Vízi balesetek, vészhelyzetek - Társmentés

Társmentésről van szó, amikor egy vízben bajba jutott személy külső segítség révén kerül biztonságba és a mentés során együttműködő magatartást tanúsít.

Ezt hivatalosan csak kiképzett vízi mentő végezheti, hiszen egy ilyen bonyolult feladat megfelelő felkészültséget, illetve bizonyos ismereteket igényel. Azonban amikor az ember szerettei közül valaki veszélybe kerül, a legtöbben valószínűleg gondolkodás nélkül utána vetik magukat.

Hogyan tovább az ugrás után?

A vízből történő életmentés igen látványos dolog, de cserébe a segélynyújtó számára is életveszélyes. Nem csoda hát, hogy az elsődleges szabály szerint a jó vízi mentő nem megy vízbe! Lehet szó bármilyen gyakorlott és kiváló erőnlétű úszóról, ha a pánikoló, bajba jutott személy akaratlanul lenyomja a víz alá, ő is szorult helyzetbe kerülhet.

Ezt alátámasztja az a tény is, hogy Magyarországon évente átlagosan 200 ember fullad meg természetes vizekben és az esetek egynegyedében két személy veszíti el életét, a fuldokló és a hozzá odaúszó segítő. Éppen ezért a nem együttműködő fuldokló esetén lehetőség szerint használjunk valamilyen vízimentő eszközt.

A vizeket vízi mentés szempontjából két csoportra osztjuk, a sekély- és a mély vizekre. A sekély víz annyit takar, hogy a mentést lehet végezni akár vízi jármű nélkül is, mély vízben azonban elengedhetetlen a mentőcsónak, vagy mentőhajó használata.

Veszélyes mivolta miatt a vízi mentésre számos egyéb szabály is vonatkozik, amelyekkel egy szolgálatban lévő vízi mentőnek tisztában kell lennie. Az elméleti ismeretek mellett azonban egyéb elengedhetetlen készségekkel is rendelkezni kell, többek közt elsősegély-nyújtási és meteorológiai ismeretekkel. Az egyik legfontosabb kulcselem pedig a kielégítő fizikai erőnlét, mely nélkül nem lehet vízi mentést végezni, mert az viszonylag hamar kudarcba fulladna.

A társmentés folyamata

A társmentés (amikor a bajba jutott együttműködik) alapvetően hét lépésből áll. Először is fel kell ismerni a bajt és beazonosítani a fuldokló pontos tartózkodási helyét. Második lépésben meg kell őt közelíteni, amennyiben lehetséges vízi jármű segítségével és csak ezután szabad úszva a közvetlen közelébe férkőzni hátulról érkezve.

Negyedik lépés a szállítás, amelynek számtalan lehetősége van, az egyik legegyszerűbb, amikor hátulról megfogjuk a sérült fejét két kézzel és háton fekve, mellúszó lábtempó segítségével a megfelelő helyre úszunk vele. A biztonságos helyet elérve következik a kiemelés, amikor minél kíméletesebben kihúzzuk a bajba jutottat a vízből. A parton történik meg az ellátás, az esetlegesen szükséges elsősegélynyújtás és utolsó lépésként a végső intézkedések, indokolt esetben mentőhívás.

A baj felismerésekor rövid időn belül nagyon alaposan fel kell mérni a helyzetet és a környezeti adottságokat. Ez nem egyszerű feladat, mert stresszhelyzetben csak akkor van esélyünk időben meghozni a megfelelő döntést, ha rendelkezünk elegendő háttérismerettel és tisztában vagyunk a mentéshez szükséges teendőkkel. El kell dönteni, hogy indokolt-e vízi jármű alkalmazása, mérlegelni kell az aktuális időjárást, vízviszonyokat és mindenek előtt, gondoskodni kell a mentést végzők biztonságáról.

A bajba jutott óvatos megközelítése után a szállításhoz többféle módszert is lehet alkalmazni. Szükség esetén a vízi mentők különböző eszközöket szoktak használni, többek közt mentőövet, vagy mentő patkót. Eszméletlen személyt legegyszerűbben a fejénél fogva, a vízen hanyatt fekve lehet szállítani, de aki magánál van, bele tud kapaszkodni a segélynyújtó vállába és ő mellúszásban kényelmesen ki tudja vontatni a partra.

Fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy egy másik ember úszva történő szállítása fizikailag nagyon megterhelő, különösképpen, ha az illető nehezebb súlycsoportban van a segítőnél. Kiemelésnél ügyeljünk a kíméletességre, medence, vagy hajó szélénél például különösen óvjuk a gerincet. Miután a bajba jutott kikerült a vízből meg kell kezdeni az elsősegélynyújtást, amennyiben ez nem szükséges, akkor pedig a nyugalomba helyezést és pszichés nyugtatást.

Laikusoknak tehát hivatalosan nem szabad vízi mentést végezniük, de ha ennek ellenére megpróbálkozik vele valaki, legyen tisztában a legfontosabb tudnivalókkal, amiket most röviden összefoglalunk:

• Csak akkor menjünk be a vízbe, ha magunkat biztonságban tudjuk (nincs vihar, fizikailag fel vagyunk rá készülve, stb.).
• Pánikolóhoz nem szabad közel menni, valamilyen eszközzel kell őt kisegíteni a vízből, máskülönben könnyen mi is odaveszhetünk.
• Az együttműködő bajba jutottat lehetőleg mindig hátulról közelítsük meg és szólítsuk fel rá, hogy ne nyúljon hozzánk, mi majd megfogjuk őt és kihúzzuk.
• Amennyiben mégis megpróbál belénk kapaszkodni az illető, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ne tudjon lerántani minket a mélybe.
• A mentés megkezdése előtt tájékoztassuk a parton maradó társainkat tervünkről és szükség esetén kérjük meg őket, hogy riasszák a vízi mentőket, mentőket.
• Mindig törekedjünk a további balesetek megelőzésére!

(Koszorú Kamilla, Marsi Zoltán)