Kérdések az urológiai rendelésen

Pár perc kellemetlenség, amivel egy urológiai vizsgálat jár, elenyésző azokhoz a bajokhoz képest, amiket el lehet kerülni, meg lehet gyógyítani a vizsgálatok által. De milyen kérdések merülhetnek fel az urológusnál?

Hogyan állnak hozzá a férfiak ezekhez a vizsgálatokhoz? Tapasztalt változást az elmúlt években ezen a téren?

A férfiak még midig messze le vannak maradva a hölgyek mögött, ami a tudatos egészségmegőrzés, a preventív gondolkodás, és a saját maguk felé mutatott igényesség terén tapasztalható. Igen gyakori helyzet az, hogy egy férfi páciens úgy indít egy-egy szakrendelésen, hogy általános ellenőrzését kéri, de amúgy valamilyen baja van, ami miatt jelentkezik. Azaz, ha nem lenne problémája, nem is jelentkezett volna be a vizsgálatra, tűzoltást szeretne. Sokszor futunk bele mi orvosok abba a helyzetbe is, hogy egy-egy cég befizeti alkalmazottait egy komplexebb szűrővizsgálatra, amin részt is vesznek (hiszen számukra ez ingyen van), de ha valamilyen probléma kibukik egy-egy ilyen vizsgálaton, akkor már nem mennek utána. Pláne, ha esetleg még észlelhető zavarokat sem okoz az az illető személynél. No és az is jellemző eset sajnos, hogy már igen előrehaladott állapotban találkozunk egy-egy betegséggel, kórképpel, amiknek a természete viszont lassú lefutású, azaz biztosan nem egyik pillanatról a másikra alakult ki az adott személynél.

De az éremnek két oldala van. Én legalábbis úgy látom, hogy például az urológiai kórképek esetében az általános felvilágosítás, az emberek terelgetése egy tudatosabb életmód felé még mindig gyermekcipőben jár. Nehéz megszólítani a férfiakat, és ez gyakran nem is sikerül. Még ha saját maguk tudják is, mi merre önmagukkal kapcsolatban, valahogy akkor sem veszik igazán komolyan az adott helyzetet, csak amikor már tényleg komolyan ég a ház. Bár ekkor már gyakran kifutnak abból a szakaszból, mikor maradéktalanul lehet rendezni az adott helyzetet. Nagy a tudatlanság és sok a tévhit. Ez azért inkább az idősebb generáció tagjaira érvényes, én úgy tapasztalom, a fiatalabb férfiaknál már elindulni látszik egyfajta pozitív változás. Nem is igazán az orvoshoz járási szokásokban, de talán a tudatosság terén. Jobban informálódnak, többet kérdeznek, próbálkoznak megérteni mi, miért történik velük. De alapvetően még manapság sincs olyan információs bázis, tudástár, felvilágosító oktatás, ami alapján elindulhatna egy össztársadalmi pozitív fordulat.

Melyek a „rutinszerűen” elvégzendő urológiai vizsgálatok? Milyen speciálisabb vizsgálatokra lehet még szükség?

Az attól függ. Nagyban számít például, milyen korú férfiúról és milyen panaszokról van szó, mert vannak kórképek, melyek kor szerint jelennek meg, illetve az egyes tünetek mögött is számos különböző ok állhat. Egy egyszerű urológiai rendelőben már sok mindent lehet tisztázni. Fontos, hogy kialakuljon egy megfelelő orvos-beteg kapcsolat, ami alapját képezi az összes vizsgálatnak, és sok minden kideríthető már egy beszélgetés, betegfelvétel során is. A fizikális vizsgálat mellett általában sor kerül egy ultrahangos vizsgálatra is, és a vizelet vizsgálat is sok információval szolgál. Ezek tekinthetők minden urológiai vizsgálat alapjainak, melyekkel már az első megjelenés során el lehet dönteni a további lépéseket.

