Járványok - és ami mögöttük van

Régebben isteni csapásnak tartották, ma már tudjuk, hogy szemmel nem látható kórokozók a felelősek kialakulásukért. És persze az, hogy egyrészt vagy nincs ellenük védekezési lehetőség, vagy van ugyan, de nem kifizethető. Mostanában az is előfordul, hogy van is vakcina, kifizethető is, csak éppen mi nem kérjük. Nézzünk szét kicsit Amerikában és Afrikában is, mi a helyzet!

Sikerből hétköznapi dolog

Épp a napokban néztem meg azt a dokumentumfilmet, melyben felelevenítik a gyermekbénulás elleni vakcina feltalálását és azt a légkört, mellyel a gyermekek millióit megmentő felfedezést fogadták Amerikában az 50-es években. Azon gondolkodtam, hogy hová tűnt az az elismertség, tisztelet, ami az oltásokat akkoriban övezte? Miért lehet, hogy most, amikor már elérhető és megfizethető a védőoltás, egyre többen ódzkodnak tőle?

Pedig az oltás sikertörténet, sőt túlságosan is az. Épp ez lehet a veszte. Amíg régebben az emberek nap mint nap találkoztak olyan esetekkel testközelből, amikor egy fertőzés miatt gyermekek maradandóan károsodtak vagy meghaltak, addig a védőoltást nyújtotta védelmet szinte csodának tekintették.

Dr. Mészner Zsófia, az Országos Gyermekegészségügyi Intézet főigazgatója azt mesélte, hogy az 50-es években az ő gyermekorvos édesanyja a havi fizetésének árából épp csak ki tudott fizetni 2 vakcinányi gyermekbénulás elleni oltóanyagot, de megszerezte, mert annyira gyakori volt a fertőzés, hogy ettől a járványtól minden édesanya rettegett.

Sokan nem tudják, de az 1930-as években Magyarországon a megszületettek fele élte csak meg az 5 éves kort! Akkoriban a halálesetek körülbelül feléért a ma már védőoltásokkal megelőzhető betegségek voltak felelősek, rengetegen pedig hasmenés miatti kiszáradástól vesztették életüket.
Ám ilyen esetekre lassan már csak a nagyszüleink emlékeznek, ezért mi egyre kevésbé tartjuk fontosnak, hogy éljünk a védekezés lehetőségével. Pedig a kórokozók köztünk vannak, még ha néha kicsit távolabb is...

Nézzünk szét Afrikában!

A fekete kontinensen az anyai és csecsemőhalandóság is aggasztó méreteket ölt. A jelenségnek több oka van. Például a nem megfelelő, nem elérhető egészségügyi ellátás, a kevés élelem, az ivóvíz hiánya vagy szennyezettsége, illetve a szülés után túl hamar bekövetkező újabb fogantatások. Az ideje korán érkező gyermekáldás miatt ugyanis gyakran végződnek halállal a szülések, mivel az anyai szervezet nem képes regenerálódni, felkészülni a gyermek kihordására.
Az öt év alatti gyermekek halálozását tekintve ott jelenleg is olyan helyzet van, mint 1930 körül Magyarországon, tehát a gyermekkori halálesetek körülbelül feléért fertőző betegségek felelősek, és a hasmenés miatti kiszáradás is komoly halálozási oknak számít a fekete kontinensen.

Míg nálunk a védőoltások elérhetőek, sőt életkorhoz kötött kötelező oltási rend van, addig Afrikában a vakcináció csak esetleges. Ha éppen van olyan szervezet, amely támogat valamilyen oltási programot, és megszervezi az oltóanyag hűtve szállítását, akkor azok megkapják a védelmet, akik éppen elérhetők. Másokhoz meg még a híre sem jut el.

Orvost egészséges ember nem lát, csak a beteg, leginkább nagyon beteg emberek kerülnek egészségügyi ellátás közelébe, szerencsés esetben még épp időben – mondja dr. Ócsai Lajos, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Járványügyi Főosztályának vezetője.
Védőoltásokat viszont egészségesek kapnának, akiknek jobb dolguk is van annál, mintsem napokat gyalogoljanak egy injekcióért – teszi hozzá, és ezzel meg is magyarázza, hogy miért olyan magas az oltással megelőzhető betegségek aránya Afrikában.

Amikor arról kérdezem, hogy mégis milyen oltási program zajlik jelenleg ott, akkor elsőként a tetanusz elleni vakcinációt említi.

