A lepkehimlő tünetei, okai, kezelése

A hétköznapi nyelvben lepkehimlő nevet viselő erythema infectiosum (ötödik betegség, megalerythema) a Parvovírus B19 okozta fertőzés talaján kialakult jellegzetes megjelenésű kórkép. A fertőzés előfordulása télen és tavasszal jellemző, elsősorban az 5 és 15 év közötti gyermekek körében jár tünetekkel.

Kisebb járványok óvodákban, iskolákban alakulnak ki, előfordulhat, hogy a kisgyermekközösségben dolgozó személyzet, esetleg a fiatal felnőtt szülők is megbetegszenek. A fertőzés lezajlását életre szóló védettség kialakulása követi; a felnőtt népesség fele rendelkezik a Parvovírus B19-el szemben védelmet nyújtó, átvészelésből származó védő antitestekkel.

A lepkehimlő terjedése

A betegség cseppfertőzéssel (tüsszentéssel, köhögéssel) terjed, a kézfogást követő nem megfelelő kézhigiéné is esélyt adhat a fertőzés átvitelére. A vírus lappangási ideje 4-20 nap. A hordozó egyén egy héttel a kiütések megjelenése előtt üríteni kezdi a kórokozót, fertőzi a környezetét. Mihelyt a kiütések megjelennek, a fertőzőképesség gyorsan csökken. A gyermeket a tünetek megjelenését követően rendszerint kitiltják a környezetéből, azonban ekkorra a beteg már betöltötte jelentős szerepét a kórokozó terjesztésében.

A lepkehimlő első tünetei

Az esetek többségében a vírusfertőzés nem okoz tüneteket, ilyenkor rejtve maradhat a fertőzés ténye, azonban az érintettek hordozzák a kórokozót, és fertőzőképesek.

Számos nem specifikus esetben a lepkehimlő influenzaszerű tüneteket okoz, jellegzetes bőrtünetek nélkül, ami nehezíti a betegség azonosítását.

Amennyiben kialakul a jellegzetes bőrtünet, az az orrnyergen átívelő, az orcákat borító pillangószárnyra emlékeztető formájú vörös pírszerű kiütés az arcon. Emellett testszerte, a karok belső oldalán, a lábakon, kevésbé a törzsön, tankönyvi esetben nagy, gyűrűszerű képleteket formálva testszerte látható.

Bizonyos esetekben a kiütés okozhat viszketést, de ez általában nem jellemző. A fertőzést olykor láz, ízületi fájdalom és nyirokcsomó-duzzanat kíséri. A lepkehimlő rendszerint enyhe lefolyású betegség, szövődményekkel nem jár, és magától gyógyul.

A kiütés jellegzetes formája miatt, könnyen diagnosztizálható betegségről van szó. Amennyiben a tünetek nem jellegzetesek, de felmerül a parvovírus-fertőzés gyanúja, szerológiai vizsgálat igazolhatja a betegséget.

A lepkehimlő kezelése

Gyógyszeres kezelésre rendszerint nincs szükség, a tünetek önlimitáló módos elvonulnak. Fájdalom- és a lázcsillapítók az orvos utasítása szerint alkalmazhatók. A viszketést hideg borogatással vagy viszketést csillapító gyógyszerekkel, esetleg mentolos hintőporral lehet enyhíteni.

Komplikációk

Nagyon ritkán lépnek fel komplikációk, melyek nagyrészt egyéb, speciális alapbetegségben szenvedőket érintenek. Egészségesekben előfordulhat hosszan tartó ízületi fájdalom, enyhe vérképeltérések, lecsökkent sejtszámok, ezek az eltérések maguktól oldódnak néhány napon belül.

Azok a várandós nők, akik korábban nem estek át a parvovírus-fertőzésen, 5% valószínűséggel szenvedhetnek el olyan komplikációkat, amelyek a magzatot is érinthetik, a súlyos lefolyású esetek (vetélés, halva születés, vérképzőszervi rendellenességek) nagyon ritkák.

Bizonyos hematológiai betegségekben szenvedő gyerekeknél és felnőtteknél a lepkehimlővel való megfertőződést követően, egy súlyos típusú vérszegénység (aplasticus anémia) léphet fel.

Lepkehimlő: megelőzhető a megfertőződés?

Sajnos nem. A fertőzés már napokkal azelőtt megtörtént, hogy a kiütések jelentkeznének. A Parvovírus fertőzőképessége viszont csekély, ezért nem lehet előre megjósolni, hogy valaki megfertőződik-e vagy sem, akkor sem, ha kapcsolatba került fertőzött személlyel.

Bak Marianna, biológus szakfordító, forrás: NetDoktor.de
Aktualizálta: Dr. Sarkadi Adrien, infektológus és Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus