Hatóanyag-felszívódás bőrön keresztül? Transzdermális (TTS) tapaszok

A transzdermális tapaszok bőrön keresztül ható gyógyszerkészítmények. A bőrre tapasztva folyamatosan és szabályozottan szabadul fel belőlük a hatóanyag, mely a bőrön keresztül a véráramba kerül. Hatásuk szisztémás, azaz az egész szervezetet érinti.

A tapaszokban a hatóanyagot egy hatóanyagraktár tartalmazza. A raktárakból a hatóanyag felszabadulása kétféleképpen történhet. Az egyik esetben egy membránon keresztül szabadul fel a hatóanyag, mely folyamat függ a membrán vastagságától, típusától, pórusosságától. A másik esetben a hatóanyag felszabadulása a raktár vivőanyagának összetételétől, szerkezetétől függ, ezt nevezzük mátrixnak.

A TTS tapaszok előnyei

A transzdermális gyógyszerformának sok előnye van. Elsősorban az adagolása, ami 8-12 óra, de akár 7 nap is lehet: ez javítja a beteg együttműködését a terápiában, és csökkenti a betegségtudatot is. A hatóanyag pontosan, egyenletesen adagolható, és az első dózis után (ekkor a vérben való megfelelő szintjének eléréséhez bizonyos időre van szükség) egyenletes a hatóanyag vérszintje. Kíméli a gyomor-bélrendszert, és a hatóanyag felszívódása független az elfogyasztott ételtől-italtól. A hatóanyag elkerüli az első metabolizációt (lebontást) a májban, mert közvetlenül a keringésbe kerül. Ezért ez az alkalmazási mód előnyös a gyorsan bomló hatóanyagoknál (glicerin-trinitrát-tartalmú szívtapaszok). Ugyancsak jól alkalmazható olyan gyógyszereknél, amelyeket tartósan (onkológiai betegek fájdalomcsillapítása) vagy kúraszerűen (dohányzásról való leszokás) kell alkalmazni. Hányinger, hányás esetén is alkalmazható. Ha szükséges, a terápia azonnal megszakítható a tapasz levételével.

Ez is érdekelheti Daganatos betegségek és fájdalomcsillapítás

Ez is érdekelheti Leszokás a dohányzásról - Milyen szerek segíthetnek?

A TTS tapaszok hátrányai

Nemcsak előnyei, hanem korlátai is vannak a TTS tapaszok alkalmazásának. A felszívódási felület kicsi, így kis mennyiségű hatóanyagot tudnak – bár folyamatosan – leadni, és kevés hatóanyag tud ezen az úton felszívódni. Tartós alkalmazáskor bőrirritáció lehetséges. Mivel a hatás kialakulása nem azonnali, akut esetekben nem alkalmazhatóak. A TTS tapaszok fémből (pl. alumínium) készült filmréteget is tartalmazhatnak, az ilyeneket MR-vizsgálatkor el kell távolítani a bőrről, mert a mágneses térben a tapasz felhevülhet. A modern gyógyszerforma előállítása sajnos költséges.

Hogyan alkalmazzuk a transzdermális tapaszt?

A tapaszt sima, tiszta, ép, szőrtelen, nem irritált és fénynek nem kitett helyre kell felragasztani. Az adott bőrterületet nem szabad borotválni, mert az mikrosérüléseket okozhat a bőrön.

A tapasz felhelyezése előtt az adott bőrterületet csak vízzel kell lemosni, és a bőrfelületet szárazra kell törölni, a tapasz felragasztásakor a bőr normál testhőmérsékletű legyen. A bőrfelület kiválasztásakor figyelni kell arra, hogy a tapasz ne kerüljön könnyen ráncolódó felületre (pl. ízület fölé), és a bőrfelület ne legyen irritált, sérült.

A ragasztás előtt győződjön meg arról, hogy a tapasz ép, majd távolítsa el a fóliát, úgy, hogy közben ne érjen hozzá a tapasz hatóanyagot tartalmazó felületéhez. A tapasz bőrre történő felhelyezését követően tapaszoktól függően 10-30 másodpercig tartó enyhe nyomást kell gyakorolni a tapaszra a megfelelő tapadás eléréséhez. A felhelyezés után vízzel mosson kezet. A következő tapasz felhelyezésekor az előzőt el kell távolítani, és pár napig új bőrfelületet kell választani a tapasz felhelyezéséhez, hogy elkerülhető legyen a bőr irritációja. Az előző tapasz helyéről vízzel kell eltávolítani a tapasz maradványait. Szerves oldószert (sebbenzin, alkohol) akkor szabad alkalmazni, ha ez a betegtájékoztatóban szerepel. A tapaszt érheti víz, így alkalmazásakor zuhanyozhat. Néha előfordulhat, hogy a tapasz leesik, ekkor új tapaszt kell felhelyezni egy másik tiszta, száraz és szőrmentes felületre. Majd a terápiát az eddig szokásos módon kell folytatni.

Ne írjon tollal a tapaszra, mert a szerves oldószer módosíthatja a hatóanyag-leadást. Ugyancsak fontos tudnivaló, hogy a láz, melegítőpárnák, napozás, intenzív testmozgás felgyorsítja a hatóanyag-leadást, és ezzel a mellékhatásokat is növeli. Ezért ezeket a körülményeket is figyelembe kell venni a tapasz használatakor.

A tapaszt felezni csak akkor lehet, ha az a betegtájékoztatóban szerepel. Ellenkező esetben a hirtelen nagy mennyiségben felszabaduló hatóanyag súlyos mellékhatásokat okoz!

A bőrről eltávolított tapasz még tartalmazhat hatóanyagot, ezért összeragasztva az eredeti csomagolásába visszatéve, jól elzárt helyen kell tárolni, majd a patikába visszavinni, és a gyógyszerhulladék-gyűjtőbe helyezni!

A kábító fájdalomcsillapító tapaszok alkalmazásakor különös figyelemmel kell eljárni. Érdemes naptárban feljegyezni a tapasz felragasztásának idejét, és 72 óra múlva cserélni. Ha a beteg belázasodik, vagy a tapasz leesik, értesíteni kell az orvost, és a tanácsai szerint kell eljárni. A tapasz a vérben a megfelelő hatóanyagszintet kb. 24 óra alatt éri el, így addig a beteg nem érezheti a hatását. Ha a beteg a harmadik napon már nem érzi a fájdalomcsillapító hatást, ne cserélje le a tapaszt egy másikra, hanem jelezze a kezelőorvosnak, mert lehetséges, hogy a dózis emelésére van szükség. A fel nem használt kábító fájdalomcsillapító tapaszt is le kell adni a gyógyszertárban a gyógyszerésznek.

Ez is érdekelheti Gyógyszerek biztonságos megsemmisítése

Hazánkban a leggyakrabban alkalmazott TTS tapaszok a szívre ható tapaszok, a kábító fájdalomcsillapító tapaszok, illetve a nikotintapaszok, utóbbi a dohányzásról való leszokásban segít. Ezenkívül fogamzásgátlásra, Parkinson-kór, Alzheimer-kór kezelésére is használnak TTS tapaszt.

Az eddigi információk általánosak, mindig kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét az ön gyógyszerének pontos használatáról, és a betegtájékoztatóban is megtalálható minden fontos információ az adott tapasszal kapcsolatban.

WEBBeteg
Szerző: Huszár Zsoltné dr., szakgyógyszerész