Műtétek 3D-ben Barcelona egyetemi klinikáján

A gyulladásos bélbetegségek (az angol megnevezés rövidítésével: IBD) idült kórképek – gyakran visszatérő hasi görcsök, hasmenés jellemzi. Két fajtája (a Crohn-betegség és a kifekélyesedő vastagbélgyulladás, a colitis ulcerosa) sok szempontból annyira hasonlít egymásra, hogy a diagnosztizálásnál az orvosok olykor nehezen tudják elkülöníteni egymástól. Mindkét kór oka ismeretlen.

A „Crohn” a bélfal (jellegzetesen teljes vastagságára, minden rétegére kiterjedő) idült gyulladása. Legtöbb betegnél a vékonybél legutolsó szakaszát és a vastagbelet érinti, de kialakulhat az emésztőrendszer bármely szakaszán, a szájüregtől a végbélnyílásig (beleértve a körülvevő bőrt is). Az elmúlt néhány évtizedben mind nyugaton, mind a fejlődő országokban – a két nemnél azonos arányban – nőtt az esetszám. Azon családokban gyakoribb, ahol colitis ulcerosa is előfordult. Az esetek többsége 30 éves kor alatt kezdődik; a legtöbbször 14-24 év között.

A betegség súlyosságára, a diagnosztizálás nehézségeire tekintettel és a kellő társadalmi figyelem hiánya miatt a betegszervezetek – szakértők bevonásával – rendszeresen tartanak nemzetközi konferenciákat, a tudományos eredmények, a ma elérhető legjobb terápiák, kezelés-technikák megismertetése, bemutatása céljából. A legújabb rendezvényre (február közepén) Spanyolországban került sor.

Barcelona egyetemi klinikáján, az emésztőszervek (gasztro-enterológiai) osztályának a gyulladásos bélbetegségek kezelésére szakosodott részlegére hívták meg a nemzetközi sajtó képviselőit. Az osztályvezető dr. Julia Panes főorvos tartott előadást új eljárásukról, amellyel elérhető, hogy a bélfelület sérülései (a léziók) egy évvel később 70%-ban gyógyultnak tekinthetők. Ezt másképpen úgy is mondja, a betegek 70%-a gyógyszer nélkül is remisszióban van – azaz betegsége visszahúzódott, átmeneti enyhülés, tünetmentesség jellemzi. Akinél nincs lézió, annál nem jelentkeznek a kínzó tünetek.

A webbeteg.hu újságírójának kérdésére dr. Panes megjegyzi, ma még nem teljesen egyértelmű, kinél válik be az őssejt-kezelés.

Szót ejt arról is, hogy a szövettan a gyulladásos bélbetegségek esetén nem segít a kór megállapításában, holott nagyon fontos volna elérni, hogy a kolitisz esetén jelenleg 4-5, a Crohn-betegeknél 3 évnél is tovább tartó diagnózishoz jutási periódus a jövőben rövidüljön. Hiszen minél tovább marad diagnózis és így kezelés nélkül a beteg, annál nagyobb valószínűséggel lépnek fel nála súlyos szövődmények, hangsúlyozza dr. Panes. Majd átadja a terepet a filmbemutatásra.

Kiosztják a 3D-film nézéséhez szükséges szemüvegeket, és így térben, saját szemmel láthatjuk, hogyan zajlanak újabban a bélszakasz eltávolító műtétek, illetve milyen volt, majd milyen lett – azaz a transzplantáció (az őssejt beültetés) után hogyan néz ki a gyógyult fekély. A klasszikus nyitott műtét helyébe előbb a laparoszkópia lépett, majd a sajtónak is bemutatott térbeli (3D-s) újdonság, az Avatar filmek technikájára utalva, az: Endo-Avatar.

Két páciens esete

Az előadóteremben vendégként két 30-40 körüli nőbeteg is jelen van. Azért hívták őket, hogy saját tapasztalataikról számoljanak be, hogy ismertessék korábbi, majd jelenlegi állapotukat, életminőségüket. Elena Palacios kezdi, aki 42 éves, többgyerekes anya, bankban dolgozik. Fekélyes vastagbélgyulladása van (csak volt?), első rohama (fellángolás, bedurranás szóval utal rá) négy éve, 38 éves korában jelentkezett. Nem figyelt fel rá, nem vette komolyan, hiszen fogalma nem volt róla, milyen betegségről lehetne szó. Mint mondja, nagyon el volt foglalva családjával, munkájával. Eltelt két év, majd 2010-ben, annyira súlyos állapotba került, hogy meg kellett kapnia első kortizon kezelését. A családorvos azzal engedte haza, ettől két napon belül jól lesz.

Ehelyett két hétre rá olyan súlyosan rosszabbodott bélműködése, hogy már napi 14-szer volt hasmenéses széklete. Jártányi ereje nem maradt. Kórházba utalták, ahol az eredetileg mondott egy hétből egy hónapnyi fekvés lett. Férje látta el a gyerekeket, a háztartást.

A kórházi kezelés után próbált egyensúlyba kerülni magával (és a bélműködésével), aminek eléréséhez naponta 18 (azaz tizennyolc) tablettát kellett beszednie. Két hónapig ment is ez valahogy. Visszatért a munkahelyére, de aztán megint leteperte a betegség. Olyan fáradt, kimerült volt, hogy két métert sem volt képes megtenni. Toxikus hepatitiszt kapott. Gyorsan megvonták tőle összes gyógyszerét. Elena Palacios azt mondja, rá sem bírt volna nézni semmiféle tablettára.

A hepatitisz mellé megjött alapbetegsége újabb fellángolása. A borzalmas mellékhatások után az anti-TNF kezelés hozta el a megoldást. Két hét után beállt a javulás. 5 hónapig volt otthon, majd a lassan feledhető pokoli kínok után visszament dolgozni. Mára megint teljes értékűnek érzi magát.

Anna Arreciedo története hasonló is, meg más is. Betegsége 2005 szeptemberében kezdődött. Rosszulléte után – tévesen – vakbélgyulladást diagnosztizáltak nála. Később tudta meg, ez általános melléfogás napjainkban is. Októberben végül felismerték nála a Crohn-betegséget. Megkezdődött a kortizon-kezelés. Leginkább az foglalkoztatta, lehet-e terhes. Ehhez képest már teljesen másodlagos volt az a kérdés, mit ehet, hogyan kell ezentúl élnie. Novemberben újra kórházba került. A második kezeléssel is hiába próbálkoztak, nem hozott eredményt. Decemberre tíz kilót fogyott, már csak 47-et nyomott a mérlegen.

A soron következő újabb sikertelen terápia után dr. Panes műtétet javasolt. Jól ment az operáció, utána is jó volt a közérzete. Két évig nem jött semmilyen tünet, fellángolás. Hosszan elhallgat, az előadóteremben ülő közönség tagjai azt hiszik, ez történetének vége. Ám lassan kiderül, csak könnyeivel küzd, a meghatottságtól nem tudta folytatni, elmondani a létező legfontosabbat, a pozitív végkifejletet: gyereke született. Most három éves. Ő pedig az utóbbi 2 évben semmiféle gyógyszerre nem szorul. Gyógyultnak érzi és vallja magát.

(WEBBeteg - Fazekas Erzsébet, újságíró)