Defibrillátort minden mentőautóba! Interjú Kozmann Györggyel

Félmillió forint értékű életmentő készüléket ajándékoztak az Elsősegély - Mit kell tennem? alkalmazás készítői és támogatói az Országos Mentőszolgálat egyik hátrányos helyzetű állomásának.

Hazánkban a vezető halálokok első helyén a szív- és érrendszeri betegségek állnak, 2011-ben honfitársaink 54 százalékát ezek következtében veszítettük el. A szív- és érrendszeri betegségek jelentős százalékában úgynevezett hirtelen szívhalál következik be, egy kamrafibrilláció nevű jelenség áll. Ennek során a szív ingerületvezetése zavart szenved, rendezetlenül kezd el működni, mely keringés megálláshoz vezet.

Átlagosan 25 percenként veszítünk el egy embert ennek következtében, pedig sikeres beavatkozással az első három percben – feltételezések szerint – 70 százalékuk megmenthető lenne. A leghatékonyabb megoldást a defibrillátor jelenti, azonban, amíg az nincs a helyszínen újraélesztéssel szükséges a keringést és légzést pótolni. A félautomata defibrillátorok használata rendkívül egyszerű, egyetlen, rövid képzés során elsajátítható, hisz csupán a megfelelő felhelyezésre kell ügyelni, majd követni a készülék hangutasításait. A nemes felajánlás kapcsán Kozmann Györgyöt kérdeztük.

Miért adtad a neved ehhez a kezdeményezéshez?
- Egy defibrillátor valójában sokkal többet jelent egy puszta szerkezetnél – persze, csak akkor ha elérhető közelségben van. És ebből a szempontból mindegy is, hogy az egy szakember, vagy egy laikus kezébe kerül, mindenkinek kellene tudnia használni – hiszen egyre több helyen található az országban –, hogy a kenus társam, Kolonics György tragikus és gyors halálához hasonló tragédiák elkerülhetőek legyenek. Néhány csónakházba akkor egyébként került is ilyen készülék, de ez még közel sem elég ahhoz, hogy minden sportoló védve legyen. A sportolóknak, az extrém fizikai terhelés miatt nagyobb lehet az esélye a hirtelen szívmegállásra, mégsem pusztán az a fontos, hogy a csónakházakban legyen defibrillátor. A leghatékonyabban segíteni ugyanis a mentők tudnak, aki szakemberként először találkoznak a bajba jutottakkal. Ezért tartom fontosnak ezt a kezdeményezést. Defibrillátort minden mentőautóba!

Fontos lenne a lakosság és a sportolók újraélesztési tudását elmélyíteni...
- Annak ellenére, hogy a sportolók is veszélyeztetettek lehetnek, tudom, hogy mindössze 20 százalékuk az, aki tudna és merne segíteni ilyen helyzetben egy társán. Pedig az edzésen általában csak a sportolók és az edzők vannak jelen, mentőautó, s rajta felkészült személyzet csak a versenyeken figyel ránk. A legtöbb ember azonban fél, hogy rosszat tesz, ha hozzányúl ahhoz, aki éppen mellette esett össze, pedig még a szakértők is azt mondják, hogy a legrosszabb, ha nem teszünk semmit. Én is csak a 15 évvel, a jogosítvány megszerzésekor magamévá tett elsősegély-nyújtó tudásommal álltam tehetetlenül, így feltétlenül szükség van olyan alkalmazásokra is, amelyek ezt a tudást frissítik fel. Az automata defibrillátorok mindenben a segítségünkre vannak egy vészhelyzetben, ezért is tartom fontosnak, hogy mindenki ismerje meg ezeknek a pontos helyét, s jelezze a mobiltelefon-alkalmazáson keresztül, ha ilyennel találkozik.

Hogyan telnek a napjaid?
- Jelenleg a jövőmet próbálom építeni, s minél több időt tölteni Pakson, a szülővárosomban. Régóta dédelgetett álmom látszik valóra válni, ami egy teljesen megújuló energiát használó demo-ház felújítása és egy környezetvédelmi látogatóközpont megnyitása. A vízen már kevés időt töltök, főleg miután a nyár közepén az olimpiára való kijutást elbuktuk. Kevés az időm is a rendszeres, előre tervezett edzésre, de szerencsére a futás a szerelemesévé tett, ahhoz pedig nem kell sem edzőterem, sem tervezgetés, csak egy jó cipő. Úgyhogy mostanában rengeteget futok.

(Kósa-Boda Veronika, újságíró)