Mit kell tudni az Ebola-vírusról?

Az Ebola-vírus által okozott vérzéses lázbetegség többnyire Afrikában fordul elő, és a világ egyik legrettegettebb betegsége. A jelenlegi Ebola járvány a WHO legfrissebb jelentése alapján 1229 ember halálát okozta.

Az Ebola-vírus története

Az Ebolavirus öt speciese (Szudán-, Zaire-, Tai Forest-, Bundibugyo- és Reston ebolavirus) a Filoviridae család Mononegavirales rendjébe tarozó RNS vírusok. Ezek közül a Reston ebolavírus emberekben nem okoz betegséget. A vírus arról az afrikai folyóról kapta a nevét, ahonnan az első megbetegedéseket jelentették 1976-ban, a mai Kongói Demokratikus Köztársaság területén. Azóta folyamatosan észlelnek sporadikus megbetegedéseket. A Zaire vírus főként Közép-Afrikában (Kongó, Gabon), a Szudán vírus Kelet-Afrikában (Szudán, Uganda), a Tai Forest elsősorban Nyugat-Afrikában fordul elő.

Hogyan terjed a vírus?

A vírus embereket, valamint emlősöket (főként majmokat, sertéseket) képes megbetegíteni. A denevérek lehetséges gazdaállat szerepét felveti az a tény, hogy bennük tünetmentesen szaporodik a vírus. Állatról emberre vadászat, valamint a csimpánzok élelemszerzés céljából történő leölése kapcsán terjedhet. Emberről emberre vér és egyéb testnedvek közvetlen kontaktusával, illetve szennyezett tárgyakkal (pl. tű) történő sérülésekkel terjedhet. A halottakkal történő rituális kontaktus is jelentős expozíciónak számít. A betegség heveny szakaszában nyálból, székletből, ondóváladékból, anyatejből, könnyből, orrváladékból is kimutatható a vírus. A legnagyobb kockázatot ezeknek a betegeknek ellátói (családtagok és kórházi személyzet) szenvedik el. A kockázat nagysága a tünetek fellépésével kezdődik, a lappangási idő alatt nem jelentős. A vírus az ondóváladékban hetekig perzisztálhat, mely a gyógyulás után akár 7 héttel is szexuálisan átvihető. Fertőzött várandós nő magzata vertikálisan fertőződhet.

Melyek az Ebola-fertőzés tünetei?

A lappangási idő 2 és 21 nap között van, leggyakrabban 8-10 nap. Influenzaszerű tünetekkel - úgymint fejfájás, láz, izom- és ízületi fájdalom, levertség, hányás, étvágytalanság, megnagyobbodott nyirokcsomók - kezdődik. Hasi fájdalom, hasmenés szintén előfordul. A légúti tünetek mellkasi fájdalomból, nehézlégzésből, nehezített nyelésből, köhögésből, torokfájásból állnak. Gyakori a kötőhártya gyulladás is. A betegség ötödik napján kiütések jelentkeznek főként a törzsön. Ebben az időszakban gyakran figyelhető meg sárgaság is. Ezt követik a vérzéses manifesztációk: a nyálkahártya bevérzések, vérhányás, véres széklet, bőrvérzések. A vérzések az összes eset mintegy harmadában figyelhetők meg. Központi idegrendszeri szövődményként pszichózis, delírium, kóma, görcsök jelentkezhetnek. A betegség második hetében sokk, DIC és sokszervi elégtelenség jöhet létre. A halál általában a 6-16. nap között következik be. A lázas állapot általában egy hétig tart, nem fatális esetekben ekkor kezdődik meg a lassú javulás, mely hetekig tarthat. A gyógyulás fázisában is alakulhatnak ki komplikációk, mint a vándorló ízületi fájdalom, egyoldali látásvesztés, fültőmirigy gyulladás, heregyulladás, hallásvesztés.

Laboratóriumi eltérések kezdetben a fehérvérsejtszám csökkenés, később növekedés. Gyakori az emelkedett májenzimek jelenléte, később a DIC laboratóriumi jelei alakulhatnak ki.

Szükséges óvintézkedések

A filovírusok BSL-4 szintű kórokozók, azaz az egészségügyi és laboratóriumi személyzet nagy fertőzési kockázatnak van kitéve a velük való munka során, ezért megfelelő óvintézkedéseket kell betartani. Szükséges a beteg izolációja. A beteget ellátó és a diagnosztikus mintákkal dolgozó személyzet viseljen egyszer használatos védőruházatot.

A vírus átvitele nagymértékben csökkenthető a kontaktus kerülésével, a betegek izolálásával, kontakt- valamint aeroszol barriert biztosító eszközök használatával és specifikus óvintézkedések betartásával (testváladékok és egyéb fertőzött anyagok fertőtlenítése elimináció előtt).

Hogyan diagnosztizálható?

A diagnózis megállapítása a korai időszakban, azaz pár nappal az első tünetek megjelenését követően, PCR vizsgálattal, specifikus IgM kimutatásával (melyek a tünetek kialakulása után két nappal már megjelenhetnek, és 1-6 hónapig fennállhatnak), vírusizolálással, valamint antigén kimutatással (szérumból, de akár szövetfelülúszóból, vizeletből és torokmosóból is) történhet. A betegség későbbi stádiumában a specifikus IgM és IgG ellenanyagok kimutatása igazolhatja a diagnózist. Ilyen esetekben savópárra is szükség van. Az IgG típusú ellenanyag a fertőzést követő 6-18. napon jelentkezik és évekig perzisztálhat. Elhunyt személyből történő vizsgálatra immunhisztokémia, PCR valamint vírusizolálás használható.

Hogyan kezelhető?

A betegségnek oki terápiája jelenleg nincs. A kezelés tüneti, a folyadék és elektrolit egyensúly, az oxigén szaturáció és vérnyomás fenntartásából, valamint a szövődmények (pl. DIC) kezeléséből áll.

(WEBBeteg - Dr. Pék Tamás, infektológus)