Az újszülött kori tetanusz megelőzésének egyetlen módja ugyanis az, ha a várandós édesanyát beoltják, így az a méhlepényen keresztül átjuttatja az ellenanyagokat a magzatnak. Ezzel kerülhető el, hogy a gyermek belehaljon abba a tetanusz fertőzésbe, melyet szülés közben, illetve a köldökzsinór koszos eszközzel (például törött üvegdarabbal, rozsdás késsel) történő átvágásakor kap el – mondja a szakember.

Víz, élelem, fertőzések

A magas anyai és gyermekkori halálozás okaként említhető a tiszta ivóvíz hiánya is, hiszen még Afrika fejlettebb részeiben sincs megfelelő mennyiségű ivóvíz. Ott, ahol elegendő csapadék van, gyakran a tisztasággal van baj, hiszen a csatornázottság hiánya miatt a víz fertőzött, a fekália mindenbe belemosódik, így kerülnek be veszélyes, halálos kórokozók, paraziták a szervezetbe.
Az elégtelen táplálkozás azért van hatással az egészségügyi helyzetre, mert a fehérjeszegénység miatt az immunválasz nem megfelelő és későn alakul ki. Sok televíziós felvételen lehetett látni hatalmas hasú, úgynevezett vízhasú kisgyermekeket – ez tipikusan a krónikus fehérjehiány jele.
A hastífusz, vérhas, hepatitiszek miatti halálozás ijesztően magas Afrikában. Például vérhasból Magyarországon 10 millió lakosra kevesebb mint 100 megbetegedés jut, Afrikában viszont 1000 lakosra jut 100 megbetegedés. Épp ezért nagyon fontos, hogy aki Afrikába utazik, az keresse fel a Nemzetközi Oltóközpontot, és fogadja el a megfelelő védőoltásokat, váltsa ki a megelőzésre szolgáló gyógyszereket.

Mivel a kórokozók kiirtása jelenleg nem lehetséges, számos betegség ellen pedig nem létezik oltás, így a betegség elkerülése érdekében az oda utazóknak nagyon vigyáznia kell a higiénés szabályok betartására. Még fogmosáshoz is csak palackozott vizet szabad használni, mivel például épp a vérhast okozó baktériumra igaz, hogy nagyon alacsony csíraszámmal (tehát kevés kórokozóval) is fertőz.

Míg itthon a hasmenéses betegségek inkább nevezhetők kellemetlennek, a megfelelő és gyorsan elérhető kezelés miatt semmiképpen nem lehetnek halálos kimenetelűek, addig sok afrikai országban a hányással, hasmenéssel járó betegségek gyakran érnek tragikus véget. Ahhoz ugyanis, hogy valaki eljusson orvoshoz például a gyermekével, több napot kell gyalogolnia. Viszont csecsemőknél a kiszáradás 2-3 óra alatt is kritikus állapotot okozhat! Ez az oka, hogy gyakori az újszülöttek között a hasmenést követő halál. Hiába létezik a hasmenések egyik leggyakoribb kórokozója, a rotavírus ellen védőoltás, ha ott ez nem érhető el.

Szintén komoly gondot okoz egy olyan betegség, mely ellen Magyarországon kötelezően oltanak a gyermek születése után pár nappal: ez a gyermekkori tuberkulózis. A fertőzés nagy számban fordul elő Elefántcsontparton, Botswanában, Sierra Leonéban, Dzsibutiban, Lesothóban, Kenyában, Malawiban, Namíbiában, Sierra Leonéban, Szváziföldön, Dél-Afrikában, Zimbabwében és Zambiában. Mivel ezen betegség ellen létezik védőoltás, felszámolható lenne, ha elindítanának a cél érdekében egy oltási kampányt. Erre az Európai Parlament ígéretet is tett: úgy tervezik, hogy 2050-ben kerül rá sor.

Ám a Millenniumi Fejlesztési Céloknál 2015-re tervezték a járvány terjedésének megállítását. A tuberkulózis megfékezéséhez a jelenleginél nagyobb arányban kellene felderíteni az új eseteket, biztosítani számukra a megfelelő gyógyszereket.

Van, de nem kérünk belőle

Míg tehát Afrikában csak a legszerencsésebbek juthatnak oltáshoz, addig az Egyesült Államokban és Európában is egyre gyakoribb, hogy egyesek elutasítják a védekezés ezen módját.

Az USA néhány tagállamában már a 6 százalékot is elérheti a különböző kórokozókkal szemben védtelen gyermekek száma, ez pedig olyan betegségeket ébresztett fel, amelyek már régen nem jelentettek komoly veszélyt. Például 2006-ban söpört végig a Közép-Nyugaton egy mumpszjárvány, amely 2010-re átterjedt Északkeletre is. A mumpsz miatt fiatal fiúk váltak nemzőképtelenné. 2008-ban kanyarójárvány volt több államban, nemrég pedig az elmúlt évtizedek legsúlyosabb szamárköhögés-járványa alakult ki, legalább 18 ezer fertőzöttel és 10 halálos áldozattal.

De nem kell ilyen messzire mennünk példáért, hogy mi történik, ha csökken az oltási hajlandóság. Amikor a 90-es évek elején a volt szovjet utódállamokban nem egyszer használatos tűkkel történt oltás, és emiatt sokan megfertőződtek HIV-vel, akkor hirtelen tízezrek tagadták meg a vakcinák felvételét.

Ennek következtében azonban 3-4 év múlva olyan drasztikus diftéria (torokgyík) járvány kezdődött, melyben körülbelül 50 ezren betegedtek meg, és legalább 4 ezren meg is haltak. Egy olyan fertőzésben, melyben Magyarországon az utolsó halott 1978-ban volt! – mesélte Dr. Ócsai Lajos, aki hozzátette, hogy nálunk 1975-től egyszer használatos tűt, 1976-tól pedig egyszer használatos tűt és fecskendőt használnak a biztonság érdekében.

Térjünk vissza Afrikába!

Az oltási programot, a gyógykezelések megszervezését nemzetközi szervezetek, alapítványok segítik, támogatják. Illetve támogatják, ha tudják. A világot sújtó gazdasági válság a humanitárius területet sem kerülte el, ez az oka, hogy például a Global Fund to Fight Aids, TB and Malaria nevű szervezet 2014-ig nem ír ki több pályázatot. Nincs ugyanis fedezetük rá. Ám ez veszélybe sodorja a már elindított, és így a támogatástól függő programokat. Félbemaradtak elkezdődött oltási programok, pénzhiány miatt, és amiatt is, hogy a vakcinák hűtve szállítását nagyon nehéz megoldani.

Ám néha nem is ez a legnagyobb baj, hanem a tudatlanság és a félelemkeltés. Nigériában például újra komoly problémát okoz a gyermekbénulás, mivel egyes fanatikus vallási csoportok híresztelték el, hogy az oltás sterilitást okoz. Emiatt drasztikusan visszaesett az oltási hajlandóság.

A Millenniumi Fejlesztési Célok szerint 2015-re kétharmadával kellene csökkennie a fertőző betegségeknek, a csecsemőkori és 5 év alatti halálozásnak és az anyai halálozásnak. Minderre most már csak két év van, és bár néhány részterületen sikert könyvelhettek el, például sikerült visszaszorítani a kanyarót és csökken a gyermekhalandóság is, addig a legtöbb egészségügyi probléma megoldása még nagyon sok évet vesz majd igénybe – ha egyáltalán lesznek, akik támogatják a programokat.

Minket is érint!

1980-ban még a becslések szerint 400 ezer öt éven aluli gyermek fertőződött meg a gyermekbénulás vírusával, több tízezer a megnyomorodottak és halottak száma. 1988 óta majdnem 2 és fél milliárd (!) gyermek kapott oltást a betegség ellen. A gyermekbénulás (poliomyelitis) az USA-ban 1994-ben, Európában 2002-ben tűnt el, bár a viszonylag közeli Tádzsikisztánban 2010-ben volt néhány eset. Magyarországon máig is élnek olyanok, akik a betegség miatt bénultak le vagy kényszerültek vastüdőbe egy életre. De hiába számít polió-mentesnek Európa és az USA, mivel Afrikában (Nigériában, Afganisztánban és Pakisztánban) még nagyon is jelen van, ezért a világon mindenhol oltani kell ellene.

Belegondoltak abba, hogy ha sikerülne a világ minden táján végrehajtani az oltási programokat, ha nem maradna a félelmetes járványokat okozó vírusokra, baktériumokra fogékony ember a földön, akkor gyermekeinket sem kellene ezen betegségek ellen oltani? Épp úgy, ahogy a fekete himlőt már kiirtották a Földről. Jó lenne, ugye?

(WEBBeteg - Kéky Kira, újságíró)