Az agyvelőgyulladás

Az agyvelőgyulladás (encephalitis) az idegrendszer betegsége, ami az agyvelő beszűrődésével és idegi alkotóelemek károsodásával jár. Magyarországon az esetek jelentős részében a kullancsencephalitis-vírus és a herpeszvírus a betegség oka.

Agyvelőgyulladás egyes belgyógyászati betegségek kapcsán is létrejöhet, azonban a fertőző (ezen belül főleg vírusos) eredet dominál.

Némely vírus közvetlenül károsítja az idegrendszert (pl. az említett kullancsencephalitis, herpesz, mumpsz, járványos gyermekbénulás, Nyugat-Nílusi vírus, HIV). Más vírusok az immunrendszer aktiválódását követően képződő antitestekkel, másodlagosan okoznak kárt az idegekben (pl. kanyaró, rózsahimlő, bárányhimlő vírusai). Mivel nagyjából az agyvelőgyulladásos esetek mintegy harmadában nem születik a kórokozót meghatározó pontos diagnózis, várható újabb ágensek felbukkanása. Ilyen volt 1999-ben a Nyugat-Nílusi vírusé az USA-ban.

A fertőzés a légutakon, a gyomor-bél traktuson, vagy a sérült bőrön át jöhet létre. A vírusok a behatolás helyén, majd más szervekben (máj, lép, izom, csontvelő) szaporodnak, ahonnan nagy mennyiségben kerülnek a véráramba, majd az agyvízbe. A vírusos agyvelőgyulladás tehát más fertőzések szövődményeként alakul ki.

A fertőzés tünetei és kezelése

A tünetek hirtelen jelentkeznek. Magas láz, fejfájás, hányás, romló éberségi állapot, tudatzavar, görcsök, reflex- és mozgászavar, járászavar jelentkezhet. Változatos idegrendszeri tünetek jöhetnek létre attól függően, hogy az adott vírus az idegrendszer mely területét betegíti meg. Ugyanez mondható a végleges maradványtünetekről is. Bár a tünetek többnyire nem specifikusan az agyvelőgyulladásra jellemző panasz, a tudatzavar, reflexprobléma és a görcs mindig súlyos állapottal áll összefüggésben, indokolt a mielőbbi orvosi kezelés megkezdése.

Fontos A hirtelen kialakuló zavartság okai

Az agyvelőgyulladás diagnózisának megerősítéséhez a gerincvelő folyadék vizsgálata és a radiológiai képalkotó módszerek (CT, MRI) mellett nagyon fontos az agy elektromos tevékenységét regisztráló EEG (electroencephalographia) vizsgálat is. Törekedni kell az oki diganózis felállítására, mikrobiológiai vizsgálatok elvgégzésére.

A kezelés elsősorban tüneti, a koponyaűri nyomás csökkentését, a gyulladásos reakció enyhítését célozza. Ellentétben a gyakorlatilag minden bakteriális fertőzésben alkalmazható antibiotikum kezeléssel, vírusfertőzésekben csak kevés esetben rendelkezünk specifikus vírusellenes szerrel, például a herpesvírus encephalitis esetében.

A kullancsencephalitis

Hazánkban az ismert kórokú esetek fele kullancsencephalitis. A területek fertőzöttségi különbségei magyarázzak azt, hogy az esetek többségét a Dunántúlon észlelik, az Északi-középhegység fertőzöttsége is jelentős. A megbetegedések az április-május és augusztus-szeptember hónapokban halmozódnak. Az emberbe kullancscsípéssel kerül a kórokozó, de állati tej is közvetítheti a fertőzést.

Az első, influenzaszerű betegségre emlékeztető tünetek (láz, végtagfájdalom), után 1-3 nap tünetmentesség következik, emajd a beteg ismét lázas lesz, szédülés, hányás lép fel. A betegség második fázisában alaklul ki a központi idegrendszeri gyulladás, ezért járhat későbbi bénulással a betegség. Az esetek harmadánál fordul elő bénulásos tünet, az esetek tíz százalékánál pedig maradandó bénulás lép fel. Halálozási rátája 1-2%.

Specifikus kezelés nem áll rendelkezésre, de a betegség védőoltással megelőzhető. Az oltás ajánlható mindenkinek, aki kullancsencephalitis vírussal fertőzött területen él, dolgozik, vagy oda utazik és a természeti környezettel közelebbi kapcsolatba kerül (pl. favágó, természetjáró, tájfutó).

Bővebben A kullancs által terjesztett agyvelőgyulladás: kullancsencephalitis

Herpes encephalitis

A herpesvírus által okozott agyvelőgyulladás igen súlyos állapot. A központi idegrendszeri gyulladás legtöbbször a homlok és halántéklebeny területét érinti, a megfertőzött területen elhaló (nekrotizáló) vérzéses gócok alakulnak ki, ezért is nevezik necrotizáló herpes encephalitisnek. A folyamat következtében nem csak az idegelemek, de az erek és az idegrendszer támasztó szövetei is elpusztulnak.

A vírus az immunrendszer tartós vagy átmeneti defektusának köszönhetően a perifériás idegelemeken vándorolnak fel a központi idegrendszeri területekre, kialakítva az agyvelőgyulladást. A vírussal történő első találkozás, valamint reaktiválódott fertőzés esetén egyaránt alkalom nyílhat a központi idegrendszeri szövődmény kialakulására.

A tünetek súlyosés gyors lefolyása jellemző, a láz, fejfájás után az érintett terület nagyságától függően hamar mélyülő tudatzavar fejlődik ki, a beteg félre beszél, nem ismeri fel családtagjait, agreszív, majd idegrendszeri görcsök lépnek fel, és a beteg comába esik. Az agy- gerincvelői folyadék (liquor) vizsgálata során víztiszta mintát nyerünk, melynek kémiai vizsgálata emelkedett fehérjeszintet és emelkedett sejtszámot mutat, mely sejtek többségben lymphocyták, a mintából speciális mikrobiológiai vizsgálattal kimutatható a HSV örökítőanyag. Az agyat képalkotó vizsgálattal (CT, MR) megvizsgálva meghatározható az elhalt terület nagysága.

A beteget minden esetben intenzív osztályon kell ellátni, herpes vírusokra ható gyógyszerek mellett az agyvizenyőt csökkentő kezelések jöhetnek szóba. A betegség halálozása jelentős, 60% feletti, túlélés esetén pedig az elhalt agyterület nagyságának, az érintett agyi funkcióknak megfelelően várhatóak maradványtünetek.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzők: Dr. Gócs Viktor infektológus, gyermekgyógyász
Dr. Sarkadi Adrien, infektológus