Mérgező növények: a csoportos megbetegedés sem ritka a gyermekeknél

Nem mindenki növényhatározóval indul neki a kirándulásnak, éppen ezért szeretnénk felhívni a figyelmet néhány mérgező fajra, amely könnyen összekeverhető más, a konyhakertben is fellelhető növényekkel. Nagyon fontos lenne, hogy minél többen ismerjék a környezetünkben gyakran előforduló mérgező növényeket, legyenek tisztában hatásukkal – tanácsolja az általunk megkérdezett szakember.

Több száz olyan mérgezés fordul elő évente Magyarországon, amit növények idéznek elő. Egyes fajok lenyelve okoznak rosszullétet, hányást, sőt akár légzési nehézséget, számos növény azonban már a bőrre jutva is a bőr kipirosodását, viszketését, felhólyagosodását eredményezheti.

A leggyakrabban mérgezést okozó fajok között tartják számon a sárga pillangós virágokkal, barna hüvelyterméssel és fénylő fekete magokkal rendelkező aranyesőt (Laburnum anagyroides); a burgonyafélékhez tartozó csattanó maszlagot (Datura stramonium) és angyaltrombitát (Brugmansia suaveolens); a sövényként gyakran ültetett, fénylő fekete, mérgező termésű fagyalt (Ligustrum vulgare); és a medvehagymával összetéveszthető májusi gyöngyvirágot (Convallaria majalis), valamint a tiszafát (Taxus baccata) – sorolja dr. Farkas Ágnes, a PTE ÁOK Farmakognóziai Tanszék egyetemi docense.

A kíváncsi gyerekek és a különleges élményre vágyó fiatalok

A legveszélyeztetettebb csoportba a mindent kipróbálni, megkóstolni vágyó kisgyermekek tartoznak. Előfordultak már csoportos mérgezések is, amelyek egy-egy kirándulás alkalmával vagy az óvoda udvarán elfogyasztott mérgező növényi részek miatt következtek be.

A másik veszélyeztetett csoportba a tizen-huszonévesek tartoznak, ők a hallucinogén növényeket szeretnék kipróbálni. Sajnálatos módon egy-egy ilyen próbálkozás akár halállal is végződhet, hiszen nagyon könnyen túladagolhatóak, a méreganyagok olyan nagy dózisban jutnak a szervezetbe, hogy már nem sikerül megmenteni a fiatal életét - hívja fel a figyelmet dr. Farkas Ágnes.

Nadragulya és társai: a hallucinogén növények

Jellegzetes képviselői a fent már említett csattanó maszlag és angyaltrombita, valamint a nadragulya (Atropa bella­donna). Fő hatóanyagaik az alkaloidok csoportjába tartozó atropin és szkopolamin.

A növényi részek vagy a belőlük készült főzetek elfogyasztását követően jellemző tünet a szájszárazság, szomjúság, bőrvörösödés, tág pupillák, homályos látás, bizonytalan járás, szapora pulzus és láz. Súlyos mérgezés esetén az „atropin-részegség” tünetegyüttese jelentkezik, amely gyors, ismételt hangulat­változásokban, mozgáskényszerben, nevető­-síró rohamokban, jellegzetes kézmozgásokban, hallucinációkban vagy őrjöngési rohamban nyilvánul meg. A tudat elhomályosulását görcsök követhetik, majd kómába esik a mérgezett, és halál is bekövetkezhet légzés­ vagy szívbénulás következtében.

Az atropin­mérgezés jellemzően szándékos növényhasználat következtében alakul ki, de a nadragulya fénylő, fekete termései összetéveszthetőek a nem mérgező fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) terméseivel.

Foltos bürök – nehogy petrezselyemnek nézzük!

Komoly mérgező potenciállal rendelkezik a foltos bürök vagy bürök (Conium maculatum). Ráadásul rokon növény a petrezselyemmel, hiszen mindegyik az ernyősvirágzatúak, azon belül a zellerfélék közé tartozik.

