Az igazi férfi nem sír, nem fél, nem beteg - vagy mégis?

Kampányok ide, mozgalmak oda, a férfiak egészségtudatossága jóval alulmúlja a nőkét. Mostanában azonban valami megmozdult. A teremtés koronái egyre inkább odafigyelnek önmagukra. Ám az igazi férfi e téren is inkább magányos harcos, semmint engedelmes közkatona.

Miközben társadalmi szinten viszonylag nagy az egyetértés abban, hogy az egészség megőrzése alapvető fontosságú, az egyén szintjén nem, vagy csak nehezen lehet változtatni az ezzel kapcsolatos megkövesedett szemléleten. Jellemzően a nők azok, akik fogékonyabbak a betegségek megelőzését célzó kampányok üzenetére, a férfiak körében minden kreatív mozgalom dacára hatalmas immunitás tapasztalható.

A hagyományos férfi és női szerepek elfogadása – furcsamód – az egészségtudatosságra is hatással van. Mindaddig, amíg a gyerekek „a fiúk nem sírnak” szellemiségben cseperednek, addig aligha várhatjuk el a férfiaktól, hogy figyeljenek jobban magukra. A klasszikus férfi mentalitásba ugyanis kiradírozhatatlanul beleírták, hogy a betegség a gyengeség jele. Ezt pedig a teremtés magára valamit is adó koronája nem engedheti meg magának. És van még valami, ami még a gyengeségnél is riasztóbb a Férfi számára: a kontroll átadása. Márpedig, ha valaki úgymond „elkezd” egészségtudatosan élni, elkerülhetetlen, hogy előbb vagy utóbb egy orvosra bízza magát.

Gyári beállítás vs. testre szabás

Az emberi viselkedés sematikus. Mindenkinek megvannak a saját, jól bejáratott működési módjai. Ezek nem jók és nem rosszak, egyszerűen csak megszokottak, mondhatni, a komfortérzetünket szolgálják. Léteznek azonban olyan életszakaszok, helyzetek, amelyekben ezek a viselkedési minták önsorsrontó forgatókönyvbe csapnak át.

Ilyen helyzet a betegség. Az egészségi állapotunk megváltozását szinte mindenki krízisként éli meg. Nem véletlenül. Ilyenkor hirtelen számot kell vetnünk, újra kell értelmeznünk a saját magunkról, a lehetőségeinkről, a fizikai és mentális teljesítőképességünkről kialakított képet. Nyilvánvaló, hogy ebben a szituációban a megszokott viselkedési mintáink csődöt mondanak, és nem, hogy segítenék, kifejezetten gátolják a váratlanul kialakult helyzethez való alkalmazkodást.

Mivel a nők – akarva, akaratlan – többet törődnek az egészségükkel, ezért annak megváltozását egyrészt hamarabb észlelik, másrészt könnyebben igazodnak a módosult fizikai állapotukhoz. A férfiaknál más a helyzet. Az erősebbik nem képviselői egyrészt nem is észlelik (időben), ha „porszem került a gépezetbe”, másrészt, ha észlelik is, sem maguknak, sem a külvilágnak nem ismerik be, hogy baj van. Amennyiben el is jutnak odáig, hogy tudatosítják önmagukkal és szűkebb környezetükkel a problémát, azt minden – maradék – erejükkel megpróbálják bagatellizálni. Tetszik, nem tetszik, el kell fogadni, hogy a férfiaknak ez a „gyári beállításuk”.

Aki megkísérelte jobb belátásra bírni gyengélkedő férfi családtagját vagy barátját, megtapasztalhatta, hogy nincs az a betegség, ami ezt a sajátos – jobb kifejezés híján – büszkeséget képes volna felülírni. A segítségnyújtást éppen ezért utasítják el oly’ agresszívan. Ha ugyanis elfogadnák, azzal fel kellene adniuk azt, ami a legtöbb férfi számára a legnagyobb kincs: jelesül az önmagukba vetett hitet, és azt, hogy képesek kontrollt gyakorolni a saját testi és lelki egészségük felett.

