Mit ehetünk, mit ne együnk? Ki mondja meg?

Egyes becslések szerint a lakosság legalább egyötöde küszködik valamilyen ételérzékenységgel vagy más szóval ételintoleranciával, ami azt jelenti, hogy bizonyos ételek fogyasztása kellemetlen tüneteket okoz számukra.

Általában nem egyszerű rájönni, milyen étel okozza a panaszt, hiszen a tünetek akár több órával a fogyasztás után jelentkeznek. Ám ha már kiderült, mi a bajok forrása, akkor újabb kérdéssel találják szembe magukat az ételérzékenységben érintettek: teljesen le kell-e mondaniuk a tüneteket okozó ételekről? Nem vezet ez helytelen táplálkozáshoz, hiánybetegségekhez és újabb táplálkozási problémákhoz? Hogyan tartsák be egyszerre az egészséges táplálkozás elveit, s legyenek tekintettel ételérzékenységünkre?

Dilemmájukra sok, ám gyakorta kontrollálatlan információt találhatnak az interneten, éppen ezért a legjobb, ha a biztonság és eredményesség érdekében szakemberre bízzák magukat. A dietetikustól ugyanis ételérzékenységük kezeléséhez személyre szabott étkezési tanácsokat kaphatnak.

Az egyik gyakori ételérzékenység a fruktóz malabszorpció, vagyis a gyümölcscukor emésztési probléma. Hibás azonban azt feltételezni, hogy az érintettség miatt örökre le kell mondani a zöldségről, gyümölcsről!

Szerencsére, a zöldségek és a gyümölcsök eltérő fruktóztartalommal rendelkeznek, így nem kerül minden tiltólistára, az alacsony tartalmúakat a dietetikus útmutatása szerint lehet fogyasztani. Ezeket a nyersanyagokat jótékony táplálkozás-élettani hatásaik miatt egyébként sem szabad teljes mértékben kiiktatni az étrendből. Különösen nem tanácsos az egyébként jellemzően alacsony energiatartalmú, magas rosttartalmú zöldségek és gyümölcsök helyett olyan más ételeket fogyasztani, amelyek többlet fehérje-, szénhidrát- és zsírbevitelt eredményeznek, ami többlet energiabevitelhez, végső soron elhízáshoz vezethet.

Európában, beleértve hazánkat is, az egyik leggyakoribb ételintolerancia a laktózérzékenység. A dietetikusok gyakran találkoznak az érintettek közül olyanokkal, akik teljes mértékben mellőzik az étrendjükből a tej és tejtermékek fogyasztását tejcukor-érzékenységük okán. Ez általában nem helyes hozzáállás, hiszen a tej és a tejtermékek elhagyása miatt nem kerül be annyi kalcium a szervezetükbe, amennyi a normálisan működő csontképzéshez, csontállomány fenntartáshoz szükséges. Ez végső soron eredményezheti a fokozott csonttöréseket és rontja a fogak szerkezetét is.

A laktózérzékenyek közül azt sokan helyesen tudják, hogy a tejcukor az egyes tejtermékekben eltérő mértékben fordul elő, így például a hosszú érlelésű zsíros sajtokban (brie, parmezán, eidami és a többi) kevés van belőle, ezért ezekkel a sajtokkal igyekeznek pótolni a kellő kalciumbevitelt.

Ugyanakkor csak kevesen veszik figyelembe azt, hogy ezek a sajtok túlzott mértékű fogyasztás esetén magas energiatartalmuk révén fölösleges energiához juttatják a szervezetet, ami szintén elhízáshoz vezetnek. A dietetikusok viszont segíthetnek abban, hogy a zsíros sajtok mellett milyen alacsony laktóztartalmú kalciumforrások biztosítják a szervezet számára fontos nyomelem megfelelő mennyiségű bevitelét.

Mielőtt azonban dietetikushoz fordulnánk, célszerű táplálkozási naplót vezetni pár napig, hogy megfelelő tájékoztatást kapjon étkezési szokásainkról a szakember. A naplóban minden étkezésről részletes feljegyzést tanácsos készíteni arról, mit ettünk, milyen mennyiségben.

(etelerzekenyseg.hu)