A bél gyulladásos betegségei

A bélgyulladás diagnózisa több, kialakulását és lefolyását tekintve különböző kórképet takarhat. Két dologban lehetünk biztosak: a hasunkban van a gond és kellemetlen tüneteket fogunk tapasztalni.

A bél gyulladásos betegségei érinthetik a vékony- (enteritisek) vagy a vastagbelet (colitisek) egyaránt, egyes betegségek esetén akár minkettőt egyszerre, továbbá gyomorérintettség is társulhat hozzá. Fennállásának időtartama szerint lehet akut vagy krónikus lefolyású a gyulladás, kialakulásának módja szerint megkülönböztetünk fertőzéses eredetű, autoimmun, keringészavar talaján vagy sugárterápiát követően kialakuló bélgyulladást.

A bélgyulladásokra (független attól, hogy vékony- vagy vastagbél eredetű) általánosságban igaz, hogy hasmenéssel, hasi görcssel járnak. Ezekhez társulhatnak az egyes kórképekre jellemző tünetek. Kivizsgálásának alapja a széklettenyésztés és az endoszkópos vizsgálat, ami kiegészíthető szövettani mintavétellel, vagy egyéb képalkotó vizsgálat is szükséges lehet, pl. CT vagy MR. Kezelése gyakran (bakteriális fertőzéses eredet esetén) antibiotikummal történik, de minden kórképben elengedhetetlen a megfelelő étrend, életmódbeli változtatás is.

Vékonybelet érintő akut (heveny) gyulladások

Bélgyulladás alatt sokszor a vékonybelek akut gyulladását, a fertőzéses eredetű bélhurutot (enteritis) értjük. A fertőzés lehet vírusos, vagy bakteriális eredetű, az esetek körülbelül 90 százalékában calicivírus, rotavírus, Campylobacter és Salmonella kórokók igazolhatóak. Ezeken kívül időnként egyéb mikrobák is kimutathatóak enteritis esetén a székletből, pl. E.coli, Shigella, norovírus, paraziták (Gardia) stb. A betegséget előidéző kórokozók széklettel szennyezett élelmiszerből vagy vízből, esetleg szennyezett felületekről kerülhetnek a szervezetbe. A fertőzéses eredetű bélgyulladás kifejezetten gyakran fordul elő a kisgyermekek körében, de idős vagy legyengült szervezetű emberek is fokozottan veszélyeztetettek. Zárt közösségekben, pl. óvoda vagy idősek otthona járványok kialakulását is okozhatják.

A fertőzéses eredetű vékonybélgyulladás vezető tünete a görcsös hasfájás és a hasmenés, ami legtöbbször vizes, ritkábban súlyos esetekben véres vagy nyákos is lehet. Társulhat hozzá láz és hányinger, hányás. A betegek jellemzően elesett állapotúak.

A bélhurutos tünetek enyhébb esetekben néhány nap alatt maguktól vagy tüneti terápia mellett múlnak, súlyosabb esetben antibiotikumos kezelés szükséges. Hasmenés esetén - különösen gyerekek és idősek esetében - különös hangsúlyt kell fektetni a folyadékpótlásra, mert a kiszáradás életveszélyes lehet számukra.

Vékonybelet érintő krónikus betegségek

Krónikus bélgyulladást okozhatnak autoimmun betegségek, ezek közé tartozik a tápcsatorna bármelyik szakaszán, de túlnyomó részben a vékonybélben jelentkező Crohn-betegség, valamint a cölikália (gluténérzékenység, lisztérzékenység).

Ezek tünetei szerteágazóak lehetnek, a görcsös hasi fájdalom, fogyás mindkét betegség esetén jelentkezhet. Aktív Crohn-betegség esetén véres széklet, láz is társulhat, kezeletlen esetekben szövődmények (pl. tályog) kialakulására is számítani lehet.

Cöliákia esetén rendkívül szigorú, életvégig tartó gluténmentes diéta tartása a gyógymód, míg Crohn-betegség esetén az életmódváltás mellett különböző gyógyszerek szedésével érhető el a nyugalmi fázis. Szövődmények esetén műtéti beavatkozás válhat szükségessé.

Régóta fennálló hasmenés, puffadás hátterében egyre gyakrabban igazolódik a vékonybél bakteriális túlburjánzása, a kontaminált vékonybél szindróma (SIBO). lyenkor az egészséges vékonybél mikrobiomot kordában tartó tényezők (gyomorsav, nyák, epe, immunglobulinok) károsodnak, valamint a kialakulásban szerepe lehet a megfelelő bélmozgást gátló tényezőknek (divertikulumok, cukorbetegség, idős kor, scleroderma, bélösszenövések) is. Ezek együttesen lehetővé teszik a pangó székletben a baktériumok kontrollálhatatlan elszaporodását és az anaerob törzsek megtelepedését a vékonybélben. Kezelésében nagy hangsúlyt kell fektetni az életmódváltásra, probiotikumok használatára. Amennyiben nem érünk el ezzel kellő javulást, antibiotikum is szükségessé válhat.

Vastagbelet érintő heveny lefolyású gyulladások

Az akut vastagbélgyulladások között is elsőként a fertőzéses eredetű bélgyulladást (colitist) érdemes említeni. A kórokozók lehetnek vírusok vagy paraziták is, de a heveny colitisek leggyakoribb okozói a baktériumok: Campylobacter jejuni, Shigella, Yersinia enterocolitica, Escherichia coli. Hasi görcsök, vizes, súlyosabb esetben véres hasmenés, láz jellemzi. Székletvizsgálattal igazolható, antibiotikummal kezelhető.

A vastagbélen egyik leggyakrabban kialakuló nem fertőzéses eredetű gyulladás a diverticulitis. A bél falán kialakuló tasakok (diverticulumok) bárhol kialakulhatnak, de a legjellemzőbbek a szigma bélszakaszon. Gyulladás esetén görcsös hasi fájdalom, véres, hasmenéses széklet, széklethabitus változás, láz jelentkezhet. Kezelése heveny szakban antibiotikummal történik, amit időszakosan, tünetmentesség esetén is, megelőző célzattal javasolt megismételni. Emellett életmódváltással csökkenthető a gyulladásos epizódok gyakorisága. Szövődmények esetén műtéti beavatkozás válhat szükségessé.

A vastagbél számtalan bélbaktériumot tartalmaz, amik a normál mikrobiom alkotóelemei. Ha azonban valami külső behatás, leggyakrabban antibiotikum használata után, miatt a normál baktériumok eltűnnek, esélyt kapnak a patológiás mikrobák az elszaporodásra. Tipikus eset erre a Clostridiodes fajok okozta vastagbélgyulladás, súlyos esetben álhártyás colitis. Hasi görcs, bűzös, zöldes, esetenként véres hasmenéses széklet jellemzi, amit láz, markáns laboreltérések (emelkedett fehérvérsejtszám, gyulladásos paraméterek) kísérnek. Antibiotikummal történő kezeléssel gyógyítható, a szövődmények megelőzhetők.

Vastagbelet érintő krónikus gyulladások

Autoimmun eredetű krónikus vastagbélgyulladás a fekélyes vastagbélgyulladás (colitis ulcerosa). A colitis ulcerosa tünetei (hasi fájdalom, hasmenés, vérzés) nagymértékben függenek a gyulladás súlyosságától és helyétől. Életmódváltással, gyógyszeres kezeléssel, szövődmények esetén műtéti beavatkozással kezelhető.

Funkcionális vastagbélgyulladásnak nevezzük azt az állapotot, amikor ugyan megvan az összes típusos tünet – hasi fájdalom, megváltozott bélműködés (székrekedés vagy hasmenés), a vastagbélnyák fokozott termelődése –, ám a panaszok hátterében endoszkópos vizsgálattal sem mutatható ki szervi elváltozás és sokszor csak a szövettani vizsgálat igazolja a kórképet. Gyakran előforduló példája ennek az irritábilis bél szindromához társuló mikroszkópos vastagbélgyulladás. Diagnosztizálása, kezelése megegyezik az irritabilis bél szindróma kezelésével.

A vastagbél vérátáramlásának akadályozottsága miatt kialakuló gyulladást ischaemiás colitisnek hívjuk. A legtöbb beteg idősebb életkorú, és kórtörténetében érszűkületes panaszok (pl. angina vagy átmeneti agyi keringészavar, stroke), dohányzás szerepel. Kockázati tényezőt jelent a fogamzásgátlók szedése fiatal nőkben. Tünettanára jellemző a hirtelen kezdődő alhasi fájdalom, láz, hányás és friss piros széklet ürülése. Kezelésében a cél a bélkeringés fokozása. Teljes érelzáródás esetén életet veszélyeztető bélelhalás alakulhat ki.

A daganatos betegségek kezelésének egyik alappillére a sugárterápia. A hasi és kismedencei területet célzó sugárkezelés gyakori szövődménye lehet a posztirradiációs bélgyulladás, mert a sugárzás nem csak a daganatos sejteket célozza, hanem az egészséges sejtekre is hatással van. A hasi és/vagy a kisme­dencei besugárzások után 2-5%-ban fordul elő. A kezelés utáni néhány napban vagy hétben jelentkeznek az akut tünetek, mint az étvágytalanság, hányinger, hányás, hasi fájdalom, hasmenés. A tünetek általában enyhék, nem arányosak a szöveti károsodás mértékével. A kezelés után néhány hónappal jelentkeznek a krónikus tünetek, pl. hasi fájdalom, súlyosabb esetben a vérzés, fisztula, a felszívódási zavar miatt pedig hiányállapotok. Jellemző, hogy ilyen esetekben hiányoznak a korai tünetek. Enyhe esetekben tüneti terápia (pl. fájdalomcsillapító, hasfogó), krónikus tünetek esetén gyógyszerek, parenterális táplálás, végső esetben sebészeti megoldás jöhet szóba.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász