Az enterovírus-fertőzés

Néhány éve gyakran olvashattunk, hallhattunk az enterovírusok okozta fertőzésekről, amikor a híradások a kínai gyermekek körében zajló járványról (eneterovírus-71) számoltak be.

Az enterovírusok - amelyek egyidősek lehetnek az emberiséggel - a bélrendszerben megtelepedő vírusok egyik csoportja. Számos gyakori és jelentős emberi megbetegedésért felelősek, változatos klinikai képet mutatva.

Az enterovírusok több alcsoportba sorolhatók:

• Coxsackie-vírusok - nevüket a New York állambeli Coxsackie városáról kapták, ahol a vírust először mutatták ki 1948-ban.
• Echovírusok - kezdetben nem volt ismert, hogy bármilyen állati vagy emberi betegséget okoznának ezek az emberi bélhámból izolálható kórokozók, ezt sugallja elnevezésük is (enteralis cytopathogen human orphan [árva] vírus).
• Enterovírus 68-71 típusok - az 1970 óta az újonnan felfedezett enterovírus típusokat az évszámok alapján osztályozzák.
• Poliovírusok - a járványos gyermekbénulás kórokozói.
• Nem-polio enterovírusok - A járványos gyermekbénulást okozó poliovírusoktól történő elkülönítés céljából, a többi alcsoportot összefoglalóan nem-polio enterovírusnak nevezzük.

Az emberi megbetegedést okozó enterovírusok egyetlen hordozója maga az ember. A vírusok, bár megfertőzik a gyomor-bélrendszert, de tartósan nem telepednek meg benne. Emberek között cseppfertőzéssel és székletkenődéssel ("piszkos kéz") terjednek. A vírusok leggyakrabban nyáron és ősszel fertőznek.

A nagy népsűrűségű, rossz szociális színvonalon élő népességben, a fertőzés gyakrabban és fiatalabb életkorban következik be.

Az enterovírus fertőzések tünetei

Poliovírusok. A poliovírus a járványos gyermekbénulás kórokozója. Világszerte - így hazánkban is - a polio-vakcinák az életkorhoz kötött, kötelező védőoltások közé tartoznak, térségünkben poliovírus okozta járvánnyal számolni nem kell.

Echovírus. Az echovírus-fertőzések túlnyomó többsége tünetmentesen zajlik le. Tünetes esetekben hasonlítanak a Coxsackie-vírus-fertőzések tüneteihez.

Coxsackie-vírusok. A Coxsackie-vírusok okozta kórképek és tünetek az alábbiak lehetnek:

• Hólyagos garatgyulladás (herpangina). Általános felső légúti hurutos tünetek mellett hólyagcsák jelennek meg a garatíven és a lágy szájpadon.
• "Nyári nátha."
• Fájdalmas mellhártyagyulladás. Jellemző a rohamokban jelentkező, a mellkasra és a has felső részére lokalizálódó fájdalom. A beteg lázas, sápadt és erősen izzad - súlyos beteg benyomását kelti.
• Vírusos agyhártyagyulladás és agyvelőgyulladás. Jellemző tünetek a láz, a hányás, fejfájás, tarkó merevség, kifejezett izomfájdalom.
• Szívizomgyulladás. Az újszülött- és csecsemőkorban kialakuló, Coxsackie-vírus okozta szívizomgyulladás halálozási aránya nagy. Amennyiben a beteg túléli a fertőzést, akkor a gyermek maradványtünetek nélkül gyógyulhat.
• Bőrtünetek. Rózsahimlőhöz hasonló kiütések jelentkezhetnek a bőrön, és a szájnyálkahártyán. A kéz-láb-száj szindrómában a szájnyálkahártyán, a tenyéren és a lábfejen hólyagos bőrkiütések alakulnak ki.
• Gyomor- és bélhurut (gastroenteritis).
• Szembevérzéses kötőhártya-gyulladás.
• Heregyulladás, mellékhere-gyulladás, heveny vesegyulladás.

Bőrtünetek Coxsackie-vírus okozta fertőzés esetén

Enterovírus 68-71 típusok. Az enterovírus 68-71 típusok vérzéses szemkötőhártya-gyulladást, agyhártya-, és agyvelőgyulladást, kéz-láb-száj betegséget okoznak. A korábban lezajlott, jelentősebb enterovírus 68-71 járványok számos sajátossággal rendelkeztek.

• 1968. California: zömmel tünetmentes lezajlás, ill. alsó-, és felső légúti hurutos tünetek.
• 1969. Közép-Amerika: zömmel tünetmentes lezajlás, ill. alsó-, és felső légúti hurutos tünetek.
• 1970. Ausztrália: légúti hurutos tünetek, agyhártya-, és agyvelőgyulladás, vérzéses szemkötőhártya-gyulladás.
• 1971. USA, Japán, Ausztrália, Svédország, Bulgária, Magyarország: agyhártya-, és agyvelőgyulladás, kéz-láb-száj betegség.

A poliovírusokon kívül, az egyéb enterovírusok ellen nem rendelkezünk aktív immunizálást biztosító védőoltással. A közegészségügyi intézkedések segítenek korlátozni a fertőzés terjedését.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Nagy László, infektológus