Megacolon (vastagbéltágulat)

Megacolonnak nevezzük a vastagbél kóros kitágulását, melynek során a szervet alkotó sejtek száma nem, de a mérete jelentősen megnő. A kóros tágulat gyakran jár együtt a bél perisztaltikus mozgásának drámai csökkenésével, ami székrekedéshez vezet.

Normál esetben a felszálló vastagbél átmérője 8 cm-nél, a harántvastagbélé 6 cm-nél, a rectosigma bélszakaszé pedig 6,5 cm-nél kisebb. Megacolon esetén a vastagbél úgynevezett hipertrófiája alakul ki, azaz a szervet alkotó sejtek száma nem szaporodik, de a mérete jelentősen megnő, ami megváltoztatja a bélműködést is.

A megacolon tünetei

A jellegezes tünetekhez elsősorban az vezet, hogy a vastagbél természetes perisztaltikus mozgása megacolon esetén jelentősen lelassul (paralitikus ileus). Ennek következtében az alábbi tünetek jelentkezhetnek:

• nagyon hosszú ideig tartó székrekedés
• haspuffadás
• diffúz hasi érzékenység, esetenként hasi fájdalom
• kemény széklettömeg tapinthatóvá válása a hasfalon keresztül
• alapbetegséghez kapcsolódóan laboratóriumi eltérések
• fertőzéshez, gyulladáshoz kapcsolódó esetekben láz

A megacolon lehet akut vagy krónikus. Krónikus esetekben a pangó székletrögök a bélfalat belülről olyan mértékben „kisebesíthetik”, ami a bél perforációjához, ennek következtében szepszishez vezethet.

A megacolon kialakulás lehetséges okai

A kóros vastagbéltágulat kialakulásának hátterében több ok is lehetséges.

Veleszületett vagy aganglionikus megacolon (Hirschsprung-kór, Hirschsprung-betegség) - Hiányoznak a vastagbél falában lévő myentericus plexus idegsejtjei, más néven ganglionsejtek. A Hirschsprung-kór a magzatban a terhesség korai szakaszában alakul ki, a csecsemőkori székrekedés egyik oka lehet. Ritka betegség (1:5000), előfordulása a fiúk körében négyszerese a lányokénak.

Toxikus megacolon - Főként colitis ulcerosában (fekélyes vastagbélgyulladás) és pseudomembranosus colitisben (álhártyás vastagbélgyulladás) fordul elő. A citomegalovírus-fertőzés növelheti a toxikus megacolon kockázatát a krónikus vastagbélgyulladásban szenvedő betegek esetében.

Fertőzéshez kapcsolódó megacolon - Gyakran jelentkezhet megacolon pl. Chagas-kór (Trypanosoma cruzi protozoon okozta fertőző betegség), Clostridioides difficile fertőzés, vagy immunszupprimált betegek esetében citomegalovírus- (CMV) fertőzés után. A kórképben a vastagbél vegetatív idegrendszeri beidegzésének megsemmisülése a fal normál simaizomtónusának elvesztéséhez és ezt követő fokozatos tágulásához vezet. A megacolon csak akkor jelenik meg, ha a neuronok száma már több mint 80%-kal csökken.

Gyógyszer okozta megacolon - Egyes antipszichotikumok mellékhatásaként (pl. risperidone) is kialakulhat, illetve loperamid "hasfogó" használat mellett is írtak le eseteket.

További lehetséges okok

• Mellékvesevelő-daganat (phaeochromocytoma) esetén, valószínűleg a másodlagosan kialakuló székrekedés miatt.
• Egyéb neurológiai, szisztémás és anyagcserebetegségek.
• Idiopátiás megacolon: a vastagbél működését szabályozó egyik ideghálózat (myentericus plexus) károsodása okozza, aminek azonban a pontos kiváltó oka nem ismert.

Kivizsgálás, diagnózis

Megacolon gyanúja esetén a diagnózis főként a tünetek, a fizikális vizsgálat, hasi ultrahang és natív hasi röntgen, esetleg kontrasztanyagos radiográfiás (pl. irrigoscopia, hasi CT) képalkotókkal történik.

• A vastagbél kontrasztanyagos vizsgálata során vízben oldódó ún. radiofarmakon anyag lenyelését követően meghatározott napokon felvétel készül a szervről. A radioaktív anyag halmozása, dúsulása alapján megkülönböztethető a vastagbél beidegzési zavarából adódó betegség, illetve az elzáródás miatt kialakuló megacolon.
• A kolonoszkópia (vastagbéltükrözés) is használható a mechanikai elzáródás kizárására.
• Az anorectalis manometria segíthet a szerzett és veleszületett formák megkülönböztetésében, ám a Hirschsprung-kór végső diagnózisának felállításához biopszia javasolt.

A megacolon lehetséges kezelési módszerei

Az esetek egy része kezelhető hashajtó és székletlazító szerekkel, valamint a diéta (rostban gazdag étkezés, bő folyadékfogyasztás) és a székelési szokások módosításával.

Gyulladásos bélbetegség talaján kialakuló toxikus megacolon esetében kortikoszteroidokat és más gyulladáscsökkentő gyógyszereket használnak. Gyakori az antibiotikumok használata is, ami lehet oki terápia bakteriális fertőzés esetén, de megelőző célzattal is, az esetleges áteresztő bél szindróma miatt.

Egyes gyógyszerek képesek áttörni a paralitikus ileust, azaz beindítani a vastagbél perisztaltikus mozgását.

A megacolon miatt a bélrendszerben felhalmozódó salakanyag és gázok okozta feszülés miatt a gyomorba nazogasztrikus szondát lehet levezetni tehermentesítő céllal, az ürülék eltávolítása a végbélen keresztül történhet manuálisan (scibalectomia), illetve beöntéssel.

Ha a megacolon rosszabbodik, és a konzervatív kezelés nem állítják helyre a bélpasszázst, műtétre lehet szükség. Sebészeti kezelésként szóba jön:

• colectomia (a teljes vastagbél eltávolítása) a vékonybél-végbél összeköttetés kialakításával,
• proctocolectomia (teljes vastagbél és végbél eltávolítása), amikor képezhetnek vékonybél-végbélnyílás összeköttetést, vagy dönthetnek a vékonybél hasfalra történő kivezetése, ileosztóma kialakítása mellett.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász