Kristálycukor a sebre? Nem mindegy, mire és hogyan alkalmazzuk

A por- és kristálycukor felhasználható sebkezelés céljára is, különösen a szennyezett, fertőzött sebek kezelésére – olvasható a világhálón. Nem új keletű ez a felhasználási mód, hazánkban is elterjedt, különösen a természetessége miatt, azonban sok a félrevezető információ, nem mindegy ugyanis milyen sebre tesszük rá.

A világ legtöbb országában évtizedek óta használják, több feljegyzés is ismeretes a kristálycukorral kapcsolatban. Jelenleg is alkalmazzák az állatgyógyászatban, sőt, speciális esetekben a humán sebkezelésben is találunk rá eseteket – nyilatkozta korábban portálunknak dr. Horváth-Sziklai Attila gyógyszerész.

Attól nem kell tartani, hogy a cukor felhasználása miatt hiperglikémia, azaz magas vércukorszint alakulna ki. A cukor komplex molekulája nem tud a véráramban felszívódni.

Mire nem alkalmazható, mire talán?

Vannak olyan baktériumok, amelyek imádják a glükózt és a fruktózt, ezek pedig stimulálják azokat. Ezért nem ajánlott akut seb kezelésére a cukor, legyen az por vagy kristály. Amennyiben nem tudjuk eldönteni, milyen eredetű a nehezen gyógyuló seb, semmiképp se kísérletezzünk a módszerrel.

Alkalmazható azonban krónikus sebek kezelésére, így például nehezen gyógyuló, fertőzött műtéti sebekre és trauma okozta fertőzött sebekre (Staphylococcus, Streptococcus, Enterobacter, Clostridium perfringens, Corynebacterium), valamint diabétesz okozta sebekre, fekélyekre és a szöveti ödéma csökkentésére.

Miért éppen a cukor? Mi a helyzet a mézzel?

A kristálycukor sebekre történő alkalmazásának előnyei között találjuk a gyors antibakteriális, sebtisztító hatást, a gyors gyulladás- és ödémacsökkentő hatást, valamint fájdalomcsillapító hatása is ismert, megemlíthetjük a fokozott szövetképző hatását is. Ezek mellett megfigyelhető a szövetképző hatása is, a cukor a seb felületén fehérjetartalmú védőréteget képez.

Megkérdeztünk két szakorvost a témában, a mentőorvos nem ajánlja ezek használatát, a traumatológus szakorvos pedig azt mondta, szakmai körökben már halott és olvasott erről a megoldásról, de ő még nem alkalmazta. Felhívta azonban a figyelmünket a méz mint sebkezelő természetes anyag hatékonyságára: a méhészeti termékek, így például a méz természetes antibakteriális források, és széles körben használnak a sebgyógyításban. Érdekesség, hogy az első írásos emlék az i.e. 2600 és 2200 közötti időszakról maradt fent, egy ókori egyiptomi traumatológiai kézikönyvben írnak arról, hogy mi mindenre jó a méz (40% fruktózt, 40% glükózt, 20% vizet, valamint enzimeket, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz). Az ókori rómaiak és perzsák pedig előszeretettel használták a propoliszt, amely több mint 300 kémiai vegyületből áll, és szintén az antibakteriális tulajdonságait hangsúlyozták.

Tovább A méz mint antibiotikum

Szerző: Tóth András, újságíró - WEBBeteg