Életveszélyes életmentés?
megjelent:
Nap nap után dől az átok a szegény mentősökre, mintha ők tehetnének mindig minden emberi tragédiáról. Az élet veszélyes, és az életmentés még több veszélyt rejt magában. A mostani kampány apropója az RSI elnevezésű légút biztosítási eljárás körüli vita, elmenve odáig, hogy már arról szól a fáma, hogy halálos injekciót adnak a mentősök a krízis állapotban lévő betegeknek.
Mi is az RSI?
Az RSI egy amerikai és európai mentőszolgálatoknál évtizedek óta használt eljárási rend, melynek lényege, hogy a kórházi műtőkben mindennapos gyógyszerrel támogatott légút biztosítási eljárást alkalmazzuk megfelelő módosításokkal a helyszínen, megfelelő gyógyszerek adása mellett tubust juttat az orvos vagy mentőtiszt indokolt esetben a beteg légcsövébe, így biztosítva a szállítás alatt is biztonságos átjárható légutakat és nem mellesleg ezzel megakadályozza, hogy hányadék, vér jusson a légutakba, ami a légzés akadályozása révén a beteg biztos halálát jelenti.
Az első és legfontosabb, amit le kell szögezni, egy életmentő beavatkozásról van szó, melynek elmaradása akár a beteg halálát is okozhatja. A helyszíni intubáció alapfeltétele volt, hogy a mentőautókon legyenek megfelelő eszközök az alkalmazáshoz. Ma már rendelkezünk minden szükséges eszközzel és a kérdés már csak a gyógyszerek alkalmazása a beavatkozás során.
Az RSI egy a műtőkben jól bevált módszer, de hatalmas különbség van a műtői és a helyszíni körülmények között. A helyszínen vegyesen találkozunk sérültekkel és betegekkel, fiatalokkal és idősekkel és információhiányban szenvedünk, keveset tudunk vagy semmit a kórelőzményről, az előző betegségekről, a meglévő allergiáról, az esetleges korábbi, műtőben tapasztalt altatási szövődményekről.
A mentős betegek azon csoportja, akik a helyszínen intubációra szorulnak, egyértelműen instabil állapotban vannak és a mentőorvosnak vagy mentőtisztnek a borotva élén kell mindent megtenni a páciens megmentéséért.
A mentésben nincs 100%-os siker, az RSI-ről szóló szakirodalom is általában 87-91% intubációs sikerességről számol be. Minden alkalmazott gyógyszernek van mellékhatása, minden gyógyszeradásnak lehet akár halálos következménye is. Ha azt mondjuk, hogy műtői körülmények között 1% a halálos komplikáció kockázata, akkor ezt a helyszíni ellátásban 5-10%-ra becsülhetjük. De ne feledkezzünk meg arról, hogy a beavatkozás elmaradása majdnem biztosan a beteg halálához vezet.
Mi a baj az RSI-vel?
Véleményem szerint elsősorban az, hogy kötelező eljárási rend, elvéve a gyógyítás szabadságát a mentőorvostól vagy mentőtiszttől. Egy bevált külföldi eljárás túl gyors és erőszakos magyarországi adaptációjával állunk szemben, ahol úgy tűnik, nem volt egyértelmű megelőző szakmai konszenzus.
Egy más struktúrájú mentési rendszer módszereinek bevezetése igen hosszas előkészítést igényel. A rohamkocsit a kórház kinyújtott karjának is nevezzük, a mobil intenzív osztály - de nem azonosak a kórházi és a helyszíni körülmények. Kórházban igen sikeres kollégák nemegyszer nem találják helyüket a helyszíni ellátásban.
Az RSI-vel kapcsolatos irányelveket mindenképpen érdemes felülvizsgálni, de a hisztériakeltés nem a megfelelő út. Magam előtt látom a remegő hozzátartozókat, akik árgus szemmel figyelik a mentősök munkáját és csak halkan kérdezik: "Ugye nem a halálos injekciót tetszenek adni?"
(Dr. Ács Gábor)