S innentől már tulajdonképpen rengeteg egyéb vizsgálati lehetőség adódhat. Vérvizsgálatokból nagyon sok adatot nyerhetünk egy adott helyzetről, ezekre szintén gyakran sor kerül. Az urológia egy eléggé fejlett szakma, ami az instrumentális területet illeti. Képalkotó vizsgálatokkal kívülről, endoszkópos vizsgálatokkal belülről lehet feltérképezni az embert. A vizelési, szexuális habitus felmérésére szintén sok funkcionális, műszeres vizsgálat létezik. Ezek történhetnek a páciens „bántása” nélkül, de akár „invazívabb” módszerekkel is, attól függően, milyen kérdéseket akarunk tisztázni. A szövettani mintavételeket is az urológus végzi, és sorolhatnám. Tényleg nagyon széles a repertoár, amivel egy illető találkozhat a rendeléseken.

Hogyan készüljön fel a páciens?

Alapvetően az a cél, hogy az ember általános állapotáról, életvitelszerű helyzetéről szerezzünk információt, így nem szükséges semmilyen komolyabb előkészület. Érdemes megtisztálkodni, mielőtt orvoshoz megyünk! Nem árt, ha esetleg van már valamilyen kórelőzménye a vizsgálatra jelentkezőnek, akkor a korábbi dokumentumait magával hozza. Sokat segíthet vele önmagán. Javasolt nem üres húgyhólyaggal megjelenni, mert ez nagyban segíti az ultrahangos vizsgálatot, valamint, ha vizeletet kérünk az illetőtől, tudjon valamit produkálni. Gyakori helyzet, hogy direkt a vizsgálat előtt kivizeli magát az ember, biztos, ami biztos, aztán csak néz, mikor vizeletet szeretnénk kérni tőle.

Befolyásolja-e az eredményeket, ha valaki lázas vagy tartósan gyógyszert szed?

Igen. Minden mindennel összefügg. Nagyon gyakori helyzet, hogy például felső légúti gyulladásos tünetek mellett alsó húgyuti panaszok is megjelennek, de a bélgyulladásos kórképek is befolyásolják az urológiai szervek állapotát. Maga a lázas állapot, okozza azt bármi, sokat tud változtatni egy-egy alapállapoton, nem csak a labor vizsgálatokban! A gyógyszerek hatásai és mellékhatásai pedig egy külön tudomány, mi, merre, hogyan, hányszor. Nekünk, urológusoknak is fontos tudni, ki milyen gyógyszert szed, mert ezek nagyban tudják befolyásolni nem csak a diagnosztikus, de a terápiás eredményeket is. Sajnos a férfiak többsége nem is tudja, milyen gyógyszert szed vagy egyáltalán mire is szedi. Általános jó tanács, ha nem tudja az ember megjegyezni a szedett gyógyszerei nevét, írja fel egy cetlire, és tegye be a tárcájába! Ha pedig szükséges, vegye elő, és mutassa be!

Hogyan zajlanak, mennyi időt vesznek igénybe a leggyakoribb vizsgálatok?

Megint csak attól függ. Sajnos egy állami szakrendelésen relatíve kevés idő van kiporciózva egy-egy emberre, pláne ha eközben még a sürgősségi eseteket is el kell látni. Nem vicc, 8-10 perces időintervallumokról van most szó! Valljuk be, ilyen helyzetekben inkább a rutin viszi az orvost célirányosan, nem jut idő sem a felvilágosításra, sem arra, hogy elmagyarázzuk az illető személynek, miért is akarunk valami egyéb vizsgálatot elvégezni. Egy magánrendelésen végső soron időt vesz az ember, éppen pont a szakrendelésen elmaradt felvilágosításra, elmagyarázásra jut sokkal több idő. Egy tempós alapvizsgálat elég gyorsan lezongorázható. Jó napot, mi a panasza, egy-két, a panaszt körülölelő kérdés, szed valamilyen gyógyszert, műtötték valamivel, vetkőzzön le, fizikális vizsgálat, feküdjön fel a vizsgálóasztalra, ultrahangos vizsgálat, ezalatt további kérdések tisztázása, vizeletvizsgálat (esetleg vizelési vizsgálattal egybekötve), ha szükséges, bizony prosztata vizsgálat is, vélemény, javaslat, viszont látásra. Ez sajnos ilyen. Örül az orvos, ha „csak” egy piros pötty, és ehhez hasonló a panasz tárgya, mert ekkor be tudja hozni a lemaradást. Egy magánrendelésen egy-egy páciensre általában fél óra jut, ami sokkal emberibbé teszi az egészet, és valljuk be, kevesebb a hibázás lehetősége is, nem kell rohanni. Szélesebben lehet kutakodni, és a betegedukációra is jut idő, ami az alapját képezné egy betegség szanálásának.

