Fájdalomcsillapítás morfinnal

A fájdalom szervezetünk egyik legfontosabb védekező eszköze, mely a testünket ért veszélyre, károsodásra hívja fel figyelmünket. Az akut fájdalom hasznos lehet, akár életet is menthet, mert erre reagálva elhárítunk egy veszélyt, vagy mert ezzel a tünettel orvoshoz fordulunk.

Az akut fájdalommal ellentétben a krónikus fájdalomnak nincs ilyenfajta hatása, sőt kifejezetten káros, hiszen a beteg életét, mindennapjait megkeseríti, és ezzel lelki egészségét is befolyásolja. Ezért szükséges ezt a típusú fájdalmat csillapítani, mely sok esetben csak morfinnal illetve szintetikus származékaival lehetséges.

A morfint 1805-ben fedezték fel, és az álmok görög istenéről, Morpheusról nevezték el. Később Kabay Jánosnak sikerült ópiumból előállítania. Felfedezésekor ez a hatóanyag volt a legerősebb ismert fájdalomcsillapító szer, emiatt rendkívül elterjedten használták. A kiterjedt alkalmazás során azonban kiderült, hogy tartós adagoláskor hozzászokás alakul ki a hatásához, ez azt jelenti, hogy a fájdalom azonos mértékű csillapításához egyre nagyobb mennyiségű morfinra van szükség.

A morfin másik káros hatása a függőség, vagyis hogy a szer elhagyásakor a morfin hatásával épp ellentétes tünetek alakulnak ki, mely arra „készteti” a morfin-függő egyént, hogy ismét a szerhez nyúljon. Ezek az elvonási tünetek lehetnek fizikai (orrfolyás, könnyezés, gyakori ásítás, sűrű lélegzetvétel, pupillatágulat, izomfájdalom, hányás, hasmenés) és pszichés tünetek (gyógyszerkereső magatartás, örömszerzés keresése, elvonási tünetek megelőzésének illetve kivédésének kényszere) egyaránt.

A morfinnak rendkívül sok mellékhatása van terápiás alkalmazás során is, a legfontosabb ezek közül talán az eufóriát okozó hatása, mely abból adódik, hogy csökkenti a fájdalmas betegségtől való félelmet, szorongást. Az eufória jelentkezése azonban nem törvényszerű, fájdalom miatt morfint kapóknál inkább jellemző a negatív környezeti hatások iránti közöny.

A morfin hatásának kifejtése során nemcsak a fájdalomérzetet csökkenti, hanem egyéb funkciókra is negatív hatást gyakorol, például nyugtató, álmosító hatás is jelentkezik.

A légzőközpont érzékenységét is csökkenti, ezért túladagoláskor légzési elégtelenséget okoz, ez talán a legveszélyesebb mellékhatása. Adásakor szakaszos, úgynevezett Cheyne-Stokes-típusú légzés a jellemző, melynél a belégzés és a kilégzés között rövid szünet figyelhető meg. Ha nem kezelik szakszerűen, akár fulladásos halálhoz is vezethet.

Tilos ezért morfint adni asztmásoknak, krónikus tüdőbetegségben szenvedőknek, valamint egyéb nyugtató hatású szerrel kezelt betegeknek, mert a két szer kölcsönhatásakor nemcsak a fájdalomcsillapító hatás fokozódik, hanem a légzésbénító hatás is.

A morfinnak köhögéscsillapító hatása is van, mely akár egy pozitív mellékhatásként is felfogható, nem így a hányinger vagy hányás okozása, mely sokszor a műtétből felébredő betegek hányásáért felelős. Egyéb gyomor-bélrendszeri hatása még a székrekedés, mivel a morfin gátolja a bélhuzam mozgását. Ez szintén kellemetlen és súlyos is lehet, sok problémát okozva a betegágynál. A morfin ezeken felül még szűkíti a pupillát, enyhén lassítja a szívverést és csökkenti a vérnyomást, mely komolyabb problémákat nem okoz, kivéve, ha a beteg műtéten esik át, vagy eleve nagy a vérvesztesége.

Az epevezetékre is összehúzó hatással van a morfin, mely adott esetben akár epeköves rohamot is kiválthat. Csökkenti a vizelet kiválasztást, a vizelet mennyiségét, és ezen kívül az allergiás bőrtünetekért felelős anyag, a hisztamin felszabadulását is növeli, melynek eredményeként a morfint kapók kipirulhatnak, valamint izzadás és viszketés is jelentkezhet.

Sok a mellékhatása, mégis a legnépszerűbb a gyógyászatban

A morfin rendkívül sok mellékhatása miatt a kémikusok nagyon sok félszintetikus és szintetikus származékát előállították, ezek közül egyesek hatása a morfin hatásának a 80-szorosa a mellékhatások kisebb mértékű növekedése mellett. Használnak a gyógyászatban olyan származékokat is, melyek a morfin valamelyik mellékhatásának kiemelésével, és a fájdalomcsillapító hatás csökkenésével teljesen más területen tudnak használni, ilyen például a kodein, mely köhögéscsillapító hatása morfinénak 10-szerese, viszont a fájdalomcsillapító hatása sokkal kisebb.

A loperamid a morfinnak a bélhuzam mozgását gátló hatásával rendelkezik, ezért hatékony hasmenéses állapotokban. A methadonnak a lebomlási ideje a szervezetben sokkal hosszabb a morfinénál és az elvonási tünetek is sokkal kevésbé jelennek meg használata után, ezért leginkább morfinisták leszoktatására használják.

Előállítottak olyan vegyületet is, mely ugyanazokhoz a receptorokhoz kapcsolódik, mint a morfin, viszont nem vált ki hatást, így ez a szer egy műtét végén a morfin hatásának ellensúlyozására alkalmas, mivel leszorítja a morfint a kötőhelyéről, így az nem tudja kifejteni a hatását.

Ezeken kívül még nagyon sok szintetikus fájdalomcsillapítót állítottak elő a tudósok, melyek jobb hatásfokúak a morfinnál, és kevesebb nemkívánatos hatásuk van, azonban az eddigi szerkezet-hatás összefüggések ismeretében nem lehet „ideális” fájdalomcsillapítót előállítani, mely kis mennyiségben hatékony és nincs káros hatása.

Forrás: WEBBeteg
Szakértőnk: Dr. Kovács Anikó, gyógyszerész