Csonttörések és kezelésük

A váz- és izomrendszert minden nap érik kisebb-nagyobb sérülések. A zúzódások, horzsolások mindennaposak, emellett pedig az egyik legrettegettebb sérülés a törés (fractura), mely szerencsére ritkán fordul elő az ember életében.

A csonttörések gyakorisága az életkorral változik. Gyermekkorban a fokozott aktivitás eredményezi a nagyobb törésszámot, de ezek zöme gyorsan gyógyuló.

Gyakori csonttörés típusok gyermekkorban

A zöldgally törés

Az elnevezés onnan adódik, hogy a csont maga rendszerint eltörik, de a gyermekkorban igen vastag csonthártya nem szakad el teljesen, ezáltal az élő faághoz hasonlóan a tört végek elmozdulnak egymáshoz képest (vagyis elferdül a csont), de nem távolodnak el egymástól. Olyan formája is létezik a „zöldgally törésnek”, hogy tényleges törés nincs, de a csont elgörbül, meghajlik.

Mi a kezelés menete?

Ezen töréseket legtöbbször műtét nélkül (konzervatívan) kezeljük. Röntgen képerősítő gép segítségével, szemellenőrzés mellett a görbületet megszüntetjük és a végtagot a törés jellegétől függően (elhelyezkedés, elmozdulás foka, az érintett csontok száma) 3-6 hétig gipszben rögzítjük.

Fontos, ha olyan töréssel állunk szemben, mikor a csonthártya csak az egyik oldalon szakadt meg, akkor helyretételkor teljesen át kell törni a csontot. Ha ezt elmulasztjuk, akkor görbe marad a csont és ebben, a nem élettani helyzetben gyógyul meg, ami később mozgászavart okozhat. Az első felhelyezett gipszet mindig felvágjuk, mert a törést követően még duzzad a végtag, a csontból szivárgó vér miatt, és ha a gipsz, mely körbeveszi a kart, nem tudna tágulni, az keringészavart eredményezne. Általában 1 hét után tesszük fel a végleges gipszet.

Csuklótörés és bokatörés

A másik leggyakoribb töréstípus a fiataloknál, amelyeket rendszerint esés, sportsérülés okoz.

Ilyen sérülés esetén két gyakori kimenetelt különíthetünk el:

• Amikor csak az egyik csont törik: csuklónál az orsócsont, bokánál pedig a szárkapocscsont. Ilyen sérülésnél rövid gipszet helyezünk fel, mely csak az adott ízületet rögzíti.
• Amikor mindkét csont törik az adott végtagban: alkarnál orsó- és singcsont, illetve lábszár esetén sípcsont és szárkapocscsont. Az instabilitás miatt ezeknél az eseteknél a szomszédos ízületeket is rögzíteni kell és ilyenkor úgynevezett hosszú-, vagy magas gipszet alkalmazunk. Ez az alkar esetén a tenyértől a hónaljig, lábszár esetén a lábujjaktól az ágyékhajlatig ér. Ezen gipszelési metódus igaz a felnőtt és az időskori konzervatív kezelésre is.

Mennyi ideig tart a lábadozás?

A csuklótöréseket általában 3-4 hétig, az alkartöréseket 4-6 hétig rögzítjük. Az utóbbi esetén az utolsó két hétben már elég a rövid gipsz is, mert a csontok már annyira összeforrtak, hogy nem mozdulnak el. A lábszár-, a felkar- és a combcsont töréseit hosszabb ideig, akár 8 hétig is rögzítjük. Gipszlevétel után gyerekek esetében igen ritkán van szükség gyógytorna végzésére, nagyfokú aktivitásuk ezt feleslegessé teszi.

Műtéti beavatkozást igénylő törések gyerekeknél

Sajnos előfordulnak olyan gyermekkori törések is, amikor műtétre van szükség a megfelelő gyógyulás eléréséhez. Ezek általában már komplett törések, vagy ízület közeli törések. Gyermekkorban törekszünk a lehető legkisebb beavatkozást elvégezni, ezért az ízület közeli töréseknél (csukló, könyök, váll, boka) dróttűzést alkalmazunk, mely során egy vagy két dróttal a helyreillesztett törést áttűzzük. Alkar-, felkar-, combcsont és lábszár törés esetén a csontok velőüregébe vezetünk 2-3 rugalmas, de erős drótot, és ezzel sínezzük a helyreillesztett törést.

Mind a dróttűzés, mind a velőűr sínezés esetén gyakran alkalmazunk rövid ideig gipszrögzítést. A műtétet követően ebben az esetben is igen ritkán van szükség gyógytornakezelésre. A beültetett fémeket általában 3-6 hónap után távolítjuk el.

Felnőttkorban bekövetkező csonttörések

Fiatal felnőttkorban éri el szervezetünk a legnagyobb csonttömeget, amely az évek múlásával majd fokozatosan csökken. A húszas-harmincas éveink során a legerősebbek és legellenállóbbak a csontjaink, mégsem ritka a csonttörés, mely gyakran köszönhető felgyorsult világunknak, a motorizációnak, az extrémsportok és sajnos az erőszakos cselekmények terjedésének.

