos tudni arról is, hogy a szúnyogok elsősorban a szabadban, alkonyatkor és éjszaka támadnak, de vannak nappal is aktív fajok.

Amennyiben utazásunkra kedvenc kutyánkat, esetleg macskánkat is magunkkal visszük, helyezzünk fel rájuk deltamethrint tartalmazó nyakörvet, amely rovarriasztó hatása révén megóvja az állat orrának szőrmentes bőrét, illetve nyálkahártyáját a szúnyogok támadásától.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Nagy László, infektológus