Az Affidea For Men Férfiegészségközpont orvosigazgatója elmondta: A nők egészségtudatossá válása 30 éves korban kezdődik, ehhez képest a magyar férfiak mintegy húsz év lemaradásban vannak, és gyakran csak akkor – vagy még akkor sem – fordulnak orvoshoz, amikor konkrét egészségügyi panaszaik vannak. A férfiegészség-központ megnyitásával az a célunk, hogy a prevenciós szemlélet elterjesztésével változtassunk ezen, és a férfiak körében is elfogadottá – sőt trendivé – tegyük az egészség hosszú távú megőrzését.

El kell fogadnunk, hogy nincs mindenre magyarázat

Az egészségtudatosság ebből a szempontból nem jelentene kevesebbet, mint azt a szemléletváltást, hogy bizony nem minden felett van hatalmunk, és bizony nem minden kívülről érkező és belülről fakadó hatás tervezhető és kiszámítható. És ami a lényeg: el kell fogadnunk, hogy nincs mindenre magyarázat. Jöhet egy betegség, hirtelen, váratlanul, csak úgy.

Azok, akik egészségtudatosan kezdenek élni, voltaképpen átírják azokat a sémáikat, amelyek alapvetően meghatározzák az ezzel összefüggő viselkedéseiket. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Például azt, hogy elmennek olykor szűrővizsgálatokra. Ehhez azonban szakítani kell azzal a sokakban megkövesedett szemlélettel, hogy „a világ kiszámíthatatlan, bármikor, bárhonnan érkezhet a csapás”. Furcsamód ez az amúgy katasztrofizálásnak nevezett hiedelem állandó szorongást okoz, ugyanakkor az embert mégsem sarkallja aktív védekezésre, konkrétan egészségtudatos viselkedésre. A sémáknak ugyanis van egy olyan tulajdonsága, amely arra késztet, hogy folyton-folyvást megerősítést nyerjen. Így, ha valakit letaglóz egy, a „semmiből érkező” betegség, az illető azt gondolhatja magában: „ugye, én megmondtam?!”

Az önmagukra odafigyelő, egészségtudatos magatartás azonban – némi finomhangolás, testre szabás után – igenis jól összefésülhető a hagyományos férfi mentalitással. Azok ugyanis, akik aktív lépéseket tesznek az egészségük megőrzése, vagyis a betegségek megelőzése érdekében, lényegében fityiszt mutatnak. Úgy a saját, „kiszámíthatatlan a világ” címet viselő, a klasszikus férfi szerepet meghatározó sémájuknak, másrészt paradox módon igenis, kezükbe veszik az irányítást, a kontrollt. Ők azok, akik nem sodródnak az árral, hanem tudatosan eveznek!

Gyúrunk vazze?

Miközben a legtöbb felmérés igencsak siralmas képet mutat a férfiak egészségtudatosságát illetően, manapság valami megmozdult e téren. Bármennyire is bizarrnak tűnik, ebben az edzőtermeknek és a kigyúrt férfitest-ideálnak van a legtöbb szerepe. Ahogy a teremtés koronái – leküzdve minden ebbéli szorongásukat – elindultak gyúrni, úgy kezdtek egyre tudatosabban, egészségtudatosabban élni.

Ám ahogy azt mi, magyarok szoktuk, könnyen és huszárosan átesünk a ló másik oldalára. Egyre több férfi küzd speciális testképzavarral, az úgynevezett orthorexiával, amely már meghaladja az egészségtudatosság szintjét, és egészségmániába csap át. Az ezzel küzdők túlságosan odafigyelnek magukra, a külső megjelenésükre ugyanúgy, mint a szervezetük apró jelzéseire.

Az egyetlen, amit az erősebbik nem tehet, az nem más, mint hogy betartja az amúgy alkoholfogyasztásra vonatkozó aranyszabályt: „csak mértékkel és tartózkodással!”. És közben figyel arra is, hogy a mérték ne a vödör, a tartózkodás pedig ne az asztal alatt legyen!

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Szigeti Ildikó, krízistanácsadó szakpszichológus