Fej vagy has? Funkcionális emésztőszervi betegek komplex kezelése

Hogyan történik a funkcionális emésztőszervi betegek kezelése komplex orvosi-pszichológiai módszerrel?

Mit jelent az, hogy „funkcionális emésztőszervi betegség”?

Ide sorolunk minden olyan hasi panaszt, amelynek hátterében szervi elváltozást nem tudunk kimutatni. Nagyon gyakori, becslések szerint jelenleg minden második-harmadik embert érint.

Milyen képet mutat?

A típusos betegség hosszú ideje, esetleg évtizedek óta fennáll. A tünetek rendkívül változatosak: torokfájás, mellkasi panaszok, gyomorégés, puffadás, hasi fájdalmak, székelési problémák. Ettől függően kapja meg a „címkét”, vagyis a diagnózist: atípusos refluxbetegség, nemerozív reflux, diszpepszia, irritábilis bél szindróma (IBS), epeúti diszkinézis és sorolhatnám.

Érdekes, hogy amilyen változatosak a testi tünetek, olyan sok hasonlóság fedezhető fel a lelki alkatban: szorongó emberekről van szó, akik nagyon erős betegségtudattal élhetnek, és gyakran számolnak be életviteli nehézségekről, gyerekkori traumákról. (Ha megkérdezzük!)

Ez is érdekelheti Irritábilis bél szindróma egészségpszichológiai szemszögből

Vannak jobb, akár tünetmentes, és vannak rosszabb időszakok. Szélsőséges esetben a beteg egész életvitelét befolyásolhatják a panaszok: nem mer közösségbe menni (fél, hogy nem jut el időben a WC-re, mi lesz, ha meghallják a bélmozgásait), nem mer enni sem, kedvetlen, rosszul alszik, fáradt.

A betegek gazdátlanok, mert bár a diagnózis megszületéséig, vagyis a szervi eredet kizárásáig a gasztroenterológián számos vizsgálat történik, speciális szakorvosi teendő ezt követően már nincs. A háziorvos elvben segíthetne, hiszen ő ismerheti jobban betegei személyiségét, körülményeit, egészségi állapotát. Azonban a háziorvosi rendelők munkarendje, zsúfoltsága sajnos éppen azt teszi lehetetlenné, ami a legfontosabb lenne: a minőségi, időigényes kapcsolatot orvos és páciens között. Ezért aztán a látványos testi panaszokra koncentrálunk és tüneti szerekkel próbálkozunk, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az eredmény? Panaszos, sokszor elégedetlen betegek, leletek gyűjtögetése, frusztrált orvosok.

A holtpontról úgy tudunk emozdulni, hogy nemcsak a tünetek, hanem a háttérben álló okok megszüntetését célozzuk meg, amit a bél-agy tengely működési zavarában kell keresnünk.

Bél-agy tengely, vagyis a bél és az agy együttműködése

A bélrendszer és az agy idegi és hormonális utakon folyamatosan kommunikál egymással, így kölcsönösen befolyásolják egymás működését.

A bél közérzetét a bélflóra és a bélfal állapota, illetve az emésztés folyamata határozzák meg. Erről a bél-idegrendszer, bélflóra és a bélfalban elhelyezkedő immunapparátus együttese számol be az agynak.

A végállomás a prefrontalis agykéreg és a limbikus rendszer. Ezek felelősek lelkünk közérzete, vagyis a tanulási készség, motivációk, memória, hangulat, érzelmek alakulásáért. A kört bezárja, hogy innen a bélműködést szabályozó jelzések indulnak útjukra a bél irányába.

Vegyük észre, hogy a tudat szintjéig nem terjed a kommunikáció! Az ember hajlamos tudatát úgy tekinteni, mint életének fő irányítóját. Hogy ez mekkora tévedés, arra a bél-agy tengely az egyik bizonyíték.

1. kép: Bél-agy tengely

Elménk és emésztőrendszerünk közérzete tehát nem választható el egymástól. Ebből adódóan az emésztés és a bél problémái nyomot hagynak a lelkiállapotunkon és fordítva, a lelkiállapot befolyásolja a bélműködést, úgy is fogalmazhatunk, hogy egymás nyelvén beszélnek. A jelzések keveredése okozza a funkcionális emésztőszervi betegségek színes tüneti képét.

Pédául az évek óta fennálló puffadásos panaszok hátterében állhatnak lelki problémák is, illetve egy konfliktusos élethelyzet nemcsak a hangulatra, hanem a bél állapotára is rányomhatja bélyegét.

Ezért nem elég a tünetek kezelésére szorítkozni! A gyógyuláshoz vezető út mindenki számára egyéni és gyakran hosszadalmas, de érdemes végigjárni.

Ez a cikk is érdekelheti Stressz és emésztőrendszer

Első találkozás az orvossal

A gyógyuláshoz vezető út meghatározó állomása. Ekkor dől el, megbízik-e a beteg az orvosban és életképes lesz-e hosszabb távon kettőjük együttműködése, ami a gyógyulás feltétele. A hagyományos, tekintélyelvű orvos-beteg kapcsolat itt nem működik!

Az első beszélgetés során körvonalazódik a páciens személyiségének és betegségének összképe. A tünetek részletezésén túl nélkülözhetetlen, hogy megismerjük, milyen a páciens általános egészségi állapota, étkezési szokásai, életmódja, élethelyzete, lelkiállapota. Megelőzte-e valamilyen esemény a panaszok jelentkezését? A csecsemő- és gyerekkori eseményeknek is lehet jelentőségük.

Én ekkor szoktam röviden elmagyarázni a bél-agy tengely működését. Ennek ismeretében lehet a testi szinten túllépve, test és lélek (vagyis a bél-agy tengely) együttműködésének zavaraként értelmezni a panaszokat. Ezt nevezzük a probléma átkeretezésének.

Ezután a beteg általában már maga fogalmazza meg, mit kell (kellene) változtatnia az életmódján, élethelyzetén. Az is lehet, hogy már első alkalommal kiderül, valamilyen konkrét, traumatikus esemény után kezdődtek a panaszok. Ennek felismerése már önmagában megkönnyebülést jelent, hiszen megszabadítja a pácienst a szervi betegség fenyegetésétől.

Nyilvánvaló, hogy bár nagyon fontos tényező, az átkeretezés még nem jelent gyógyulást. Azonban ha bizalomteli személyes kapcsolat alakul ki az orvossal, a további találkozások során segíthetjük a beteget az életút egyengetésében is.

Előfordul, hogy átmenetileg gyógyszeres kezelésre is szükség van: savgátló szerek, motilitásszabályozók, akár szorongásoldók vagy antidepresszánsok adása is szóba jöhet. Alapelv azonban, hogy ezt csak a szükséges legrövidebb ideig alkalmazzuk! Hosszabb távon ugyanis a mellékhatások veszélye mellett a dependencia veszélye is fennáll: a betegben kialakulhat az a meggyőződés, hogy az ő jól-létének feltétele a gyógyszeres kezelés.

Vannak azonban még lehetőségeink a bél-agy tengely mindkét végpontján, és ezek a bélflóra és az étrend, ételintolerancia kérdése, illetve a pszichoterápia területei.

Bélflóra és étrend

A bélben sok milliárd (tízszer annyi, mint testünk összes sejtje együttvéve) mikroorganizmus él, túlnyomórészt különféle baktériumok. Összetétele minden embernél más, egyedileg, genetikusan meghatározott, mint az ujjlenyomat.

2. kép: a bélcsatorna képe belülről (scanning elektornmikroszkópos kép) Látható, milyen dzsungelszerű, színes képet mutat a „bél-világ”. A mikroorganizmusok közössége önálló társadalmat alkot.

A bélflóra jelentőségét nem lehet túlbecsülni: részt vesz az emésztésben, anyagcseretermékeivel táplálja a bélfalat és az itt levő szerotonintermelő sejtrendszert, idegrendszeri hírvivő anyagokat termel (szerotonin, GABA, dopamin), a bél immunapparátusával folyamatos kölcsönhatásban állva befolyásolja a gyulladásos folyamatokat.

Röviden: ép, erős bélflóra a záloga a jó emésztésnek éppúgy, mint a testi és lelki egészségnek.

Kérdés, hogyha mindenkinél más, mégis milyen az egészséges bélflóra?

A kulcsszó a diverzitás. Minél több törzs alkotja, minél színesebb mintázatú a bélflóra, annál jobban ellenállóbb a kórokozók elszaporodásával szemben, és annál élénkebb kommunikációt folytat az immun- és idegrendszerrel. Az első három életév a bélflóra kialakulása szempontjából is döntő jelentőségű. A diverzitás sajnos az életkorral csökken, de nem mindenkinél egyformán. Például az úgynevezett „szuper-öregek”, vagyis azok az idős emberek, akik hetven éves koruk után is aktív fizikai-szellemi életet élnek, sokkal színesebb, nagyobb diverzitású bélflórával bírnak, mint átlagos kortársaik.

Sokat tehetünk azért, hogy gyerekeink és mi magunk is erős, egészséges bélflóra büszke tulajdonosa legyünk.

Mit tehetünk a gyerekeinkért?

Már a magzati életben megtelepszenek az első lakók a béltraktusban. Tudjuk, hogy az anya tartós stresszálapota a terhesség alatt azt is befolyásolja, mely törzsek legyenek azok. Aztán a szülés módja: császármetszéssel született babák a hüvelyflóra helyett a bőr baktériumaival találkoznak. A szoptatás a legfontosabb tényező: a bélflóra gerincét alkotó Bifido- és Lactobacillus törzsek ekkor erősödnek meg. Fontos az is, hogy feleslegesen ne sterilizáljuk a csecsemő környezetét, hiszen ez is akadályozza a diverzitás kialakulását!

A megfelelő időben történő hozzátáplálás és az antibiotikus kezelések lehetőség szerinti mellőzése már igen jó alapot ad a kisgyerekkori és felnőttkori egészséges bélflóra kialakulásához.

Mit tehetünk felnőttként önmagunkért?

1. Tartsunk prebiotikus étrendet! Más szóval járjunk a bélflóra kedvében! Kedvencei a hagyma, almahéj, banán, bab, spárga, csicsóka és általában a rostban gazdag ételek. A napi ajánlott rostmennyiség 25-40 gramm, ami annyit jelent, hogy ételeink fele nyers zöldség-gyümölcs (inkább zöldség!) kellene, hogy legyen. A csontleves zselatin- és aminosav-tartalma nagyon jó étel a bélflóra számára is. Az erjesztett, savanyított ételek, mint joghurt, kefir, kovászos uborka, savanyú káposzta, pedig mikroorganizmustartalmuk miatt is ajánlottak.

2. Éjszakai pihenő: a bélflórának is szüksége van pihenésre! Ha éjszakánként mintegy 12 órán át böjtöt tartunk, jó alkalmat adunk arra, hogy regenerálódjon.

3. Kerüljük a tartósítószerek, génmódosított élelmiszerek, emulgeálók fogyasztását. Ezek mind csökkentik a bélflóra diverzitását és kedveznek a kórokozók elszaporodásának.

4. Lehetőség szerint kerüljük a tartós stresszt, mert hajlamosít a kórokozók elszaporodására, növeli a bélfal gyulladásos hajlamát, szétzilálja a bélflórát.

5. Csak akkor szedjünk antibiotikumot, ha indokolt! Az antibiotikum nem válogat: a kórokozókat és a bélbaktériumokat egyformán pusztítja, és így előidézheti akár életveszélyes baktériumtörzsek túlszaporodását is. (Ilyen például a napjainkban egyre gyakoribb, rettegett Clostridium-fertőzés).

Mi a helyzet a probiotikumokkal?

A probiotikumok olyan táplálék-kiegészítők, amelyek élő vagy elölt baktériumtörzseket, esetleg élesztőgomba-kivonatot tartalmaznak.

Bélflóra-erősítő szerepük nem egyértelmű, mivel nem biztos, hogy a meglevő társaság befogadja őket. Annyi biztos, hogy a kórokozók elszaporodásának gátját jelenthetik, illetve immunerősítő hatásuk van. Antibiotikus kezelés mellett élő törzseket tartalmazó probiotikum szedésének nincs értelme (legfeljebb akkor, ha a két szer bevétele között legalább 3 óra telik el). Az immunrendszer betegségeiben tilos probiotikumot fogyasztani!

Ételintolerancia

Mint láttuk, prebiotikus étrenddel, vagyis a bélflóra „jól tartásával” sokat tehetünk emésztőrendszerünk, ezáltal lelkünk egészségéért.

A funkcionális emésztőszervi betegségekhez azonban gyakran társul az ételintolerancia problémája is, ami a betegeket sokszor étrendjük drasztikus és indokolatlan megszorítására sarkallja.

Ételintoleranciának nevezzük azt az állapotot, mikor egy bizonyos ételféle, élelmiszer-kombináció, vagy valamilyen ételféléből nagyobb mennyiség okoz puffadást, hasi fájdamakat, székelési problémákat. Ennek oka lehet emésztőenzim-hiány, a bélmozgások károsodása, vagy az étel közvetlen hatása. Bár panaszok forrása lehet, NEM jár szervi elváltozásokkal, NINCS szükség szigorú diétára (a lisztérzékenységet kivéve!)!

Az ételintolerancia laboratóriumi vizsgálatára szolgáló teszteknek sok értelme nincs, hiszen nem megbízhatóak, néhány hét különbséggel is eltérő eredményeket adhatnak.

Mi hát a teendő? Ne együk azt, ami panaszt okoz!

A bűnös azonosítása sokszor nem egyszerű, ezért hasznos lehet az ételnapló vezetése. Jegyezzük fel, mit ettünk (nemcsak azt például, hogy „kefir”, hanem azt, hogy pontosan milyen márkanevű kefir, mert minden készítményben más és más adalékanyagok vannak) egy bizonyos időszakban, és keressük az összefüggést az étrend és a panaszok jelentkezése között.

Ha az ételnapló nem vezet nyomra, a FODMAP diétával próbálkozhatunk. Ez egy 3 hetes, meglehetősen szigorú, a leggyakrabban panaszokat okozó szénhidrátféleségekben szegény étrend tartását jelenti, amit követően 3 naponta fokozatosan, egyenként bővítve tudjuk kiszűrni a problémás ételféléket.

„Mentes” diétát csak indokolt esetben tartsunk, mivel táplálkozási hiányállapotokhoz, bélflóra-károsodáshoz vezethet!

Ha lisztérzékenységre van gyanúnk, a gluténmentes étrend bevezetése előtt feltétlenül tanácskozzunk szakemberrel, mivel a korrekt vizsgálatokat és diagnózist az ilyen diéta szinte lehetetlenné teszi.

Szigorú étrendi megszorításra van szükség igazolt lisztérzékenység és ételallergia eseteiben!

Ez a cikk is érdekelheti A fel nem ismert lisztérzékenység veszélyei

Pszichoterápia: egészségpszichológiai és pszichoterápiás technikák

A pszichoterápiának mindenképpen helye van a funkcionális bélbetegségek kezelésében, hiszen mint láttuk, lelki folyamatok is állnak a háttérben. Természetesen nem minden betegnek van rá szüksége, de biztosan többen vennék hasznát, mint ahányan élnek a lehetőséggel. Az első orvos-beteg találkozón általában kiderül, van-e pszichológus segítségét igénylő lelki komponens. Ilyen esetben érdemes minél előbb felvenni a kapcsolatot szakemberrel!

A pszichoterápia célja az, hogy a beteget saját lelki erőforrásai mozgósításával segítse tüneteinek értelmezésében, gondolkodásának pozitív irányba terelésében, problémamegoldó és kommunikációs készségének javításában.

Néhány alkalmat igénylő, rövid terápiákról van szó, és itt is a személyre szabottság elve érvényesül: számtalan lehetőség közül választja ki a terapeuta a beteg számára legmegfelelőbb módszert.

Összefoglalva

A funkcionális emésztőszervi betegek kezelésében komplex, a testi és lelki problémák egyidejű kezelésétől várhatunk igazi gyógyulást.

A gyakorlatban ez a beteg és a gasztroenterológus bizalomteli, hosszabb távú együttműködését jelenti, amely kiegészülhet pszichológus segítségével.

Így léphetünk a valódi gyógyulás útjára, ami a páciens számára a tünetmentesség mellett a harmonikusabb élet lehetőségét is jelenti. A szakember számára pedig megadja az emberközpontú, személyre szabott gyógyítás örömét.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Pászthory Erzsébet, gasztroenterológus
Képek forrásai: Science, 2016., Science and Medicine, 2018.