A lepkehimlő tünetei, okai és kezelése

A lepkehimlőként ismert erythema infectiosum (ötödik betegség, megalerythema) a parvovírus B19 okozta fertőzés talaján kialakuló, jellegzetes megjelenésű kórkép. A fertőzés előfordulása télen és tavasszal jellemző, elsősorban az 5 és 15 év közötti gyermekek körében jár tünetekkel.

Kisebb lepkehimlő járványok elsősorban óvodákban, iskolákban alakulnak ki, előfordulhat, hogy a kisgyermekközösségben dolgozó személyzet, esetleg a fiatal felnőtt szülők is megbetegszenek. A fertőzés lezajlását életre szóló védettség kialakulása követi; a felnőtt népesség fele rendelkezik a parvovírus B19-cel szemben védelmet nyújtó, átvészelésből származó védő antitestekkel.

A lepkehimlő terjedése

A betegség cseppfertőzéssel (tüsszentéssel, köhögéssel) terjed, a kézfogást követő nem megfelelő kézhigiéné is esélyt adhat a fertőzés átvitelére.

A vírus lappangási ideje 4-20 nap. A hordozó egyén egy héttel a kiütések megjelenése előtt üríteni kezdi a kórokozót, fertőzi a környezetét. Mihelyt a kiütések megjelennek, a fertőzőképesség gyorsan csökken. A gyermeket a tünetek megjelenését követően rendszerint eltanácsolják a közösség látogatásától, azonban ekkorra a beteg már betöltötte jelentős szerepét a kórokozó terjesztésében.

A lepkehimlő tünetei

Az esetek többségében a vírusfertőzés nem okoz tüneteket, ilyenkor rejtve maradhat a fertőzés ténye, azonban az érintettek hordozzák a kórokozót és fertőzőképesek.

Nem specifikus esetben a lepkehimlő influenzaszerű tüneteket okoz, jellegzetes bőrtünetek nélkül, ami nehezíti a betegség azonosítását. A betegség nem specifikus tünetei a láz, fejfájás, hányinger és hasmenés.

Amennyiben kialakul a lepkehimlőre jellegzetes bőrtünet az arcon, az az orrnyergen átívelő, az orcákat borító pillangószárnyra emlékeztető formájú vörös pírszerű kiütés, relatív körkörös sápadtsággal (úgynevezett csapott arckiütés). Ez a bevezető tünetek után 2-5 nappal jelentkezik.

Ezt néhány nappal később hálós vagy csipkeszerű kiütés követi a törzsön és a végtagokon. A kiütés a karok belső oldalán, a lábakon, kevésbé a törzsön, tankönyvi esetben nagy, gyűrűszerű képleteket formálva testszerte látható, összetéveszthető a rubeolával. Felnőtteknél a kiütés kevésbé jellemző, mint gyermekeknél. Bizonyos esetekben a kiütés viszkethet, de ez általában nem jellemző.

Az erythema infectiosum tipikus jellemzője a kiütés újbóli megjelenése különféle nem specifikus ingerek hatására, mint például a hőmérséklet változása, a napfénynek való kitettség, a testmozgás vagy az érzelmi stressz.

A fertőzést olykor láz, ízületi fájdalom és nyirokcsomó-duzzanat kíséri. Ízületi érintettség leginkább a felnőtt nőknél léphet fel.

A lepkehimő diagnózisa

A kiütés jellegzetes formája miatt könnyen diagnosztizálható betegségről van szó. Amennyiben a tünetek nem jellegzetesek, de felmerül a parvovírus B19-fertőzés gyanúja, szerológiai vizsgálat igazolhatja a betegséget.

Differenciáldiagnosztikai szempontból a legfontosabb elkülöníteni más fertőző, kiütéssel járó betegségektől: ilyen a roseola, a rubeola, a kanyaró, az enterovírus-fertőzések és az A-csoportú Streptococcus-fertőzések. A bőrkiütések minősége és eloszlása, valamint az oltási előzmények és az egyéb tünetek jelenléte segít a fertőzések megkülönböztetésében.

A lepkehimlő kezelése

A lepkehimlő rendszerint enyhe lefolyású betegség, szövődményekkel nem jár, és magától gyógyul.

Gyógyszeres kezelésre rendszerint nincs szükség, a tünetek önlimitáló módon megszűnnek. Fájdalom- és lázcsillapítók az orvos utasítása szerint alkalmazhatók. A viszketést hideg borogatással, viszketést csillapító gyógyszerekkel, esetleg mentolos hintőporral lehet enyhíteni. Vírusfertőzés lévén az antibiotikumok hatástalanok.

Komplikációk

Nagyon ritkán lépnek fel komplikációk, melyek nagyrészt egyéb, speciális alapbetegségben szenvedőket érintenek.

Egészséges betegekben előfordulhat hosszan tartó ízületi fájdalom, enyhe eltérések a vérképben, lecsökkent vérsejtszámok, ezek az eltérések azonban maguktól rendeződnek néhány napon belül.

Azok a várandós nők, akik korábban nem estek át a parvovírus B19-fertőzésen, 5% valószínűséggel szenvedhetnek el olyan komplikációkat, amelyek a magzatot is érinthetik. A súlyos lefolyású esetek (vetélés, halva születés, vérképzőszervi rendellenességek) nagyon ritkák.

Bizonyos hematológiai betegségekben szenvedő gyermekeknél és felnőtteknél a lepkehimlővel való megfertőződést követően egy súlyos típusú vérszegénység (aplasticus anémia) léphet fel.

Megelőzhető a lepkehimlő-fertőzés?

Sajnos nem. A fertőzés már napokkal azelőtt megtörtént, hogy a kiütések jelentkeznének. A parvovírus B19 fertőzőképessége viszont csekély, ezért nem lehet előre megjósolni, hogy valaki megfertőződik-e vagy sem, akkor sem, ha kapcsolatba került fertőzött személlyel.

Szerző: Bak Marianna, biológus szakfordító, forrás: NetDoktor.de
Aktualizálta: Dr. Sándor Éva, infektológus