Mennyire kellemetlenek a vizsgálatok?

Azt azért el kell ismerni, a férfiak nem szeretnek vizsgálatra járni, mely valahol jogos, hiszen a komfortzónájukból tépjük ki őket. A lelki része biztos kellemetlen, egyeseknél főleg akkor, ha egy női urológus vizsgálja. Ettől el kell vonatkoztatni, sokaknál sikerül, sokaknál nem. Bátorításul azt tudom mondani, hogy az a pár perc kellemetlenség, amivel egy urológiai vizsgálat jár, elenyésző azokhoz a bajokhoz képest, amiket el lehet kerülni, meg lehet gyógyítani a vizsgálatok által.

Az alap urológiai eljárások közül egyedül a prosztatavizsgálatnál szoktak megtántorodni egyesek, a többi része nem okoz gondot. Szükségszerű ez a vizsgálat? Igen. Helyettesíthető valami más lépéssel? Nem. Ez van. Az a kellemetlen egy perc, amíg túlesnek egy-egy fizikális vizsgálaton, messze megéri, mert rengeteg kérdést lehet ezalatt tisztázni, amivel sokkal többet nyerhet az ember, mintha nem történne semmi. Én a humor oldaláról próbálom megfogni a dolgot, oldani a feszültséget, és azt javaslom a férfitársaimnak is, próbáljanak meg valami hasonló módszerrel élni. Úgy tapasztalom, be szokott jönni, sokszor mikor kimennek a rendelőm ajtaján a férfiak, inkább mosolyognak, némelyek röhögcsélnek, semmint búslakodnak.

És bizony léteznek az urológiában egy nyomakodó ujjnál sokkal kellemetlenebb vizsgálatok is, de ezeket már valamilyen indikáció szerint irányozzuk elő. Amikor az ember megérti ezeknek a vizsgálatoknak a szükségszerűségét, el is fogadja azokat mindenféle zokszó nélkül. Mert tudja, hogy érte vannak, nem ellene. Ilyenkor is nagyon fontos tehát a korrekt tájékoztatás, felvilágosítás.

Mennyi idő múlva van eredménye ezeknek a vizsgálatoknak?

Manuális szakmaként nem szeretjük elhúzni a dolgokat. Amit az urológus a rendelőben elvégez, az általában promt, azonnali eredményeket hoz. Ezért is történhet az, hogy a legtöbb esetben már tudunk mondani A-t vagy B-t a vizsgálatok végén a megjelent személynek. Egy vérvétel eredményére egy napot, a mikrobiológiai vizsgálatokra pár napot kell várni. Szövettani vizsgálatok esetében körülbelül egy-két vagy akár több hét a várakozás, bár ez nagyon helyfüggő, és tapasztalat, hogy az államihoz képest a magánszektor itt is gyorsabban hoz konkrét leleteket. Hasonló a helyzet egy-egy CT-, MRI-vizsgálatnál is. Egy magánrendelésen akár egy-egy komplexebb kérdéskört is 2-3 nap alatt teljesen le lehet zongorázni, igaz, ezek mind pénzbe kerülnek, néha bizony nem is kevésbe. Az általában igen túlterhelt állami vonalakon mozogva erre esély sincs.

Ez is érdekelheti Férfiak figyelem! A legfontosabb szűrővizsgálatok 60 év felett

WEBBeteg - Dr. Merth Gábor, urológus