Hepatitis C

A hepatitis C egy vírusos eredetű krónikus májgyulladás, amit az elsősorban vér útján terjedő hepatitis C vírus (HCV) okoz. Magyarországon körülbelül 70 ezer hepatitis C vírushordozó él. A fertőzés kezdetben nem okoz tüneteket, majd évek alatt krónikus májgyulladást idéz elő, ami kezelés nélkül évtizedettel a megfertőződést követően májzsugort és májrákot okoz.

A hepatitis C jelentősége

A hepatitis C vírus által okozott krónikus májgyulladás az egész világon elterjedt. A WHO becslései szerint 50 millió HCV-fertőzött ember él a világon, évente 1 millió új esetet fedeznek fel, és kb. 240 ezer ember veszti életét a fertőzés hosszú távú következményei, elsősorban a májrák miatt. Magyarországon évente közel 1000 új esetet diagnosztizálnak.

A vírust 1989 óta ismeri az orvostudomány, ezért az 1990-es éveket megelőzően nem létezett a HCV-fertőzés elleni óvintézkedés, szűrési lehetőség és megfelelő kezelési lehetőség. A 2010-es évek óta állnak rendelkezésre olyan korszerű antivirális gyógyszerek, amelyekkel időben történő felismerés esetén a krónikus hepatitis C már eredményesen gyógyítható.

A legfőbb problémát az jelenti, hogy a vírushordozók és a májgyulladásban szenvedő krónikus betegek egy része nem tud betegségéről, ezért nem jut megfelelő terápiához, így sok esetben csak visszafordíthatatlan májkárosodás vagy májdaganat esetén derül fény a háttérben álló hepatitis C-re.

A hepatitis C tünetei

Tünetmentes hordozás

A HCV-fertőzés sokáig, akár egy évtizedig is tünetmentes a fertőzést követően. Élhetnek közöttünk olyan vírushordozók, akik teljesen panaszmentesek, és emiatt nem is tudják, hogy fertőzöttek. A hepatitis C ebben az időszakban is fertőző, ezért a fertőzöttek tünetek nélkül is megfertőzhetnek másokat. Ebben az időszakban rendszerint egy más okból végzett vérvizsgálat eredményeként derülhet fény a vírushordozásra.

A hordozók 10-15 százalékánál bekövetkezhet spontán gyógyulás, általában az első 6 hónap során, amikor az immunrendszer legyőzi a vírust és megszűnik a hordozás. A fertőzöttek többségénél azonban idővel kialakul a májgyulladás.

Heveny (akut) májgyulladás

A fertőzötteknek mintegy 10-20 százalékában zajlik akut májgyulladás. A vírus 2-20 hetes lappangási idő után okoz felismerhető, de nem specifikus tüneteket.

Az akut hepatitis C tünetei:

• hányás,
• levertség,
• fejfájás
• végtagfájdalmak,
• étvágytalanság.

Ritkábban jelentkező, specifikus tünetek:

• a szemfehérje és a bőr sárgasága,
• sötétebb színű vizelet,
• világosabbá váló széklet.

Akut hepatitis C esetén (szemben a hepatitis B lefolyásával) ezen utóbbi panaszok ritkák, csak súlyosabb lefolyású betegségben jelentkeznek.

Az akut májgyulladással járó HCV-fertőzés maradandó károsodás nélkül gyógyul, és az érintettek vírusmentesek lesznek.

Idült (krónikus) májgyulladás

A hepatitis C a legtöbb esetben, a fertőzöttek 70-80 százalékánál akut tünetek nélkül lassan, gyakran hónapokkal vagy évekkel a fertőződés után fejlődik ki. A megbetegedés ezen krónikus formája nehezen felismerhető, mivel vagy tünetmentes, vagy csak enyhe, általános panaszokkal jár.

A krónikus hepatitis C tünetei:

• fáradtság,
• bizonytalan hasi fájdalom.

Ritkábban jelentkező egyéb tünetek:

• bőrviszketés,
• ízületi fájdalmak,
• érgyulladások jelentkezhetnek.

Sokszor mindössze a laboratóriumi vizsgálatok kóros májfunkciós értéke hívja fel a figyelmet a májgyulladásra és a máj károsodására, ám krónikus gyulladás esetén gyakran még ezek sem mutatnak eltérést.

A sikeres kezelés érdekében a betegség minél korábbi felfedezése döntő fontosságú lenne, azonban a tünetszegénység megtévesztheti mind a beteget, mind az orvost. Sajnos az esetek egy részében csak előrehaladott esetben, kialakult májzsugor vagy májrák nyomán fedezik fel a vírust. Akár a máj 70-80 százaléka is elpusztulhat, mielőtt panaszok jeleznék a folyamatot.

