Nyelőcsőgyulladás (oesophagitis)

Amennyiben nehezített vagy fájdalmas nyelést, szegycsont mögötti égető fájdalmat érzékelünk, fel kell, hogy merüljön nyelőcsőgyulladás lehetősége. A nyelőcsőgyulladás mögött az esetek jelentős részében komoly, kezelendő betegségek állnak.

A nyelőcső a garatot és a gyomrot összekötő tömlőszerű szervünk, hossza átlagosan 25 cm. Feladata a falat továbbítása a gyomorba, illetve a gyomortartalom visszaáramlásának megakadályozása.

A nyelőcsőgyulladás tünetei

Általánosságban elmodható, hogy a nyelőcsőbetegségek vezető tünetei:

• nehezített nyelés (dysphagia),
• fájdalmas nyelés (odynophagia),
• a szegycsont mögötti (retrosternalis) égő fájdalom.

Tünet lehet még ezeken kívül a torokfájás, a köhögés, a rekedtség, illetve a furcsa, kellemetlen, esetenként fémes szájíz és a rossz lehelet. A nyelőcsőgyulladást kísérheti gyakori gyomorégés, hasi fájdalom, hányinger és hányás.

Súlyos nyelőcsőgyulladás szövődménye lehet a szerv „kilyukadása” (perforáció), jelentős, csaknem teljes stopot okozó hegesedés, szűkület. Jelentkezhet vérzés, vérhányás. Ezek mind életveszélyes, sürgősségi ellátást igénylő állapotok, ezért fontos a nyelőcsőgyulladás időben való felismerése és kezelése.

Lásd még Nyelészavarok - Veszélyesebb, mint hinnénk

A nyelőcsőgyulladás lehetséges okai

Kémiai felmaródás: a nyelőcső gyulladásának egyik leggyakoribb oka a gyomorsavas reflux (GERD) okozta felmaródás, amely kezeletlen esetben tartósan károsíthatja a nyelőcső szöveteit (Barrett-nyelőcső). Ezen kívül ide sorolhatóak az alkoholizmus okozta, illetve a sav- és lúgmarások.

Bővebben A reflux okozta nyelőcsőgyulladás

Fertőzéses eredet: általában Candida albicans okozza, de herpesz vírus (HSV), a szintén a herpeszvírusok családjába tartozó varicella zoster vírus (VZV), cytomegalovírus (CMV), Epstein-Barr-vírus, humán papillimavírus (HPV) és egyes baktériumok (Mycobacterium tuberculosis) is okozhatják.

A nyelőcsőgyulladást kiváltó fertőzések főleg immunszupprimált betegeknél fordulnak elő, egy egészséges immunrendszerű egyén szervezete a fertőzést legyőzi anélkül, hogy a tünetek kialakulnának. A szteroidkezelés, széles spektrumú antibiotikumokkal való kezelés, daganatellenes terápia az ellenállóképesség csökkenéséhez vezethet, így ez a fertőzés elterjedésének kedvez.

Candida okozta oesophagitis esetén gyakran észlelünk a szájüregben, garatban is egyidejűleg fehér foltokat, lepedéket. Vírusfertőzés esetén a nyelőcső endoszkópos vizsgálatakor kisebb hólyagok, apró vagy akár összefolyó jellegű fekélyek, kicsiny aftaszerű elváltozásokat láthatunk.

Eosinophil oesophagitis (eozinofil sejtes nyelőcsőgyulladás). Ennek tünetei az életkortól is függenek. Gyermekkorban hányás, evés elutasítása, hasi fájdalom, míg a nehezített nyelés, falatelakadás inkább a felnőttkori tünetek közé sorolható.

Parazitafertőzés: Chagas-kór esetén a tünetek akár a heveny fertőzés után 10-20 évvel is kialakulhatnak: nehezített nyelés, mellkasi fájdalom, köhögés.

Gyógyszerek: antibiotikumok, kálium, nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID), vaskészítmények mellékhatásaként is előfordulhat nyelőcsőgyulladás.

Fizikai, mechanikai okok: tartós gyomorszonda viselés, továbbá mellkasra lokalizálódó sugárterápia után is észlelhetők a nyelőcsőgyulladásos panaszok.

Egyéb betegség következményeként kialakuló gyulladás:

• vasculitis (érgyulladás) miatt,
• rekeszsérv miatti gyomorsav visszacsorgás,
• bulimia, önhánytatás kapcsán gyomorsav miatti károsodás,
• nyelőcső motilitás zavarok következményeként (pl. achalasia: az alsó nyelőcső záróizom görcse).

Akut és krónikus panaszok, kivizsgálás

A panaszok megjelenhetnek akut (heveny), vagy krónikus jelleggel. Heveny tünetek leggyakrabban kémiai felmaródás, vagy gyógyszer hatására jelentkeznek, a kiváltó ágens elhagyása után pedig néhány nap alatt elmúlhatnak (ugyanakkor tartós használat esetén krónikussá válhat a folyamat). A krónikus nyelőcsőgyulladás esetén a tünetek tartósan (akár hetek, hónapok óta) jelen vannak. A krónikus gyulladás komoly szövődményekkel járhat, így mindenképp érdemes orvost felkeresni a panaszokkal.

A legtöbb nyelőcsőgyulladást okozó kórkép tünetei hasonlóak. A tünetek jelenlétéből vagy hiányából sajnos nem tudunk következtetni a nyelőcsőgyulladás súlyosságának mértékére. Pontos diagnózist endoszkópos vizsgálat és szövettani mintavétel adhat. Az endoszkópos vizsgálattal a gyulladásos folyamat kiterjedésének nagysága vizsgálható, míg szövettani mintavétellel a szövetkárosodás mélysége.

A nyelőcsőgyulladás kezelése

Törekedni kell az oki terápiára, azaz a gyulladást kiváltó alapbetegség kezelésére, illetve a kiváltó tényezők kiiktatására. Nyelészavar esetén érdemes felkeresni a háziorvost, aki fizikális vizsgálattal néhány kórképet már ki tud zárni, és tüneti terápiát is tud javasolni. Súlyosabb esetekben (vérzés, vérhányás) sürgősségi, vagy gasztroenterológiai vizsgálatot kell kérni.

A panaszok enyhítése érdekében tüneti terápiaként protonpumpa gátló szerek (PPI) kipróbálhatók. Fontos az irritáló ételek, italok (csípős, forró ételek, forró italok, alkohol) kerülése. Nyelőcsőgyulladás esetén javasolt a dohányzás mellőzése, mert a cigarettából a nyálba kerülhetnek olyan anyagok, amik lenyelve fokozzák az irritációt.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász