Különböző életkorok jellemző fejfájástípusai
frissítve:
A fejfájás diagnosztizálásánál nem árt tisztában lenni azzal, hogy egy adott életkorban mások a jellemző fejfájásformák, jellemzően más betegségek okoznak az éppen aktuális betegnél fejfájós panaszokat.
A beteg tünetei alapján kell átgondolni, melyek a nagy, és melyek a kisebb valószínűséggel szóba jöhető fejfájások.
Másra kell gondolni gyermekkorban, fiatalkorban, felnőttkorban és időskorban. Ennek megfelelően kell a szükséges vizsgálatokat megtervezni, és az életkori sajátságoknak megfelelően, a terápiát beállítani.
A gyermekkori fejfájások legjellemzőbb okai
Gyermekkorban a hirtelen fellépő fejfájások hátterében, elsősorban vérszegénységet, szemészeti (látásromlás, kötőhártya gyulladás), fül-orr-gégészeti (orrmelléküreg gyulladás, fülgyulladás, nátha, allergia), fogászati (fogzás, szuvas fog) betegséget, fejsérülést, felső légúti hurutot kell keresnünk.
Ezek kezelése magának, az alapbetegségének kezelését jelenti.
A tenziós fejfájás tünetei |
| A betegség nők esetében gyakoribb, mint férfiaknál: a nők mintegy 80, míg a férfiak 70 százaléka szenved el élete során legalább egyszer tenziós fejfájást, leggyakrabban 20 és 50 éves kor között. A migrénben szenvedő betegek többségének tenziós típusú fejfájása is van. A tenziós fejfájás tünetei |
Ritkábban okoznak hirtelen fellépő fejfájást, a központi idegrendszer gyulladásai, az agyhártya és/vagy agyvelőgyulladás, az agyi érfejlődési zavarok, és az ezek következtében, vagy ezektől függetlenül fellépő agyvérzés, az agylágyulás, a különböző agydaganatok, az agyvíz keringés rendellenességei. Ezek igen súlyos kórképek, kezelésük minden esetben kórházi körülmények között kell hogy történjen.
Gyermekkori, gyakran visszatérő fejfájást szemészeti betegségek, fül-orr-gégészeti betegségek okozhatnak, ritkán kapcsolódik agyvíz keringési zavarhoz, agydaganathoz, ezek az úgynevezett másodlagos fejfájások.
Már kisgyermekkorban is megjelenhetnek az úgynevezett elsődleges fejfájások, melyek hátterében a kimutatható agyi strukturális elváltozás, nem mutatható ki. Ide tartozik a migrén és a tenziós fejfájás.
Vezesse saját Fejfájás naplóját! |
| Töltse le és nyomtassa ki egyéni fejfájás naplóját! A napló segítségével könnyedén tudja vezetni, hogy mikor milyen fejfájás kínozta, ami nagy segítség lehet ha kivizsgálásra is magával viszi ezt a dokumentumot! (A naplót a Magyar Fejfájás Társaság készítette) |
A másodlagos fejfájások, az alapbetegség kezelésével megszűnnek, külön kezelést nem igényelnek.
A migrén esetében túl gyakori jelentkezés, vagy súlyos auratünetek esetén, megelőző kezelés bevezetése indokolt, melyre ebben az életkorban a valproat tartalmú gyógyszerek a legalkalmasabbak.
Akut rohamkezelésre nem állnak rendelkezésre, a felnőttkorban adható speciális gyógyszerek, ezért az általános fájdalomcsillapítókat és hányáscsillapítókat alkalmazhatjuk.
Serdülőkorban legjellemzőbb a visszatérő fejfájás
| A fejfájásos rohamok előfordulási helyei |
 A migrén esetében az oldal változhat. Forrás |
Serdülőkorban a hirtelen fellépő fejfájások hátterében, ugyanazok a betegségek állhatnak, mint gyermekkorban, de itt már gondolnunk kell a magas vérnyomásra, vércukor eltérésekre, de sajnos a drogfogyasztásra is, mely a szer megvonásával, túladagolásával okozhat hirtelen fellépő fejfájást. Belgyógyászati alapvizsgálat, gyanú esetén, drogteszt mindenképpen szükséges.
Ebben az életkorban, már nő a különböző agyi érfejlődési rendellenességek miatt bekövetkező vérzések miatti fejfájás gyakorisága, ugyanakkor csökken az idegrendszeri fertőző betegségek (agyhártya/agyvelőgyulladás), agyvíz keringési zavar előfordulási aránya.
Serdülőkorban a legjellemzőbb visszatérő, azaz krónikus fejfájás a migrén, de elsősorban fiúknál megjelenik a cluster fejfájás is. Emellett a tenziós fejfájások gyakorisága is növekszik. Ezek mellett az elsődleges fejfájások mellett az egyéb betegségekhez társuló, visszatérő fejfájások a gyermekkori csoportéval megegyezők.
Migrénben, a kezelés megegyezik a gyermekkorban alkalmazottal, mivel a felnőttkorban adható rohamoldó szerek, 18 éves kor előtt nincsenek törzskönyvezve.
Tenziós fejfájás ritkán jelentkező formájánál, javasoljuk a fájdalomcsillapítók szedésének mellőzését, pszichés vezetés, életmódbeli változások jótékony hatásúak.
A krónikus formánál, gyermekkorban adható antidepresszáns, pszichoterápia jön szóba, óvakodni kell a rendszeres fájdalomcsillapító használatától. A cluster kezelése a roham alatt fájdalomcsillapítók adását jelenti, illetve oxigén belélegeztetését, megelőző kezelésben antidepresszánsok, steroid, beta-blokkolók jöhetnek szóba.
A cluster fejfájás tünetei |
| A cluster fejfájás előzetes bevezető tünetek nélkül nagyon gyorsan lecsap, már pár percen belül kialakul a fájdalom. Jellegzetes, hogy a fejfájás a fej valamelyik oldalán alakul ki és a roham alatt, sőt egy egész életen át ezen az oldalon marad. A cluster fejfájás tünetei |
A felnőttkori fejfájás okai
Felnőttkorban a tüneti fejfájások az összes fejfájás 5–10%-át, idősebb korban 20 százalékát teszik ki, ennek megfelelően az elsődleges fejfájások aránya 90–95 százalék, idősebb korban 60–70 százalék.
Agydaganatot csak az összes fejfájás 0,5 százalékának hátterében találunk.
Felnőttkorban és időskorban, a hirtelen jelentkező fejfájások hátterében, leggyakrabban magas vérnyomás, szemészeti betegségek (zöldhályog, üvegtesti vérzés), agyi kórfolyamatok (agyvérzés, agylágyulás, agyi vénák elzáródása, agyi erek gyulladása) szerepelnek, a fül-orr-gégészeti eredetű fejfájások közül leginkább az arcidegzsába, illetve a rágóizület működészavara jellemző.
A visszatérő fejfájások közül, a tüneti fejfájásokért felnőtt és időskorban, leggyakrabban a nyaki gerinc elváltozásai (porckorong betegség, kisizületi betegség), nem megfelelően kezelt, ingadozó vérnyomás, ritkán fül-orr-gégészeti daganatos elváltozások, szemészeti betegségek (nem korrigált látászavar) tehetők felelőssé.
Tüneti terápia a megfelelő, a rendszeres fájdalomcsillapító fogyasztás kerülendő. Az elsődleges fejfájások közül a migrén és a cluster az aktív életkorra jellemző leginkább, a tenziós fejfájás mindkét életszakaszra.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Bessenyei Mónika, neurológus