Mitől függ, hogy gipsz vagy műtét vár rám?

A gyermekkori esetekkel ellentétben felnőtteknél gyakoribbak a műtétet igénylő törések. Gipszrögzítéssel kezelhetőek a jól álló, elmozdulás nélküli törések vagy a reponálható (helyre tehető) és gipsszel, speciális kötéssel stabilan tartható törések (például csukló-, kézközépcsont-, felkarcsont törés). Ilyenkor a rögzítési idő általában 5-6 hét, lábszár esetében több, 8-10 hét. A combcsont töréseit legtöbbször műtéti úton kezeljük, akárcsak az ízület közeli, vagy az azt érintő, esetleg nagy elmozdulással járó töréseket, továbbá a nyílt töréseket.

A műtéti megoldás függ a törés jellegétől (egyszerű, darabos, nyílt), elhelyezkedésétől (alsó, vagy felső végtag, ízület közeli, ízületet érintő) és a beteg általános állapotától, korától és egyéb betegségeitől.

Mikor van szükség fémrögzítésre?

A gyerekeknél ismertetett dróttűzést felnőtt korban ritkán alkalmazzuk, elsősorban váll- és csukló körüli, valamint a kéz és a láb kis csöves csontjai, valamint az ujjak esetében. Sokkal gyakoribb a lemezes csontegyesítés, illetve a csontok velőüregébe bevezetett, szeggel történő töréskezelés. Mind a két esetben az orvosi fémeket csavarokkal rögzítjük a csontokhoz.

Speciális esetekben külső fémrögzítést is alkalmazunk, melynek lényege, hogy minimális beavatkozással stabilizáljuk a töréseket (nyársakat fúrunk a csont törött végeibe és azokat rudakkal, bilincsekkel kötjük össze). Ezeket elsősorban gyenge általános állapotú, vagy súlyosan sérült betegeknél, továbbá nyílt töréseknél alkalmazzuk, gyakran csak átmenetileg, és az állapot rendeződése után kicseréljük egy lemezre, vagy velőűr szegre, mely stabilabb rögzítést tesz lehetővé.

Hogyan zajlik a rehabilitáció?

A műtétet követően általában 3-4 hét kíméletet, tehermentesítést javaslunk, hogy a törésgyógyulás beinduljon, és csak azután engedjük meg a teljes végtaghasználatot, de ez természetesen a törések jellegétől, helyétől is nagyban függ.

Felnőttkorban mind a gipszkezelések, mind a műtétek után gyakrabban van szükség gyógytornára, mint gyermekkorban. Terhelhetőség és munkavégzés szempontjából általában 2-3 hónappal a műtétet követően tekintjük gyógyultnak a törést, de a tényleges gyógyulás (amikor a fém eltávolítható) ettől jóval hosszabb.

Csukló, alkar, boka esetében egyéntől függően fél-egy év, lábszár esetében másfél év, combcsontnál két év a fémkivétel időpontja. Bár ezek a fémek orvosi acélból vagy titánból készülnek (nem korrodálnak), eltávolításukat fiataloknál gyakrabban javasoljuk, mint idős korban.

Időskori csonttörések

Idős korban ismételten megnő a törések gyakorisága. Ennek okai a csontritkulás, a gyakoribb megbotlások, elesések és sajnos egyre gyakrabban a daganatok okozta csontáttétek. Ebben az életkorban ismét növekszik a műtét nélkül kezelt törések száma, mely elsősorban a felső végtag töréseire igaz (vállkörüli, felkar, csukló). Az ok általában az egyéb alapbetegség miatti gyengébb általános állapot, mely jelentősen megnövelheti a műtétes töréskezelés kockázatát, szövődményeit.

Az alsó végtag töréseinél - főleg a combnyaktöréseknél és a combcsonttöréseknél - ennek épp az ellenkezője igaz. Ilyenkor lehetőség szerint a műtétet választjuk, mert a műtétnek itt is nagy a kockázata, de a mozgás hiánya, a tartós ágyban fekvés és ezek szövődményei (például tüdőgyulladás, felfekvés) még nagyobb veszélyt jelentenek az idősekre. Cél a mihamarabbi műtét, hisz a beteg legtöbbször a baleset időpontjában van a legjobb általános állapotban, a törést követő ágyhoz kötöttség és következményes szövődményei sokat rontanak ezen, növelve a műtét kockázatát. A műtéti elvek és megoldások hasonlóak a felnőttkornál leírtakhoz.

Tovább tart a felépülés az időseknél?

A töréseket a felnőttkorihoz képest később tekintjük gyógyultnak, általában 1,5-2 év múlva, de az időseknél a fémkivételtől már eltekintünk, kivéve, ha valamilyen panaszt okoz a beültetett lemez vagy szeg. Időskorban mind a gipsszel történő kezelés, mind a műtétek után igen gyakran szükséges gyógytornász segítsége.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Bogdán Aurél, traumatológus, ortopédus