Széklettenyésztés - Mit mutat ki, és mire kell figyelni?

Normál körülmények között több mint 50 féle baktérium él a vastagbélben, mellettük számos kóros baktérium, vírus, gomba vagy parazita is megtelepedhet, betegségeket okozva. Ezek kimutatását és azonosítását teszi lehetővé a széklettenyésztés.

A széklettenyésztés menete

A széklettenyésztéshez egy steril székletgyűjtő tartályba kell a székletmintát elhelyezni, majd ezt leadva egy olyan gépbe, „inkubátorba” helyezik, ahol a biztosított feltételek (pl. hőmérséklet, páratartalom, levegő oxigén mennyisége) lehetővé teszik a baktériumok és más mikroorganizmusok növekedését, ha azok jelen vannak a székletben. A fertőzés pontos típusát további kémiai és mikroszkóp alatti vizsgálatokkal állapítják meg.

A vizsgálati eredményt befolyásolhatja az antibiotikum és hashajtó használata, ezért feltétlenül közölje a vizsgálatot kérő orvosával, ha ilyen gyógyszert szed. Ront a vizsgálat megbízhatóságán az is, ha a székletminta vizelettel szennyeződik, ha víz, szappan, esetleg WC-papír kerül a mintába, valamint az is, ha túl kevés minta került a tartályba. Fontos az is, hogy a lehető leghamarabb kerüljön laboratóriumba a minta, nem javasolt hűtőszekrényben tárolni.

Attól függően, hogy a székletet mire tenyésztik, előfordulhat, hogy több székletmintát is le kell adni, de általánosságban egy mintából elvégezhetőek a vizsgálatok. Bélférgesség (pl. cérnagiliszta fertőzés) gyanúja esetén a széklettenyésztés mellett javasolhatják a végbélnyílás környékéről celofánsapkás törlővel vagy ragasztószalaggal a mintavételt. Ezt fénymikroszkóppal vizsgálják.

Mikor javasolt széklettenyésztést végezni?

Széklettenyésztést érdemes végeztetni olyan tünetek esetén, mint a

• súlyos vagy véres hasmenés (fertőzéses eredet mellett gyulladásos vagy daganatos betegség is állhat a háttérben, ezért negatív tenyésztés esetén érdemes tovább vizsgálódni, pl. megfontolandó a vastagbéltükrözés)
• fokozott gázképződés
• hányinger, hányás
• étvágytalanság
• hasi fájdalom
• ismeretlen eredetű láz (amennyiben ki kell zárni a bélrendszeri fertőzés lehetőségét)
• végbél körüli viszkető érzés

Széklettenyésztést tünetmentes egyéneknél is végezhetünk, ha ki akarjuk zárni a tünetmentes hordozás és így a tovább fertőzés lehetőségét. Ennek kifejezetten népegészségügyi jelentősége van (pl. közétkeztetésben dolgozók Salmonella szűrése).

A tenyésztés ismétlésével ellenőrizhetjük, hogy a megkezdett kezelés eredményes-e (bár a tünetek javulásából is lehet erre következtetni).

Mit mutat ki a széklettenyésztés?

A széklet vizsgálatával a bélrendszert érintő bakteriális és vírusos kórokozók, élősködők/féregfertőzések, továbbá gombafertőzések is kimutathatóak. Elméletileg különböző szisztémás (azaz a teljes szervezetet érintő) fertőzések esetén is megjelennek a kórokozók a székletben, de ezeket egyszerűbb más módon (vér, köpet, stb.) kivizsgálni.

A leggyakoribb kórokozók az alábbiak:

• Ha bakteriális fertőzés gyanúja áll fenn, ki kell zárni Clostridiodes (régebbi nevén Clostridium), Salmonella, E.coli (normál bélflóra tagja, de vannak altípusai, amik pl az utazók hasmenését is okozza), Campylobacter, Yersinia és Shigella fertőzést.
• Vírusok közül a leggyakrabban szűrt kórokozók pl. a rotavírus, az adenovírus és a calicivírus.
• Paraziták közül a Giardia lamblia (giardiasis), továbbá a Entamoeba hystolytica, Cryptosporidium, Enterobius vermicularis okozta fertőzést szűrik gyakrabban, a kifejlett élősködőkön túl a féregpeték is kimutathatóak.
• Székletből gomba kimutatás történik talán a legritkábban, ekkor sarjadzógombák jelenlétét keressük, pl. Candida fajokét (candidiasis).

Mit nem vizsgálnak a tenyésztés során?

A székletvér kimutatása szintén széklet mintából, ám más eljárással történik, ezt a széklettenyésztés során nem vizsgálják. Rutinszerűen szintén nem része a vizsgálatnak a széklettenyésztés során a kalprotektin, az enzimek (elasztáz), illetve a baktériumok közül a Helicobacter pylori kimutatása sem.

Ez is érdekelheti Milyen betegségekre utalhat a széklet színe, szaga és állada?

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász