Bélelhalás - Mi okozza és hogyan kezelhető?
megjelent:
A beleket érintő súlyos vérellátási zavarok gyakran vezetnek bélelhaláshoz. A vékonybél különösen nagyon érzékeny az iszkémiára, míg a vastagbél esetében inkább gyulladás alakul ki.
A vékony- és vastagbél vérellátásáról több, közvetlen a hasi főverőérből az aortából eredő ér (truncus coeliacus, arteria mesenterica superior és inferior) valamint ezek ágai gondoskodnak. Ezen zsigeri erek elzáródása - akár akut teljes elzáródása, akár ha bennük jelentősen lecsökken a véráramlás - olyan mértékű keringési elégtelenséget (akut mezenteriális iszkémia) okoz a belekben, ami gyakran következményes bélelhaláshoz vezet.
A vastagbél a gazdag kollaterális érhálózata révén ellenállóbb, így ott gyakran gyulladás, ischaemias colitis alakul ki. A vékonybél ugyanakkor nagyon érzékeny az iszkémiára, ezért ennek a bélszakasztan a vérellátási zavara esetén minél hamarabb, néhány órán belül biztosítani kell a megfelelő kezelést. Sajnos a halálozási arány megfelelő kezelés ellenére is igen magas, a korai szakaszban 30-40 %-os, később a mortalitási arány eléri a közel 90 %-ot.
Szerencsére ritka kórkép, a kórházba utalt betegek kevesebb mint 0,5 százalékánál fordul elő. Jellemzően inkább az idősebb kor betegsége, általában 50 éves kor után fordul elő. Előfordulásában nincs különbség a nemek között.
A bélelhlás kialakulásának lehetséges okai
Elzáródás (okklúzió)
Az érelzáródás történhet artériás, illetve vénás oldalon egyaránt. Artériás elzáródásért az esetek jelentős többségében (50-70%) trombózis, illetve embolizáció felel. Ez kialakulhat jelentős érelmeszesedés talaján, illetve addig ismeretlen és nem kezelt ritmuszavar, szívbillentyűhiba, értágulat (aneurysma) miatt. Ritkábban daganat, nagy hasi trauma vagy műtéti szövődmény (pl. véletlen érelszorítás, érlekötés) okozhatja az artériák elzáródását.
Vénás oldalon trombózis okozhatja az elzáródást. Fokozott véralvadékonysággal járó állapotok, daganat, fertőzés, vénarendszerben kialakuló nyomásfokozódás (pl. cirrózis esetén) mind rizikótényezőt jelentenek.
Nem elzáródás miatt (nonokkluzív) kialakuló keringészavar
Súlyos sokkos állapotban (pl. baleset miatt bekövetkező vérveszteség esetén) a keringő vérmennyiség a létfontosságú szervek felé áramlik, így lehetséges, hogy a belek, vázizmok vérellátása átmeneti „hiányt” szenvednek. Hasonló a mechanizmus az érösszehúzódást okozó gyógyszerek (pl. katekolaminok) alkalmazásának esetén is.
Bélelhalásra utaló tünetek
A kórkép jellegzetessége, hogy a tünetek az elzáródás, vagy keringési zavar kialakulása után fél-egy órán belül már jelentkeznek, és annak ellenére nagyon intenzívek, hogy akkor még a laborokban és a képalkotó felvételeken alig látható elváltozás. Néhány órányi átmeneti enyhülés követi, majd ezt követően a panaszok ismételten fokozódnak. Ekkor már gyakran sokkos állapot, hashártya izgalmi jelek is kialakulnak, ami általában már a bél visszafordíthatatlan károsodására, elhalására utalnak.
Jellegzetes tünetek:
- görcsös hasi fájdalom: folyamatosan jelentkező erős, görcsös, a has közepe tájékáról indul és idővel diffúzzá válik;
- hányinger, hányás gyakran előfordul;
- a hasmenés kezdetben nem specifikus, a későbbi szakaszban véressé válik, ez jellegzetes „málnazselészerű” székletet eredményez;
- súlyos esetekben láz, sokk tünetei (vérnyomáscsökkenés, pulzusszám-emelkedés, a tudat beszűkülése) jelentkeznek.
Szükséges vizsgálatok
Fizikális vizsgálat során a has kezdetben puha, betapintható, később izomvédekezés alakulhat ki, feszül. A bélgázosság eleinte fokozódik, a bélhangok kezdetben élénkek is lehetnek, majd teljesen eltűnhetnek. A végbelet ujjal vizsgálva véres széklet észlelhető.
A laborleletek sajnos nem jellegzetesek. Fehérvérsejtszám, CRP, CK, GOT emelkedés gyakran előfordul. Ha a tünetek mellé metabolikus acidózis és emelkedett LDH szint is társul, gyanút kell, hogy keltsen!
A képalkotó vizsgáltaok közül a legtöbb vizsgálat (natív hasi röntgen, hasi ultrahang, hasi erek Doppler vzsgálata) nem informatív. A kontrasztos hasi CT vizsgálat az érelzáródást és az érintett bélszakaszt is láthatóvá teszi. Vastagbéltükrözés ebben az esetben nem elsőként választandó a beteg gyorsan rosszabbodó állapota, illetve a fokozott bélperforáció esélye miatt.
Kezelés bélelhalás esetén
A kezelés célja az érelzáródás mihamarabbi megszüntetése, szükség esetén az elhalt bél eltávolítása (primer bélanasztomózis vagy sztóma képzéssel). A bélrendszer tehermentesítése érdekében minden esetben javasolt orron keresztül gyomorszonda levezetése.
Gyógyszerek közül értágító és véralvadásgátló készítmények alkalmazhatóak. Javasolt infúzió adása és bevett szokás az oxigén pótlása is. A sav-bázis eltérés egyensúlyba hozása céljából bikarbonát javasolt. Gyakran indokolt antibiotikum adása is, hogy megelőzhető legyen az áteresztővé váló bélből kilépő baktériumok okozta fertőzés.
A fenti konzervatív kezeléssel általában a nonokklúzív esetek kezelhetők, a teljes érelzáródásos eseteknél általában műtétre kerül sor. A tünetek kialakulásától számított első 2-3 órán belül megpróbálható az embólia, thrombózis eltávolítása. A későbbiekben általában a károsodott bél eltávolítása történik. Az, hogy ez mekkora bélszakaszt érint valójában, csak műtét közben derül ki, ott nézik a bél színét, mozgékonyságát, kapilláris ellátását, lehetőség van műtét közbeni Doppler vizsgálatra is. A megmaradt bélszakaszokat vagy összevarrják, vagy átmenetileg kivezetik a hasfalra. A megmaradt bél vérellátásának biztosítására alternatív lehetőséget (bypass, éreredés „újraültetése”) választanak.
A betegség kimenetele összességében sajnos rossz, függ az életkortól, a kísérőbetegségektől, az érintett bélszakasz hosszától, de leginkább a panaszok kezdete és a kezelés között eltelt időtartamtól.
Forrás: WEBBeteg