Hogyan terjed a hepatitis C?

A hepatitis C vírus testnedvek, elsősorban vér útján fertőz. Spermával és anyatejjel történt fertőzésekről is tudunk, de ez nagyon ritka. A HCV a hepatitis B vírusnál sokkal kevésbé fertőzőképes, azonban a vérkészítményekkel, vérrel történő közvetlen érintkezés komoly rizikófaktor.

A gyakorlatban a fertőzöttek felénél nem tudható, hogyan és mikor fertőződtek meg.

Egészségügyi ellátás. A vérkészítményeket 1992 óta szűrik HCV ellen, illetve forgalomba kerültek az egyszer használatos eszközök. Az egészségügyi ellátás során történő megfertőződés rizikó azóta minimálisra csökkent, azonban az 1992-ig ilyen beavatkozásban részesülők esetében fennál a fertőzöttség lehetősége. Jelentősebb ellenben az egészségügyi dolgozók veszélyeztetettsége, akik munkájuk során átlag felett kerülnek kapcsolatba fertőzöttek vérével is.

Intravénás droghasználók. Nem a közös tű, hanem a közös fecskendő használata, az abban megmaradt fertőzött vér jelent komoly kockázatot ebben a csoportban. A kábítószer-élvezők 50-90 százalékánál mutatható ki HCV-fertőzöttség.

Nemi úton történő fertőzés. Viszonylag ritka, de nem kizárható a szexuális együttlét során a vírus átadása. A kórokozó az apró, akár szemmel nem is látható nyálkahártya-sérüléseken keresztül bekerülhet a véráramba. Fokozottan veszélyeztetettek, akik gyakran váltogatják szexuális partnereiket.

Mikrosérülések. Veszélyforrást jelentenek a közös használatú, nem kellően tisztán tartott és apró serülést könnyen okozó eszközök: akupunktúrás és tetováló eszközök, manikűrkészlet, borotva.

Anya-magzat. A vírust hordozó anya nem veszélyezteti újszülöttjét, ilyen eredetű megbetegedést eddig nem észleltek. Császármetszés vagy nehezebb szülés esetén azonban nem kizárt, hogy a vér útján átkerülhet a csecsemő szervezetébe a vírus.

Közös használati tárgyak. A fertőzöttekkel egy háztartásban élők, közvetlen hozzátartozók nagyobb eséllyel kaphatják el a hepatitis C-t. Bár a vírus nem terjed könnyen ezen az úton, a tartós együtt élés és a közös használatú tárgyak lehetővé teszik a megfertőződést. Általában igaz, hogy ép kültakaró esetén a fertőződés esélye csaknem nulla. Ám a bőr mikroszkópos vagy látható sérülései a fertőződés veszélyét sokszorosára növelik.

A HCV-fertőzöttség diagnosztizálása

Amennyiben felmerül a hepatitis C gyanú, akkor a HCV örökítőanyagának, fehérjéinek, illetve a vírus ellen termelődött ellenanyagoknak kimutatásával lehet a fertőződésről megbizonyosodni. A diagnózis jelenleg két lépésben zajlik.

A HCV antitesteknek egy (ujjbegyből vett vérből vagy nyálból végzett) gyorsteszt segítségével történő kimutatása azonosítja a vírussal fertőzött személyeket. Ez a teszt akkor is pozitív eredményt mutat, ha a fertőzött szervezete spontán módon legyőzte a vírust, és nem alakul ki májgyulladás a fertőzés eredményeként.

Ezért szükséges a HCV RNS-ének kimutatására alkalmas PCR-teszt elvégzése, ami csak aktív vírusfertőzés esetén mutat pozitivitást. Ezzel igazolható a krónikus fertőzés és a kezelés szükségessége.

A fertőzés igazolása után további vizsgálatokra lehet szükség a vírus genotípusának, illetve a máj állapotának, az esetleges májkárosodás mértékének meghatározására (májfunkciós vizsgálatok, májbiopszia).

A hepatitis C fertőzés kezelése

A hepatitis C akut eseteinek többsége kezelés nélkül is spontán gyógyul, de sajnos ez az összes esetnek csak mintegy tizede.

Krónikus hepatitis C esetén időben megkezdett kezeléssel a mai, korszerű terápiás lehetőségeknek köszönhetően az esetek többségében tartós vírusmentességet lehet elérni. A korábbi kezelési módok 25-70%-os hatékonyságához képest ma már az esetek több mint 90 százalékában hatékonynak bizonyul az eljárás, és a maradék esetek nagy részében is csökkenti a vírus szaporodását.

A betegek kezelését hepatológiai centrumokban (lista) végzik.

Kombinált terápia (interferon-ribavirin)

A hepatitis C azonosítása utáni évtizedekben a leggyakrabban alkalmazott kezelés az injekciós interferon-terápia volt, amely a ribavirin nevű antivirális szerrel kombinálva a korábbiaknál jobb eredménnyel kezelte a krónikus hepatitis C betegeket. A 2003 óta alkalmazott interferon-ribavirin gyógyszerkombináció által azok a HCV-fertőzöttek, akik ezelőtt semmilyen kezelésben nem részesültek 40-45%-ban, a korábban sikertelen terápián átesettek 5-21%-ban váltak gyógyíthatóvá.

Az interferon-ribavirin kombinációs terápia nagyon sokáig tekintették hatékony eljárásnak, azonban mára a legkevésbé sikeres és ritkán alkalmazott terápiának mondható. A gyógyszereket ambuláns kezelés keretében, infúzió segítségével juttatják be a fertőzött szervezetbe, jellemzően egy hosszabb ideig (24-48 hétig) tartó kezelési idő alatt. Sajnos az interferon terápia számos olyan mellékhatás megjelenéséért felelős, amelyek miatt a kezelés a fertőzöttek számára ijesztő, kellemetlen lehet, így sokan éppen emiatt fordultak el a terápia lehetőségétől. Ilyen például a láz, levertség, pszichés zavarok és az emésztési problémák.

Direkt ható antivirális szerek (DAA)

A következő generációs HCV terápia 2011-ben jelent meg, amely az előző szereknél jóval hatékonyabbnak bizonyuló készítményeket, a proteáz-gátlók csoportjába tartozó boceprevirt és telaprevirt foglalja magába. Jellemzőjük, hogy jelentősen növelték a hepatitis C fertőzés sikeres gyógyításának esélyét, első kezelésben részesülőknél 63–75%, sikertelen terápia után álló betegeknél 59–66% arányban.

Az évtized második felében váltak elérhetővé a jelenlegi legkorszerűbb, a direkt ható antivirális szerek (DAA-k) közé tartozó gyógyszerek. Ennek segítségével interferon-mentesen, az eddiginél lényegesen kevesebb mellékhatással és 90 százalékot meghaladó gyógyulási aránnyal kezelhető a fertőzés.

Előnyük, hogy a korábbi terápiához képest rövidebb ideig tart a kezelés (12 hét), a vírusellenes készítmények szájon át szedhetőek, így az adagolás is könnyebben megoldható, továbbá az interferon tartalmú kezeléshez képest elhanyagolható a mellékhatások megjelenésének esélye. Az új terápia a májkárosodásban szenvedő fertőzöttek esetén is hatékonynak bizonyult.

Lásd még Hepatitis C: új időszámítás kezdődött

Transzplantáció májelégtelenség esetén

A HCV talaján kialakult májelégtelenség esetén a beteg életét csak a májátültetés mentheti meg. Az átültetett májban rendszerint újra kialakul a HCV fertőzés, azonban többnyire sokkal enyhébb lefolyású.

A teljes alkoholtilalmon kívül a beteg nem szorul diétára. A testmozgás, egészséges életmód, a túlsúly leadása kedvező hatású.

A fertőzés megelőzési lehetőségei

A hepatitis C ellen oltóanyagot még nem sikerült kifejleszteni, ezért a betegséget csak a fertőződés megakadályozásával lehet megelőzni. Ennek egyik legjobb módszere a véradás alkalmával végzett szűrővizsgálat - ezt hazánkban 1992 óta végzik. A szűrés a nagyon friss fertőzést még nem képes kimutatni, ezért fontos, hogy a véradók és a szervdonorok a nyilatkozattétel során jelezze, ha a fertőzés gyanúja fennáll.

Kerülni kell a fertőzött egyén tárgyainak közös használatát, csak steril eszközzel végezhető tetoválás, testékszer-felhelyezés, akupunktúrás kezelés, a kábítószereseknek a leszokásig is biztosítani kell a steril fecskendőt, a nemi úton való terjedés megelőzésének legjobb módszere pedig a monogám párkapcsolat, illetve a gumióvszer használata.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőink: Dr. Horváth Balázs, Dr. Árki Ildikó
További források: WHO - Hepatitis C Fact Sheet