Manometria vizsgálat menete

Manometriának nevezzük a gyomor-bélrendszer különböző területein történő nyomásmérést. Ehhez a folyamathoz az orron, szájon vagy végbélen keresztül egy speciális, több nyomásérzékelő szenzorral rendelkező vékony katétert vezetnek be a vizsgálandó szerv üregébe.

Leggyakrabban a nyelőcső, gyomor, patkóbél, Oddi-szfinkter és végbél motilitási betegség gyanúja esetén alkalmazzuk, miután kizártuk a lehetséges organikus, szerkezetbeli eltéréseket. Manometria vizsgálat során egy regisztrátum készül a mért nyomásértékekből. A görbe amplitudó, illetve összehúzódási mintázatát elemezve következtethetünk az egyes betegségekre. A vizsgálat rövid, kb. fél óra, de egyes esetekben szükség lehet a katéter hosszabb időn át történő viselésére is a panaszoktól és a lehetséges felmerülő diagnózisoktól függően.

A vizsgálat nem igényel komolyabb előkészületet, sőt, feltétlen kórházi befekvést sem. Habár minimális kellemetlenséggel jár, komolyabb mellékhatásokkal nem kell számolni. A manometriával egyidőben gyakran végzünk pH-impedancia mérést, analízist is.

Anorektális manometria

Ebben a vizsgálati típusban nyomásmérőt vezetnek fel a végbélen keresztül, hogy az anorektális záróizom működését és a végbél érzékenységét kiértékelhessék. Krónikus szorulás vagy székletinkontinencia esetén, valamint Hirschprung-betegség diagnosztizálásában is segítséget nyújthat. A vizsgálat javasolható a végbél sérüléseinek (szülési, műtéti, egyéb trauma) felmérése, műtéteket (pl. anus preternaturalis megszüntetésének lehetősége) megelőzően, illetve végbél vagy kismedencei daganatok radiokemoterápiája után, műtét előtt.

Nyelőcső (oesophagealis) manometria

Ezt a vizsgálómódszert nehezített nyelés (dysphagia), gyomorégés, refluxos, gyomorsav regurgitációs panaszok, illetve mellkasi fájdalom esetén javasolt választani. Méri a nyomást a nyelőcső felső és alsó záróizmában, meghatározza a perisztaltikus mozgások hatékonyságát és koordinációját, észleli a kóros összehúzódásokat. Használható a nyelőcső motilitási rendellenességeinek, például achalasia, diffúz görcs (spazmus), szisztémás szklerózis, valamint az alsó nyelőcső-záróizom csökkent (hypotensio) és emelkedett (hypertesio) nyomásával járó kórképek esetén. Egyes beavatkozások előtt (pl. antireflux műtét, nyelőcsőtágítás) szintén javasolt nyelőcső manometriás vizsgálat.

Gyomor-vékonybél (gastroduodenalis) manometria

A vizsgálat alatt a nyomásérzékelő szenzorokat a vizsgálni kívánt területre (pl. gyomor antruma, patkóbél, nyombél kezdeti szakasza) helyezik, ahol néhány órán keresztül, vagy akár egy egész napon át méréseket végezhetünk mind éhgyomri, mind étkezés közbeni és utáni állapotokban. Általában olyan betegeknél alkalmazzák, akiknél diszmotilitásra utaló tünetek jelentkeznek, de normális gyomorürülési vizsgálati eredményeket mutatnak.

A manometriás vizsgálat segíthet meghatározni, hogy a páciens panaszai izomrendellenességből (rendellenes kontrakciós amplitúdó, de normális mintázat) vagy idegrendszeri rendellenességből (szabálytalan összehúzódási mintázat, de normál amplitúdó) ered-e.

Oddi-sphincter manometria

Az Oddi-sphincter egy záróizomgyűrű, ami szabályozza az epe és hasnyálmirigy nedv vékonybélbe jutását. Oddi-sphincter dyskinesis (SOD) esetén „arany stanard” vizsgálatnak tekintendő a manometria, amely során az érzékelő katétert endoszkóposan vezetik le, bódításban. SOD diagnosztizálásában ultrahang, szcintigráfia, MRCP egyaránt használatos.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász