Tévhitek és tények a HPV elleni vakcináról

Meglepő vallomást tett a HPV védőoltás vezető kutatója – állítja egy vírusszerűen terjedő cikk, amely részletesen foglalkozik egy bizonyos dr. Diane Harper – a 4. Nemzetközi Oltóanyag Konferencián, vagyis az oltásellenes mozgalom egyik legrégebbi rendezvényén – elhangzott beszédével.

Az alábbiakban összeszedtük az írásban szereplő legveszélyesebb tévhiteket és a hozzájuk kapcsolódó tényeket is.

Tévhit 1: Dr. Diane Harper egyike azoknak a vezető szakembereknek, akik felelősek voltak a biztonságra és a hatékonyságra vonatkozó kutatás 2. és 3. fázisáért, amely biztosította a HPV oltások jóváhagyását.

Tény: Legjobb tudomásunk szerint Dr. Diane Harper soha nem állt a Merck alkalmazásában, vezető kutatóként pedig biztosan nem vett részt a négykomponensű védőoltás kifejlesztésében. A HPV elleni vakcinák engedélyezését – más gyógyszerekhez hasonlóan – nagyon komoly klinikai vizsgálatok előzték meg, amelyben mintegy harmincezer páciens és számos orvos vett részt. Az MSD négykomponensű és a GSK kétkomponensű oltóanyagát pedig egyetlen fázisban sem tesztelte a két vállalat közösen, ahogy a rivális informatikai cégek vagy a gyorsétterem láncok sem folytatnak eszmecserét piaci terveikről és fejlesztéseikről.

Tévhit 2: Felesleges a védőoltás, mert az összes HPV fertőzés 70 százaléka kezelés nélkül egy éven belül elmúlik, és ez a szám két év alatt 90 százalék fölé emelkedik.

Tény: A HPV fertőzések 90 százaléka spontán elmúlik, de ha a fertőzés több mint egy évig elhúzódik, akkor fennáll a daganatos megbetegedések kialakulásának lehetősége. A vírus több évig is jelen lehet a szervezetben tünetmentesen, tehát a fertőzés és a daganat kialakulása között hosszú idő is eltelhet. Fontos tisztázni, hogy a fertőzés legyőzése után nem alakul ki tartós védettség, mint például a gyermekkori betegségek után. Az újrafertőződés nagyon gyakori, így a megbetegedés kockázatának folyamatosan ki vagyunk téve, nemtől és életkortól függetlenül.

Tévhit 3: Minden kísérleti oltást 15 éves, vagy annál idősebb gyerekeknek adtak be, ezzel szemben a HPV elleni vakcinákat jelenleg 9 évesek számára ajánlják.

Tény: A HPV elleni védőoltást tanácsos a szexuális élet kezdete előtt beadni, amikor a gyermek még biztosan nem „találkozott” a vírussal. Ezért javasolják a világ minden pontján a tinédzserek oltását, de felnőtt korban sem késő beadatni a vakcinát, hiszen a fertőzésen történő átesés után sem alakul ki tartós védettség.

A négykomponensű vakcina esetében a 16-45 éves korú nőknél azt vizsgálták, hogy az oltottak körében milyen arányban alakulnak ki megbetegedések a kontroll csoporthoz képest. A 9-15 éves fiatal lányoknál és fiúknál pedig azt kutatták, hogyan reagál az oltásra az immunrendszerük, kialakulnak-e a védelemhez szükséges ellenanyagok. Mivel ez a korosztály többségében szexuálisan inaktív, esetükben a leginkább nemi úton terjedő HPV okozta betegségeket nem lehetett vizsgálni. Náluk is olyan mennyiségű ellenanyag képződött, amely elegendő a megelőzéshez.

Tévhit 4: 15037 lány esetében jelentettek mellékhatásokat csak az oltások utáni nemkívánatos eseményeket jelentő rendszeren keresztül (Vaccine Adverse Event Reporting System, VAERS). Hivatalosan 44 lányról lehet tudni, hogy ezektől az oltásoktól haltak meg.

Tény: A WHO és a VAERS vizsgálatai egyetlen esetben sem igazolták az ok-okozati összefüggést a HPV elleni védőoltás és a halálesetek között.

A VAERS az Egyesült Államokban működő rendszer, amely a vakcinák biztonságosságát monitorozza a mindennapi használat során: bárki, akár páciens is jelenthet be mellékhatást faxon vagy online. A hatóságok – minden elérhető tény és adat figyelembe vételével – szigorúan megvizsgálják, hogy az adott mellékhatás vagy nemkívánatos esemény ok-okozati összefüggésben áll-e az érintett gyógyszer vagy védőoltás alkalmazásával. Amennyiben az összefüggés bizonyítható, a hatóságok kiegészítésekkel és figyelmeztetésekkel látják el az alkalmazási előírásokat, vagy súlyos esetben visszavonják a termék engedélyét.

VAERS mellett a WHO (Egészségügyi Világszervezet) illetékes testülete is gyűjti az adatokat, ráadásul az egész világról. A HPV vakcinák biztonságosságát a 2006-os forgalomba hozatal óta folyamatosan monitorozza, az esetlegesen felmerülő mellékhatásokat pedig minden esetben kivizsgálja.

A WHO egyetlen esetben sem igazolt ok-okozati összefüggést az oltás és az azt követően jelentett betegségek (anafilaxia, vénás trombózis, kóros terhesség, Guillain Barre szindróma, stroke, autoimmun betegségek, különös tekintettel a sclerosis multiplex, az agyi vasculitisek és a complex regionális fájdalom szindróma) között, ezért megerősítette, hogy az oltás több haszonnal jár, mint rizikóval.

A Világszervezet illetékes testülete legutóbbi jelentésében arra is felhívta a figyelmet, hogy az anekdotákon alapuló, biológiai vagy epidemiológiai alátámasztást nélkülöző rémhírek jelentős károkat okoznak, hiszen megkérdőjelezik a vakcina biztonságosságát és hatékonyságát, és ezzel a használatát befolyásolhatják.

A hatékonyság megítélésekor - a klinikai vizsgálatok eredményei mellett - a nemzeti oltóprogramok eredményei is önmagukért beszélnek. Az elmúlt években Dániában és Svédországban többszázezer, Ausztráliában pedig 1.5 millió fiatal lányt oltottak be a négykomponensű HPV vakcinával, és súlyos, a védőoltással összefüggésbe hozható nemkívánatos eseményt egyik országból sem jelentettek. Fontos megjegyezni, hogy a szóban forgó országokban már ilyen rövid idő alatt is szinte teljesen eltűntek egyes, jól megfigyelhető HPV okozta megbetegedések.

Tévhit 5: Valójában nincs tényleges bizonyíték arra, hogy az oltás bármilyen rákot meg tudna előzni. A gyártók saját bevallása szerint az oltóanyag 40 vírustörzs közül csak 4-re hat egy olyan nemi betegség esetében, amely viszonylag rövid idő alatt önmagától is elmúlik.

Tény: Sokan azt hiszik, hogy felesleges beadatni a védőoltást, hiszen több mint 100 féle vírus létezik, míg a kétkomponensű védőoltás kettő, a négykomponensű pedig négy törzs ellen véd. Valójában a négykomponensű oltóanyaggal a betegségek nagy része megelőzhető, hiszen a rosszindulatú daganatok többségéért a HPV 16-os és 18-as típusa felelős, míg a nemi szervi szemölcsöket leggyakrabban a 6-os és 11-es típusok okozzák. A HPV pedig összességében a rákos megbetegedések 5 százalékáért tehető felelőssé.

(MSD Pharma Hungary Kft)