Így élesztünk újra – a Mentőalapítvány felmérte tudásunkat

Október 16-án, az Újraélesztés nemzetközi napján a laikus újraélesztés fontosságára hívja fel a figyelmet az Országos Mentőszolgálat Alapítvány. Ez alkalomból közzétették országos, nagymintás kutatásuk eredményeit is, és fontos tudnivalókat is megosztottak.

A felmérés során arra voltak kíváncsiak, tudjuk-e, mi a teendő, ha újra kell élesztenünk valakit. De vajon az elméleti tudás elegendő ahhoz, hogy a gyakorlatban is hőssé váljunk?

A kérdőív 12 kérdésen keresztül vezette végig a kitöltőt az újraélesztés folyamatán kezdve attól, hogy rátalál az eszméletlenre, kitérve a mentő hívására és a mellkaskompresszió helyes végzésére, egészen a mentők kiérkezéséig.

Stayin’ Alive

A nem reprezentatív online kutatáson 8500 fő vett részt, ők átlagosan 74%-ban adtak meg helyes válaszokat. A legfontosabb a felismerés. Ha eszméletlen, földön fekvő embert látunk, merjünk odalépni hozzá, óvatosan rázzuk meg a vállát, és kérdezzük meg jó hangosan, hogy hogy van, segíthetünk-e neki. Ha nem reagál és légzése sincs, akkor barátkozzunk meg a gondolattal, hogy nekünk kell megmentenünk az életét. Nekünk és nem másnak, hiszen az első 3-4 perc kritikus, és nincs mentőautó, ami ennyi idő alatt kiér – fekteti le az alapokat dr. Czakler Éva.

A legfontosabb tévhitek

A Mentőalapítvány elmondta, a kutatás eredményei bizakodásra adnak okot, érezhetően évről évre fejlődik az újraélesztési tudás és hajlandóság. Azonban még mindig vannak olyan tévhitek, amiket muszáj eloszlatni. Ilyen például, hogy a sérültet kényelembe kellene helyeznünk. 5-ből átlagosan 1 ember gondolta úgy ugyanis, hogy mindenképpen valami puhát kell helyezni a földön fekvő feje alá. Semmiképpen ne tegyük ezt, bármennyire is lovagiasnak tűnik kipárnáznunk valaki fejét a kabátunkkal. Csak azt jegyezzük meg, hogy hanyatt fekvő helyzetben, valamilyen kemény talajon legyen a beteg, így pumpáljuk a mellkasát – hívja fel a figyelmet a doktornő.

Ha pedig megállapítottuk, hogy a földön fekvőt újra kell élesztenünk, első dolgunk a mentők hívása legyen. De csak akkor, ha egyedül vagyunk. Bármilyen furcsán is hangzik, de ha vannak körülöttünk segítők, akkor ne a mentő hívásával bíbelődjünk. Kezdjük meg az újraélesztést, kérjünk segítséget, kiabáljunk, valaki hívni fogja a mentőket. Ha egyedül vagyunk, és nincs a közelben segítség, akkor viszont előbb gyorsan tárcsázzuk a 112-őt, hangosítsuk ki a telefont és tegyük magunk mellé – hangsúlyozza Czakler Éva. És hogy hogyan végezzük laikusként a mellkaskompressziókat? Csuja Imrével készült szórakoztató edukációs kisfilmjükben néhány évvel ezelőtt ezt is bemutatták.

Csak semmi szájból szájba

A kutatás arra is rávilágított, hogy sokan (a kitöltők több mint negyede) úgy gondolja, hogy muszáj szájból-szájba is lélegeztetni a bajbajutottat, akkor is, ha nem tudják, hogyan kell. Csak a mellkas nyomásával is életet menthetünk. Ha nem tudjuk, hogyan kell végezni a befúvásokat, bizonytalanok vagyunk, akkor csak kulcsoljuk össze a kezünket, és 5–6 centiméter mélyen, gyors, határozott mozdulatokkal nyomjuk meg a beteg mellkasát középen, körülbelül másodpercenként kétszer - világít rá Czakler Éva.

Ne parázz, sokkolj! avagy a defibrillátor használata

A laikus újraélesztés alapja a mellkaskompresszió, de jó, ha tudjuk, hazánkban számos helyen található bárki által használható félautomata defibrillátor. És ami ennél is fontosabb, semmilyen képzettség nem szükséges használatukhoz.

Sokan még mindig úgy gondolják, hogy a defibrillátor valamilyen mitikus eszköz, amit nem, vagy csak egy tanfolyam, képzés elvégzése után használhatnak. De azok a készülékek, amiket pályaudvarokon, stadionokban, bevásárlóközpontban és egyéb nyilvános helyeken találhatunk, nem ilyenek. Bárki használhatja őket, sőt, használja is őket, ha megtörténik a baj, mert a gép azt is megállapítja, hogy szükség van-e egyáltalán a sokk leadására. Ezt sem nekünk kell tehát eldöntenünk. Mi csak azzal foglalkozzunk, hogy valaki szaladjon a készülékért, amilyen gyorsan csak tud, amíg mi a mellkasnyomásokat végezzük.

Az eredményeket tehát „jóra” értékelte a Mentőalapítvány, de Czakler Éva fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy ezek elméleti kérdésekre adott elméleti válaszok voltak. Teljesen más a történet, ha előttünk esik össze valaki az utcán, körbenézünk és azt látjuk, hogy senki, de senki nem fog odamenni. Ilyenkor a legfontosabb, hogy merjünk cselekedni. Egy kis bátorsággal életet menthetünk. Szomorú, de igaz: akihez odaléptünk, már meghalt, ártani nem tudunk neki, csak segíteni.

(Országos Mentőszolgálat Alapítvány)