Maró folyadékok: tennivalók sav vagy lúg ivása esetén

Dr. Dunás-Varga Veronika
szerző: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász - WEBBeteg
frissítve:

A sav- vagy lúgivásos esetek súlyos, életveszélyes következményekkel, gyakran halállal járnak. Ha a beteg túléli, akkor szövődményként tartós nyelőcsőszűkület marad vissza.

A savak és lúgok veszélyes marószerek, mégis valamennyi háztartásban megtalálhatóak valamilyen formában, gondoljunk csak a mosogatószekrény mélyén lapuló háztartási hypóra, vagy konyhai hideg zsíroldóra, esetleg a garázsban, műhelyben tárolt rozsdamaró folyadékra.

A legtöbb sav- vagy lúgivás véletlen baleset, gyakran kisgyermekek az áldozatok, de felnőttek is érintettek lehetnek. Sajnos öngyilkossági szándékkal is nyúlnak a maró folyadékok felé.

Mivel jár a savas, vagy lúgos vegyszerek lenyelése?

A szájüregbe és a tápcsatornába került maróanyagok súlyos sérüléseket okozhatnak, a szájüregben, nyelőcsőben, gyomorban erős fájdalom jelentkezik.

A nyálkahártya elhal (nekrózis), a maró hatású vegyszerrel érintett területen mély, vérző sebek jelennek meg.

A savmarás a sejtekben fehérjekicsapódást okoz, ezt a fajta sérülést koagulációs nekrózisnak hívjuk. Az így képződött pörk megakadályozza, hogy a sav a szövetek legmélyéig hatoljon.

Lúgmarás esetében a marószerrel érintkezett szövetek mintegy feloldódnak, elfolyósodott nyálkás masszává válnak, ezt kollikvációs nekrózisnak hívjuk, ekkor a káros anyag gyorsan a mélyebb rétegekbe jut. Általánosságban elmondható, hogy a lúgmarás többnyire súlyosabb szokott lenni.

Elsősegély: mit kell és mit tilos tenni?

TILOS a lenyelt vegyszert semlegesíteni, savmarásra lúgot, lúgmarásra savat itatni!

TILOS a sérült hánytatása, mert a visszaáramló maró folyadék újabb nyelőcsősérülést okozhat!

NEM AJÁNLOTT tejet itatni az áldozattal, mert érdemben nem fogja semlegesíteni a maró anyagot, viszont kémiai reakcióba léphet a vegyszerrel, és ez a későbbi orvosi vizsgálatot (endoszkópiát) megnehezítheti.

JAVASOLT ELSŐSEGÉLY

A bőr sérüléséhez hasonlóan itt is a hígítás az első lépés, azonban az úgynevezett próbakortyolgatást el kell végezni. A próbakortyolgatás lényege, hogy néhány korty vizet itatunk a sérülttel, ezzel győződünk meg a nyelőcső, illetve a légcső épségéről. Ha a nyelőcső és a légcső fala sérült, a folyadék a tüdőbe kerül, ami azonnali köhögést, fuldoklást provokál. Ez esetben nem szabad tovább itatni az áldozatot. Ha a próbakortyoltatás sikeres, tehát a folyadék nem a tüdőbe kerül, fokozatosan, legfeljebb 1-2 deciliter vizet itassunk.

Azonnal értesíteni kell a mentőket (112), mert súlyos esetben sokk, a keringési rendszer összeomlása is bekövetkezhet. Éppen ezért a mentőegységek kiérkezéséig ne hagyjuk magára a sérültet. Ha szerencsés és csak enyhe felmaródást szenvedett el a sav- vagy lúgivás során a beteg, akkor is néhány napos kórházi megfigyelésre van szükség.

Kórházi ellátás

A kórházban az első teendő a beteg fájdalomcsillapítása, amit már a szállítás során megkezdenek a mentők.

Ezzel párhuzamosan zajlik a paraméterek ellenőrzése, stabilizálása. Fel kell mérni, hogy stabil-e a sérült állapota, vagy épp sokkban van a szervezete; illetve hogy okozott-e az elfogyasztott marószer sav-bázis eltérést. Meg kell kezdeni infúzióval a folyadékpótlást.

A kivizsgálás fontos része az endoszkópos vizsgálat. Az eljárás kockázatos, mert a sérült nyálkahártya könnyen kilyukadhat (perforálódat), de ezzel a vizsgálómódszerrel lehet felmérni a károsodás nagyságát, mértékét.

A beteg táplálását a kezdeti időszakban parenterálisan (vénás táplálás) biztosítják.

A sav- és lúgivás hosszútávú szövődményei

Ha a beteg túléli, akkor különböző mértékű nyelőcső szűkület marad az esetek túlnyomó többségében, amely a táplálkozást is korlátozza. Rendszeres nyelőcsőtágítás („bougie-zás”) szükséges, akár teljes élethosszon keresztül, csak így biztosítható a beteg szájon át történő táplálása. Radikálisabb megoldás lehet az összeszűkült nyelőcső szakasz eltávolítása és pótlása, egy gyomor- vagy vékonybél szakasz átültetésével.

Az ismételt beszűkülés (restenosis) és a rosszindulatú elváltozások kialakulásának fokozott kockázata miatt rendszeres orvosi ellenőrzés szükséges a beavatkozást követően is.

Ez is érdekelheti

Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyászForrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász

Cikkajánló

Segítség

Orvos válaszol

orvos válaszol piktogram
Dr. Szabó Zsuzsanna

Dr. Szabó Zsuzsanna

Rovatvezető, WEBBeteg vezető orvos szakértő

Orvoskereső

orvoskereső piktogram

Dr. Botos Péter

Belgyógyász, Kardiológus, Oxiológus

Eger