A neuropátiás fájdalom

A krónikussá vált fájdalmak jelentősen rontják az életminőséget. Alvászavarhoz, az esetek jelentős részében depresszióhoz, sőt akár fájdalomszindróma kialakulásához is vezethetnek. A krónikussá váló fájdalmak hátterében leggyakrabban a neuropátiás (neuropathiás) fájdalom áll.

Mi az a neuropátiás fájdalom?

A fájdalommal foglalkozó legnagyobb nemzetközi tudományos társaság (Iternational Association for the Study of Pain (IASP)) által ajánlott definíció szerint a neuropátiás fájdalom (neuropathic pain) a szomatoszenzoros rendszer (érző idegrendszer, kivéve speciális érzékelés pl. látás, hallás) károsodásának vagy betegségének a direkt következménye, valójában működészavara. Tehát nem a fájdalomérző végkészülékek aktivitásán alapuló fájdalomról van szó, ami leggyakrabban szöveti károsodást jelez. A neuropátiás fájdalomnak – a szöveti károsodás által okozott fájdalommal szemben – az esetek döntő többségében tehát nincs a szervezet szempontjából hasznos, védő szerepe, mert nem a szervezetet érő sérülésről „tudósít”. Az idegrendszer strukturális károsodását jelzi, erre utal a definícióban a működészavar kifejezés. Ha az idegsejtek (neuronok) sérülnek vagy tönkremennek, neuropátia jelentkezik.

A neuropátiás fájdalom diagnózisa

A diagnózis felállítását neurológus szakorvos végzi. Szükséges pontosan tudni, hogy milyen jellegű a fájdalom, és mióta áll fenn. A gondos anamnézis és vizsgálat mellett elengedhetetlen lehet műszeres vizsgálatokat is végezni (ENG, MR, kiváltott válaszok). A diagnózis mindezek együttes eredményén alapszik. Igazolja a fájdalom neuropátiás eredetét, ha idegrendszeri károsodás nyer bizonyítást, de látszólag nem károsodott idegrendszer mellett is keletkezhet neuropátiás fájdalom, mivel ezen fájdalmak egy részében a jelenlegi diagnosztikus eszközeinkkel sem tudjuk az idegrendszer strukturális károsodását kimutatni.

Krónikus neuropátiás fájdalomról beszélünk, ha a fájdalom több mint három hónapja áll fenn.

A neuropátiás fájdalom tünetei

A neuropátiás fájdalom lehet folyamatos vagy rohamokban jelentkező égő, perzselő, szúró, nyilalló, hasogató, áramütésszerű, villanyozó fájdalom. Ezek a fájdalmak különböző kombinációban jelentkezhetnek, spontán vagy provokációra (pl. ruha érintése, a bőr megsimogatása, fürdés közben a víz érintése). A fájdalom intenzitása az enyhétől az elviselhetetlenig változhat.

Egyes esetekben a tartósan fennálló ilyen jellegű, elviselhetetlen fájdalom fokozhatja az öngyilkossági késztetést is. Az említett fájdalmak mellett fonákérzések is jelentkezhetnek, bizsergés, „hangyamászásérzés”, zsibbadás érezhető – főleg a kéz és láb területén, úgynevezett kesztyű-harisnya viselésének érzete alakulhat ki. Megváltozhat az érzékelés, akár finom tapintásra is erős fájdalomérzés jelenhet meg.

A neuropátiás fájdalom okai

A neuropátiás fájdalom kialakulása összetett, jelenleg minden részletében még nem ismert folyamat. Központi és környéki neuropátiás fájdalomról beszélhetünk.

Központi neuropátiás fájdalmak

Centrális, vagyis központi idegrendszeri eredetű neuropátiás fájdalom kialakulhat stroke után („poststroke fajdalom"), leggyakrabban agytörzsi vagy thalamust érő károsodás után. A poststroke fájdalomra jellemző, hogy nem akutan lép fel, hanem hónapokkal az akut stroke után. Ez arra utal, hogy nem a sérülés maga – az agyban nincsenek fájdalomérző idegi végkészülékek –, hanem a sérülés miatt kialakuló kóros agyi plaszticitással magyarázható változások vezetnek a fájdalom kialakulásához.

Másik típusa a centrális neuropátiás fájdalomnak a poszttraumás gerincvelői fájdalom. Balesetben súlyos gerincvelő-sérülést szenvedőknél alakul ki szintén hónapokkal a sérülés után. A poszttraumás gerincvelői fájdalom állandó, nehezen befolyásolható, rendkívül kínzó, gyötrő fájdalom.

A fantomfájdalom szintén központi eredetű kínzó neuropátiás fájdalom.

A tartós (pl. tumoros eredetű) fájdalom hosszabb fennállás után neuropátiás komponenssel is társul.

Környéki (perifériás) neuropátiás fájdalmak

Leggyakrabban a teljes szervezetet érintő szisztémás, főleg anyagcsere-betegségek felelősek a perifériás neuropátiák kialakulásáért. Az összes neuropátiás eset 30%-áért a cukorbetegség felelős! A diabéteszesek mintegy felénél alakul ki valamilyen neuropátia (diabéteszes neuropátia), mely számos szövődmény kialakulásához, például a diabéteszes polineuropátiával magyarázható perifériás neuropátiás fájdalomhoz vezethet az idő teltével. A láb idegeinek károsodása továbbá a rossz keringéssel párosodva, a láb kifekélyesedéséhez, nem gyógyuló sebek, gangréna kialakulásához is vezethet.

Ez is érdekelheti A diabéteszes láb kialakulása, a szövődmények megelőzése

A végtagok keringési zavarai esetén, amikor a láb vérereiben a vér áramlása akadályozott (gyulladás, vérrög vagy egyéb érrendellenesség miatt), szintén jelentkezhet neuropátia és következményes neuropátiás fájdalom; a csökkent vérmennyiség miatt az idegek oxigénellátottsága csökken, s ez az idegsejtek károsodását vagy pusztulását okozhatja.

Fertőzések és autoimmun megbetegedések szintén képesek a perifériás idegeket károsítani. Az autoimmun betegségek sajnos szintén gyakran vezethetnek neuropátiához – mint a Guillain-Barré-szindróma, a szisztémás lupus erythematosus (SLE) vagy a rheumatoid arthritis.

Sérülés, baleset, sportsérülés következtében is kialakulhat neuropátiás típusú fájdalom, ilyenkor a tartós nyomásnak kitett idegek okozhatják a tüneteket.

A neuropátiás fájdalom gyakorisága

A neuropátiás fájdalom gyakoriságát illetően nincsenek pontos epidemiológiai adatok. Becslések szerint a diabéteszes polyneuropátiában szenvedők egyharmada, a stroke-on átesett betegek 8%-a, a gerincvelősérültek 50%-a, az övsömörön átesett betegek 10-40%-a szenved neuropátias fájdalomtól. Sclerosis multiplexben a betegek 9%-ának vannak ilyen jellegű fájdalmai. 15-20 év betegségben eltöltött idő után a sclerosis multiplexben szenvedők 10-60%-a szenved krónikus fájdalomtól. Egyre több bizonyíték szól amellett, hogy a népbetegségnek számító krónikus derékfájást sem lehet csak a csigolyák, a porckorongok vagy a porckorongok közti ízületek degeneratív és/vagy gyulladásos folyamataival önmagában megmagyarázni. A krónikus derékfájásnak valódi neuropátiás fájdalomkomponensei is vannak.

A neuropátiás fájdalom kezelése

Az alapbetegség, a kiváltó ok feltárása és kezelése sokat segíthet a tünetek enyhítésében. A nemszteroid gyulladásgátló (NSAID) típusú fájdalomcsillapítók a neuropátiás fájdalmak csillapítására többnyire alkalmatlanok.

Ha a neuropátiás fájdalom neuralgiás (villámcsapásszerű) karakterű, akkor az első választandó gyógyszerként a carbamazepin ajánlható. Ha ez a gyógyszer a mellékhatások miatt nem tolerálható a beteg számára, akkor neuralgiában baclofen, oxcarbamazepin, gabapentin, pregabalin, lamotrigin adása is szóba jöhet. Cél monoterápiára törekedni, vagyis egyféle gyógyszert beállítani, ennek sikere attól is függ, hogy el tudunk-e érni kellően magas dózist az adott esetben.

A neuropátiás fájdalomra bizonyítottan célzottan ható gyógyszerek a triciklikus és kettős hatású (dual action) antidepresszánsok (antidepresszáns hatásuktól független), melyeknek kifejezetten jelentős a neuropátiás fájdalmat csillapító hatása.

Új lehetőség a neuropátiás fájdalom kezelésében a magas kapszaicintartalmú (8%) tapasz használata is. Mivel a neuropátiás fájdalomban szenvedő betegeknek gyakran alvászavara is van a fájdalmak miatt, akár altatót is lehet adni arra az időre, amíg a fájdalomra specifikusan ható gyógyszer hatása kialakul, és ezáltal a pihenés is nyugodtabbá válik. Az esetek egy részében sajnos teljes fájdalomcsillapítás nem érhető el, a fájdalom bizonyos százalékkal csökkenthető csak. A gyógyszerekkel és más konzervatív eljárásokkal (pl. akupunktúra, pszichoterápia, hipnózis, egyes esetekben sport, gyógytorna) nem csökkenthető idegi fájdalmak kezelésére pedig új funkcionális idegsebészeti technikákat is kifejlesztettek és alkalmaznak.

A neuropátiás fájdalom – kifejezetten annak krónikus formája – a kínzó, elviselhetetlen érzések miatt depresszióhoz, súlyos szorongáshoz is vezethet, ezért fontos az időben elindított neurológiai kivizsgálás, és a mielőbb megkezdett célzott fájdalomcsillapító terápia.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos

Felhasznált irodalom:

• Komoly Sámuel, Palkovits Miklós: Gyakorlati neurológia és neuroanatómia, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2012
• Neurológiai Központ