Sebellátás, vérzéscsillapítás: hogyan kezdjek hozzá?

Tízből csupán két esetben segítenek az autósok, ha balesetet látnak, pedig a mentők kiérkezéséig nagyon sokat tehetünk, szükség szerint alkalmazhatjuk az elsősegélynyújtást. Cikkünkben a sebellátás folyamatát ismertetjük dr. Till Zsolt, a Közép-Magyarországi Regionális Mentőszervezet mb. regionális igazgatójának segítségével.

A KRESZ előírása szerint közúti baleset esetén a jármű vezetője, függetlenül attól, hogy ki okozta a balesetet, köteles azonnal megállni és a baleset során megsérült személyek részére segítséget nyújtani, az esetleges további balesetek elkerülése érdekében minden tőle telhetőt megtenni – olvasható a Rendőrség honlapján.

Az autósok általában attól félnek, hogy bajt csinálnak. Pedig éppen azzal okoznak problémát, azzal ártanak, ha nem tesznek semmit, nem segítenek a bajba esett másik autóson vagy járókelőn.

Sajnos néhány pozitív példa ellenére a legtöbben alapszintű újraélesztést sem tudnának alkalmazni a gyakorlatban, fogalmuk sincs, mit kell tenni, ha elájult a sérült vagy egy erősen vérző embert találnak a baleset helyszínén.

Pedig szakszerű segítség mindig van, a mentőszolgálat szakemberei ugyanis telefonon tartják a kapcsolatot, amíg kiérkeznek a kollégák, és elmondják, mit tegyen a segítségnyújtó, hogyan kezelje például a sérült sebeit.

A sebellátás folyamata

A vérzéseket három típusra osztjuk: hajszáleres, vénás és artériás.

1. A hajszáleres, más néven kapilláris vérzés gyenge intenzitású, nem ritkán csupán kisebb cseppekben jelentkezik a sérült bőrfelületen.

• A gumikesztyű használatáról egyik ellátásnál sem szabad megfeledkeznünk!
• Amennyiben szükséges, tisztítsuk meg a bőrfelületet.
• A kórokozók elleni védelmet fertőtlenítéssel biztosítsuk. Olyan szert válasszunk, amelynek minimális az allergizáló hatása.
• A seb vízzel történő tisztítása csak abban az esetben javasolt, ha abba nagyobb szennyeződés (sár, kavics, üvegdarab) került.
• A sebbe semmilyen anyagot ne tegyünk, ne szórjunk!
• A sebet fedjük le steril mull-lappal, majd azt rögzítsük pólyával vagy tapasszal. Az így készült kötést fedőkötésnek nevezzük.

2. A vénás, azaz visszeres, gyűjtőeres vérzés intenzitása már erősebb, a vér színe pedig rendszerint sötétpiros.

• Nyugtassuk meg a sérültet, ültessük vagy fektessük le, a sérült testrészt – a kart – emeljük a szív fölé.
• Tisztítsuk ki a sebet, majd fertőtlenítsük.
• Helyezzünk steril mull-lapot a sebre, majd pólyával rögzítsük.
• Néhány pólyamenet után tekerjük meg a seb felett egy másik pólyát, a tekercs így nyomást gyakorol a sebre, csökkenti a vérzést.
• Ügyeljünk arra, hogy a nyomókötés ne legyen túl szoros, ne akadályozza a keringést.

3. Az artériás, azaz ütőeres, verőeres vérzés jellemzője az élénkpiros, lüktető sugárban távozó vérzés.

• A sérült megnyugtatása, nyugalomba helyezése és a sérült testrész szív fölé emelése mellett célszerű az artériás nyomópontok szorítása.
• A lüktető vérzésnek meg kell szűnnie, az esetlegesen mellé társuló vénás vérzés azonban megmarad.
• A sebre helyezzünk steril mull-lapot, mély seb esetében indokolt lehet egy mullgombóc/mulltampon készítése, amit a sebbe nyomunk.
• A tamponálást vagy a lapot pólyával rögzítsük, úgy, hogy nyomást gyakoroljunk a sérült területre, ez lesz az artériás nyomókötés.
• Az artériás vérzésnél a fertőtlenítés háttérbe szorulhat, sokszor nem is lehet kitisztítani a sebet, mert folyamatos a vérzés.

Sokkfektetés

A vérző betegnél keressük a sokk jeleit. Ilyen lehet a szédülés, a sápadt bőr, a hideg veríték. Fektessük le a sérültet és lábait emeljük fel, hogy az agy vérellátását fokozzuk. Sokkfektetés indokolt ájulás közeli érzésnél, ájult sérültnél, jelentős vérveszteségnél (kivérzéses sokk).

A fertőzések veszélye miatt a végleges sebellátás a szakorvos feladata.

Szerző: Tóth András újságíró - WEBBeteg