Helyi sugársérülések

Az sugárzás különféleképpen károsítja a szöveteket a sugárzás típusától, dózisától és az expozíció (a sugárterhelésnek való kitettség) időtartamától függően.

Ha a szervezet egészét érte sugárterhelés, akkor szisztémás (a teljes testet érintő) tünetek jelentkeznek, melyek együttesét sugárbetegségnek nevezzük. Ha csak egyes szervek, illetve testrészek voltak kitéve nagy dózisú besugárzásnak, akkor az érintett szervekre, testrészekre lokalizálódó helyi sugársérülések (pl. égési sérülések) alakulnak ki. Cikkünkben ez utóbbiakkal foglalkozunk részletesen.

Sugárterhelést okozó források

Minden élőlény folyamatosan ki van téve alacsony sugárzásnak: a természetes háttérsugárzásnak, illetve időről időre mesterséges sugárhatásnak is. A Föld különböző területein eltérő és az időjárás függvényében is változó természetes háttérsugárzás forrása a világűrből származó kozmikus sugárzás és a természetben előforduló radioaktív elemek. A kozmikus háttérsugárzás jelentős részét a Föld atmoszférája blokkolja, a mágneses mező miatt az Északi- és Déli-sark közelében koncentrálódik. A kozmikus háttérsugárzás a sarkok közelében, nagy tengerszint feletti magasságokban és repülőutak alkalmával a legerősebb.

A mesterséges sugárzás mesterséges, azaz ember által előállított sugárforrásokból származik. Mesterséges forrásból leggyakrabban az orvosi képalkotó vizsgálatok (pl.: computertomographia (CT), radioaktív izotóppal végzett szív scan, mellkasröntgen, mammográfia vagy fogászati röntgen) során éri sugárzás az emberi szervezetet. Az orvosdiagnosztikai vizsgálatok, nem járnak akkora sugárdózis-kibocsátással, ami képes lenne sugársérüléseket okozni. Azok a daganatos betegek, akik sugárkezelést kapnak, nagyon nagy sugárdózisokat is kaphatnak. Nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a sugárzást a beteg szövetekre korlátozzák, és az egészséges szöveteket érő sugárzást minimalizálják.

Sugárbalesetek elsősorban olyan emberekkel fordulhatnak elő, akik radioaktív anyagokkal és röntgensugárforrásokkal érintkeznek, mint például az élelmiszerbesugárzó üzemekben vagy ipari röntgenkészülékekkel dolgozók. Néhányan jelentős sugárdózis hatásának lehetnek kitéve. Sugárkárosodások rendszerint akkor következnek be, ha nem tartják be a biztonsági előírásokat. Sugárterhelést okozhatnak a nagy mennyiségű radioaktív anyagot tartalmazó orvosi és ipari ún. gazdátlan sugárforrások, azaz amiket elloptak vagy felhagytak használatukkal.

Radioaktív anyag ritkán atomerőművekből is felszabadulhat balesetek során. A mesterséges sugárzás származhat atomfegyverek teszteléséből is.

Sugárártalomnak nevezzük a sejtek, szövetek és szervek sugárterhelés hatására bekövetkező kóros funkcionális és morfológiai elváltozásait, melyek klinikai tünetekkel jelentkeznek vagy a panaszok megnyilvánulása előtt már kimutathatóak laboratóriumi módszerekkel. A természetes és mesterséges sugárzás esetében is az effektív dózist sievertben vagy millisievertben (mSv) adják meg.

Helyi sugársérülések

A tünetek a sugárzás dózisától függnek, illetve attól, hogy mely testrészt, szervet érte a besugárzás. A sugárterhelés szinte valamennyi szervben okozhat akut és krónikus károsodásokat is. Sajnos helyi sugársérülések előfordulhatnak sugárterápia mellékhatásaiként is.

• Az agyat és a hasi régiót ért sugárterhelés közben és/vagy röviddel utána émelygés, hányás, étvágytalanság léphet fel. Nagy dózisú, helyi sugárterhelés gyakran károsítja az érintett területen a bőrt: haj-, illetve szőrhullás lép fel, a bőr kivörösödik, hámlik, el is halhat (atrófia), valamint pókszerű rajzolatként kitágulnak a bőr felületi vénái (seprűvénák alakulnak ki).
• A szájüreg és az állkapocscsont besugárzása szájszárazságot okozhat, fogszuvasodáshoz és állkapocscsont-károsodásokhoz, nyálkahártya sorvadáshoz is vezethet.
• A tüdő besugárzása tüdőgyulladáshoz (sugárzás okozta pneumonia) vezethet. Nagyon magas dózis a tüdőszövetek erős hegesedését (fibrózis) okozhatja, ami a szerv működésének korlátozása következtében légszomjhoz, légzési elégtelenséghez és később halálhoz vezethet.
• A szegycsontot és a mellkast ért intenzív besugárzás következtében a szív és a szívet védő szívburok gyulladása alakulhat ki, amiknek mellkasi fájdalom és légszomj lehet a tünete.
• A gerincvelőt ért nagyon nagy sugárdózis súlyosan károsíthatja a szervet, ami bénuláshoz, inkontinenciához és az érzékelés képességének elvesztéséhez vezet.
• A hasi régió erős besugárzása (például nyirokcsomó-, here- vagy petefészek-daganat sugárkezelésekor) maradandó gyomorfekélyhez, hegesedéshez és a bél szűkületéhez vagy átlyukadásához vezethet, aminek olyan tünetei lehetnek, mint hasfájás, hányás, véres köpet és sötét, kátrányszerű széklet, vagy akut hasi katasztrófa.

Olykor előfordul, hogy hosszú idővel a besugárzás után jelentkeznek súlyos sérülések. Sajnos ez a sugárkezelésre is vonatkozik. A vesefunkció a besugárzást követő hatodik hónaptól egy évig terjedő időszakon belül romolhat, ami többek között vérszegénységhez, magas vérnyomáshoz, veseelégtelenséghez vezethet. Az összeadódott nagy sugárdózisok, amelyek az izomzatot érték, fájdalmas izombetegség kialakulásához vezethetnek, amely az izomtömeg leépülésével (izomatrófia) és a besugárzott izmokban kalciumlerakódással jár.

Rendkívül ritka esetben a sugárterápia mellékhatása egy újabb rosszindulatú tumor kialakulása lehet. Ezek a sugárzás következtében kialakuló ráktípusok jellemzően a besugárzást követően 10 évvel vagy még később alakulnak ki.

Ionizálós sugárzással járó képalkotó vizsgálatok végzése, illetve daganatos betegek sugárterápiás kezelése során az érzékeny szerveket, testrészeket, mint amilyenek például a szemlencsék, a pajzsmirigy, a női mell, a petefészkek vagy a here, amennyire csak lehet, védeni kell (pl. sugárzással szemben védő köpeny viselésével, vagy az egészséges szövetek letakarásával).

Sugárbaleset esetén vagy ha felmerül a gyanú, hogy valaki radioaktív anyaggal érintkezett, azonnal mentőt kell hívni.

Tovább A sugárbalesetek következtében kialakuló helyi sugársérülések és sugárbetegség ellátásról itt olvashat

Forrás: WEBBeteg
Bak Marianna, biológus szakfordító; flexikon.doccheck.com/de, www.onmeda.de, msdmanuals.com/de/, merckmanuals.com/de/
Lektorálta: Dr. Ujj Zsófia, belgyógyász, hematológus