Fő hatóanyaga a koniin, amely a kuráréhoz hasonlóan a vázizmokat (köztük a légző izmokat) bénítja meg, így fulladásos halált okoz. A központi idegrendszert nem befolyásolja, így a mérgezett tudatánál van mindaddig, amíg az oxigénhiány miatt el nem ájul – magyarázza dr. Németi Balázs toxikológus, a PTE Általános Orvostudományi Kar Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet docense.

Ami a kezelést illeti, mesterséges lélegeztetést kell alkalmazni mindaddig, amíg a koniin ki nem ürül a szervezetből. Egyébként a Platón által lejegyzett történet szerint Szókratészt, a híres filozófust méreg általi halálra ítélték, és bürökből készült méregitalt kellett meginnia, így végezték ki.

Árulkodó nevek: gyilkos csomorika és mérges ádáz

Dr. Farkas Ágnes, a PTE ÁOK Farmakognóziai Tanszék egyetemi docense kérdésünkre elmondta: a petrezselyem és a pasztinák gyökerét könnyű összetéveszteni az ugyanabba a növénycsaládba (ernyősök, Apiaceae) sorolt, de mérgező fajokkal: gyilkos csomorika (Cicuta virosa), mérges ádáz (Aethusa cynapium), mételykóró, borgyökér (Oenanthe).

Ezekben a fajokban a mérgező hatóanyagok a poliinek (poliacetilének) körébe tartoznak, amelyek először égető érzést váltanak ki a szájban és torokban, majd hányást okozhatnak; felszívódva a központi idegrendszerre fejtik ki hatásukat és görcsöket okoznak.

A gyilkos csomorika gyökértörzsének (rizómájának) jó megkülönböztető bélyege, hogy rekeszesen üreges, nem pedig egybefüggő, tömör, mint a petrezselyem gyökere. A petrezselyem leveléhez hasonlóan a mételykóró vagy borgyökér fajok levele többszörösen szárnyasan összetett, de élőhelyük jellegzetesen eltérő.

Többségük üde, nedves élőhelyeken fordul elő, így pl. a vízi mételykóró (Oenanthe aquatica) mocsarak, árkok, liget- és láperdők növénye; a csöves borkóró (Oe. fistulosa) pedig mocsarakban, mocsárréteken, csatornákban fordul elő. A mérges ádáz levelének a hasonló petrezselyem levéltől való megkülönböztetését segíti, hogy az ádáz levelei csípősek, megdörzsölve fokhagyma szagúak.

A gyalogbodza nem szörpnek való!

Nem összekeverendő a fekete bodzával (Sambucus nigra), amely fásszárú cserje, és nyár elején szoktuk leszedni, lekvárnak és szörpnek kiváló. A gyalogbodza (Sambucus ebulus) évelő lágyszárú növény, enyhén mérgező, mert a gyöktörzsében és a termésében ciánglikozidok (pl. szambunigrin) vannak. A szervezetbe kerülve, dózistól függően hányást, hasmenést okozhat, nagyon súlyos esetben halálhoz vezethet, mert a mérgezett beteg sok vizet és sót veszít.

Piros, tilos?

Az éretten piros színű, ehető erdei gyümölcsökk között említhetjük a húsos som (Cornus mas) vagy a galagonyák (Crataegus) terméseit. Mérgező piros terméssel rendelkezik viszont a pirítógyökér (Tamus communis), amely ráadásul gyakran fordul elő a húsos sommal együtt különböző lomberdőkben.

Míg a pirítógyökér termése 10-12 mm átmérőjű, kerekded, puha állományú bogyó, addig a húsos som termése 15-20 mm hosszú, csüngő, hengeres, hosszúkás, keményebb állagú. Termésérés idején a kúszó szárú pirítógyökér szív alakú levelei rendszerint már sárgulnak, fonnyadtak, ezzel szemben a húsos som tojásdad levelei még zöld színűek.

A pirítógyökér termése nagy számban tartalmaz tű alakú kalcium-oxalát kristályokat, amelyek lenyelés esetén károsítják a nyálkahártyákat, valamint veseelváltozást (tubulus léziók) okozhatnak.

A kankalin hemolízist okozhat

A kankalinok (Primula) fő hatóanyagaként számon tartott triterpén szaponinok az erekbe jutva, nagy dózisban a vörösvérsejt membránt, a sejtfalat károsíthatják, a vörösvérsejt szétesését okozhatják (hemolízis).

A kankalinok egyik legismertebb képviselője a halványsárga virágú, tőlevélrózsás szártalan kankalin (P. vulgaris) alig pár centire emelkedik ki a talajból. A másik gyakori faj a képen látható tavaszi kankalin (P. veris), amelynek a virágai hosszabb szárral emelkednek a tőlevelek fölé. Ezzel szemben a zsálya fajok többsége 30-60 centire is megnőhet, virágaik pedig jellemzően lila színűek, kétajkúak, így nehéz őket összekeverni.

Elsősegélynyújtás mérgezés esetén

A bőrre került maró hatású szereket minél hamarabb bő, szappanos vízzel le kell mosni. Amennyiben a gyermek nagy valószínűséggel evett is a növényből, vigyük orvoshoz, súlyosabb esetben hívjunk mentőt, majd érdemes minél hamarabb meghánytatni (igaz, sok méreganyag már eleve hánytató hatású), illetve aktív szén adása javasolható.

Fontos, hogy a beteget kétéves kor alatt ne hánytassuk, mert nagy a veszélye a hányadék tüdőbe jutásának. Kortól függően 2-3 dl meleg sós (gyermekeknél sómentes) vizet kell inni, majd ujjunkkal ingerelni a garat falát, amíg a hányás el nem kezdődik.

A specifikus kezelés mielőbbi megkezdését nagyban elő tudjuk segíteni azzal, ha meg tudjuk mondani vagy mutatni, hogy a beteg a növény melyik részét fogyasztotta el.

Ez is érdekelheti Mérgező növények otthonunkban, kertjeinkben

Kaukázusi medvetalp - Heracleum mantegazzianum

A kaukázusi medvetalp, valamint a Sosnowsky-medvetalp az ernyősvirágzatúak közé tartozik, mint a petrezselyem, zeller, foltos bürök, stb. A növényben többféle anyag termelődik, amely okozhat mérgezést. Nagy mennyiségben tartalmaz furanokumarinokat. Ezek a vegyületek már a növény megérintése esetén is sérülést okoznak. Mivel nagyon lipofilek (zsíkedvelők, zsíroldékonyak), a bőrről is képesek felszívódni. Attól lesznek mérgezőek, hogy érzékenyek UV fényre, ennek hatására foto-oxidáció zajlik le, ami mérgező származékokat eredményez. A keletkező toxikus anyagok hólyagosodást váltanak ki, a bőr hámrétege felhólyagosodik, elhal. Mivel növényi eredetű, fény hatására válik mérgezővé, és bőrgyulladást okoz, ezt a problémát orvosi szaknyelven fitofotodermatitisz néven említik (phytophotodermatitis). Ha szem elülső felületére – a szaruhártyára – kerül, a kialakuló toxicitás miatt átmeneti, rosszabb esetben permanens látásvesztés alakulhat ki. A növény egyébként eredetileg nem honos mifelénk, de látványos a virágzata, ezért korábban kertek építésénél használták. Aztán, ahogy kellő körültekintés hiányában ez lenni szokott, elszaporodott és gyomnövénnyé vált. A növény a méreganyagokat saját védelmére termeli, hogy a növényevő állatok ne fogyasszák el – tette hozzá a toxikológus.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Tóth András, újságíró
Képek forrása: dr. Farkas Ágnes PTE és Mérgező növények listája - Wikipédia