Antibiotikum okozta bélgyulladás (álhártyás vastagbélgyulladás)

Az antibiotikumok a bélben található normál baktériumflóra megbontásával gyakran váltanak ki hasmenéssel járó gyulladásos bélbetegséget. A gyulladás az enyhétől a nagyon súlyosig terjedhet, leggyakrabban a vastagbelet érinti.

Az antibiotikumok által okozott bélgyulladást idegen néven pseudomembranosus colitisnek szokták nevezni, aminek a magyar megfelelője az álhártyás vastagbélgyulladás. Ez az elnevezés utal arra a képre, amit a diagnózis felállítása során az orvos lát a bél nyálkahártyájának felszínén. Fontos tudni azonban, hogy a szedett gyógyszer nem csak a vastagbélben, hanem a vékonybél területén is okozhat gyulladásos elváltozást.

Álhártyás vastagbélgyulladást bármely antibiotikum előidézheti, de van néhány olyan hatóanyag, amelynek szedése mellett a statisztikai adatok szerint gyakoribb a bél gyulladásos megbetegedése: ilyen a clindamycin vagy a cephalosporin. Ha antibiotikum szedése mellett, vagy a gyógyszer elhagyása utáni időszakban hasmenéses panaszokat tapasztalunk, mindenképpen jusson eszünkbe az antibiotikum, mint lehetséges kiváltó ok, és annak szedéséről tegyünk említést orvosunknak is!

Az álhártyás vastagbélgyulladás kialakulása

A betegség oka, hogy az antibiotikumok hatására a bélben jelenlévő normál bélflórát alkotó baktériumok elpusztulnak, és helyükben egy olyan baktérium telepszik meg, mely hasmenéses tüneteket okoz. A kórokozó leggyakrabban a Clostridium difficile nevű baktérium. Ritkábban bár, de egyéb kórokozók is vezethetnek hasonló folyamathoz.

A Clostridium difficile a normál bélflórában is jelen van alacsony csíraszámban, de amikor a legtöbb „jó bélbaktérium” elpusztul, akkor ez az ellenálló törzs nagyobb csíraszámban képes elszaporodni. A baktérium kétféle toxint termel, az A-típusú ún. enterotoxint és a B-típusú úgynevezett cytotoxint. Ezek a toxinok okozzák a bél nyálkahártyájának gyulladását, súlyosabb esetben szövetelhalást.

Előfordulnak olyan esetek is, amikor kórokozó nincs jelen, az antibiotikumot szedő egyén mégis hasmenéses tünetekre panaszkodik. Ilyenkor a panaszok oka, hogy a gyógyszer hatására a bélben normálisan jelenlévő baktériumok száma jelentősen lecsökken, és ezek hiányában nincs lehetőség a szénhidrát tökéletes lebontására, hanem egy erjedéses folyamat kezdődik, ami a hasmenést okozza. Ebben az esetben tehát az álhártyás vastagbélbélgyulladás kialakulása nélkül is jelentkezhetnek emésztési panaszok.

Tünetek antibiotikum okozta bélgyulladás esetén

A bélgyulladással járó legáltalánosabb paansz a hasmenés. A tünetek legkorábban az antibiotikum szedésének második napján jelentkeznek, és leggyakrabban az antibiotikum-kúra alatt vagy közvetlenül azután alakulnak ki, de akár 3-6 hét múlva is megjelenhetnek. Fontos, hogy amennyiben a beteg a közelmúltban antibiotikum-kezelésben részesült, hasmenéses panaszok esetén említse meg azt orvosának.

Lefolyása az esetek többségében enyhe, de egyes esetekben igen súlyossá válhat, illetve komoly szövődményeket is okozhat. A pár napig tartó enyhe lefolyású híg székletürítéstől az egészen súlyos, akár 15-20 napig fennálló, vizes-nyákos, esetleg véres székletürítéssel, erős hasi görcsökkel, haspuffadással, időnként lázzal és a beteg teljes elesettségével járó formák is kialakulhatnak. Ez utóbbi eseteket – különösen, ha nem derül fény a közelmúltban befejezett antibiotikum terápiára – gyakran összetévesztik egyéb gyomor-bélrendszeri megbetegedésekkel, ami miatt akár hasi műtétre is sor kerülhet, ez pedig tovább súlyosbítja a beteg állapotát.

Súlyos szövődményként a bél falának károsodása következtében a bélfal átszakadása (perforáció) is előfordulhat, ami életet veszélyeztető hashártyagyulladás kialakulásához vezethet. Az ilyen jellegű szövődmény azonnali sebészi beavatkozást igényel.

Lásd még Clostridum difficile fertőzés: károsodott bélflóra mellett nagy bajt okozhat

Kivizsgálás, diagnózis

A diagnózis felállítása során legtöbbször már a klinikai jellemzők és a széklet bakteriológiait vizsgálata alapján megtörténik. A széklet vizsgálata nem mindig hoz eredményt, de ha a baktérium toxinjai kimutathatóak a mintából, akkor az egyértelműen igazolja a diagnózist.

Endoszkópos vizsgálatra általában nem kerül sor, mert ilyen gyulladt állapotban az bél nyálkahártyája kifejezetten sérülékeny, nagy a perforáció veszélye, illetve ilyenkor nagyobb a vizsgálatra használt eszköz fertőződésének az esélye is. Minden endoszkóp alapos manuális és gépi tisztítási, fertőtlenítési folyamaton megy át minden egyes használat után de ezek a mikroszkopikus méretű, rendkívül ellenálló, tokkal bíró baktériumok képesek az eszköz el nem érhető réseibe megbújni.

Ha a vizsgálatra mégis sor kerül (pl. daganat alapos gyanúja miatt, amit fogyás, széklethabitus változás, véres székletürítés tehet indokolttá), akkor a leggyakoribb kivizsgálási módszer a vastagbéltükrözés (colonoscopia vagy sigmoidoscopia).

• Enyhébb stádiumban a vizsgálat során a gyulladt, sérülékeny, vérzékeny, vörös nyálkahártyát látja az orvos.
• A legtöbbször a tükrözés során az orvos a betegség nevében is említett álhártyát láthatja, amely a bél nyálkahártyájának felszínén kialakuló fekélyeket fedi. Súlyosabb esetekben ezek sárgás-fehér felrakódásként jelennek meg a bél felszínén, és a néhány milliméteres nagyságtól az 1-2 centiméteres átmérőig terjedhetnek. Szükség esetén lehetőség van a fekélyekből minta vételére és abból a kórokozó kimutatására.

Esetenként hasi röntgen vagy CT-felvétel is készülhet, ami önmagában a diagnózis felállításához kevés, de a felvételen látható tágult bélkacsok illetve a gyulladás miatt vizenyősen megvastagodott nyálkahártya jellemző lehet, különösen előrehaladottabb esetekben.

Az álhártyás vastagbélgyulladás kezelése

A kezelés enyhe tünetek esetén a szedett antibiotikum elhagyását jelenti, aminek köszönhetően rövid időn belül megszűnnek a panaszok.

Súlyosabb esetben többféle terápia lehet indokolt. Szükség lehet a Clostridium difficile kiirtását célzó másik antibiotikum adására. Kezelni kell a hasmenés következtében kialakuló kiszáradást, jelentős energiavesztést. Bár a beteg számára a legkellemetlenebb panasz a gyakori hasmenés, az ún. hasfogó gyógyszerek mégsem javasoltak, mert az megakadályozza a baktérium toxinjainak a kiürülését is, így késlelteti a gyógyulást.

Javulást hozhat még a normál bélflóra pótlása probiotikumokkal, prebiotikumokkal (probiotikum = élő mikroorganizmus, prebiotikum = a probiotikus baktériumok szaporodását segítő élelmiszer alkotórészek). Az ilyen jellegű készítményeknek nem elsősorban a terápiában, hanem inkább a megelőzésben lehet fontos szerepe. Probiotikumok közül a Lactobacillus és a Bifidobacterium a legismertebb. Számtalan készítmény érhető már el a gyógyszertárak polcain, választáskor érdemes szem előtt tartani, hogy minél több baktériumtörzs, minél nagyobb csíraszámban legyen jelen a termékben.

A betegség kiújulásának veszélye sajnos elég nagy. Hatásosnak látszó terápia elhagyását követően nem ritka, hogy pár nap múlva ismét jelentkeznek a hasmenéses tünetek. Ilyenkor a korábban bevált szer ismételt alkalmazása hatásos lehet, de előfordul, hogy más terápiás lehetőséget kell keresni.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Debreczeni Anikó, általános orvos
Aktualizálta: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász