Tenziós fejfájás

Az önálló fejfájások közé tartozó tenziós fejfájás messze a leggyakoribb fejfájástípus: önmagában több beteget érint, mint az összes többi önálló fejfájás együttvéve. Egy 2010-es felmérés szerint ez világszinten a második leggyakoribb betegség (1): éppen emiatt gazdasági és társadalmi hatása meghaladja a migrénét (1).

A fejfájás gyakorisága alapján három típusát különítjük el, a ritka epizodikus formában átlagosan kevesebb mint havi 1, a gyakori epizodikus formában havi 1-14, a krónikus formában legalább havi 15 fejfájós napot él át a beteg. Minél gyakoribb a fejfájás, annál jobban befolyásolja az egyén életminőségét: a krónikus tenziós fejfájás hasonló életminőség-romlást okoz, mint a migrén ⁽²⁾. Mindennek dacára a tenziós fejfájás a legkevésbé tanulmányozott fejfájástípus ⁽³⁾.

Ez feltehetően több okra vezethető vissza. Az egyik ok az, hogy a tenziós fejfájásban szenvedők alig 16%-a fordul orvoshoz, míg migrén esetén ez az arány 56% ⁽⁴⁾. Másrészt a ritka epizodikus tenziós fejfájásat a legtöbb ember, és a legtöbb orvos nem tekinti betegségnek, ezért az ilyen betegek több klinikai vizsgálatban normál kontrollként szerepelnek ⁽³⁾. További nehézség lehet, hogy a tenziós fejfájáshoz sok esetben társuló nyaki izomfeszülés miatt a betegek (és az orvosok) egy része ezen fejfájásokat nyaki gerinc eredetűnek tartja: ezt magyar neurológusok körében végzett vizsgálat is megerősítette ⁽⁵⁾.

A tenziós fejfájás jellemzői

A tenziós fejfájás elnevezése, bár jól leírja a fejfájás két jellemzőjét, a fej-nyaki régióban észlelt feszülés érzést (izomtenzió), illetve a betegek egy részének magasabb stressz-szintjét (pszichés tenzió), mégis félrevezető. Egyrészt a fenti jelenségek csak a betegek egy részénél állnak fenn, másrészt az általános orvosi gyakorlatban „tenzió” alatt gyakran a vérnyomást értik, és a tenziós fejfájás az aktuális vérnyomásértékkel nincs összefüggésben ⁽⁶⁾.

A tenziós fejfájás általában kétoldali, homlok-, halánték- vagy tarkótáji, de pántszerű, vagy az egész fejre kiterjedő is lehet⁽⁶⁾. A fájdalom általában nyomó vagy feszítő jellegű, nem túl erős, a tevékenységet nem vagy csak kissé zavarja. A fájdalomhoz gyakran társul a fej-nyaki régió izmainak (homlok, tarkó, hosszant nyakizmok) feszülés érzése. Ezen túlmenően a tenziós fejfájás általában nem jár lényeges kísérőtünettel: a betegek egy részét az erősebb fények vagy zajok zavarják (de fény- és zajérzékenység együttes megléte migrénre utal). A tenziós fejfájás nem jár hányingerrel, sem hányással.

A fájdalmat nem rontja a mozgás

Sőt, a betegek egy részének megfigyelése szerint séta vagy lazító sport mellett javulhat a fájdalom. A fájdalomérzet akkor is csökkenhet, ha a beteg figyelmét valami más köti le (pl. munka, szabadidős tevékenység). A tenziós fejfájás kialakulásában a fájdalomérző rendszer aktiválódása mellett a fej-nyaki régió izomfeszülése, és az agyi fájdalomkontroll-rendszer működésének a beérkező fájdalom- és egyéb ingerek miatti változásai játszanak szerepet.

A tenziós fejfájás csillapítására csak erősebb fájdalom esetén van szükség, ilyenkor általában elegendőek a vény nélküli fájdalomcsillapítók. Megelőző jellegű (mindennapos gyógyszerszedéssel járó) kezelés beállítása havonta legalább 10 fejfájás esetén mindenképp indokolt, de ennél ritkább fejfájások esetén is szükséges lehet, ha a fejfájások zavaró mértékűek, és nem reagálnak jól a fájdalomcsillapítókra, vagy a tenziós mellett migrénes fejfájások is előfordulnak ⁽⁶⁾. Az ilyen kezelés beállítása és ellenőrzése a neurológiai szakrendelés vagy a fejfájás-ambulancia feladata.

Tovább A tenziós fejfájás és tünetei

(Dr. Ertsey Csaba PhD, Med. Habil, egyetemi docens - Készült a Pfizer Gyógyszerkereskedelmi Kft. támogatásával)

Anyaglezárás dátuma: 2019.08.05.

PP-GEP-HUN-0198