Hogyan diagnosztizálható a Lyme-kór?

Dr. Lakos András
szerző: Dr. Lakos András, fertőző betegségek szakorvosa - WEBBeteg
frissítve:

A legtöbb esetben a klinikai tünetek szabályszerűek, így a Lyme-kórt többnyire telefonon szoktuk diagnosztizálni. Sok esetben azonban a laboratóriumi vizsgálat nélkülözhetetlen. A rutin laboratóriumi vizsgálatokban (vérkép) még az idült folyamatokban sincs eltérés.

A Lyme-kór igazolására ún. szerológiai vizsgálatokat használunk. Ez a vérszérumban kimutatott, a Lyme-baktériumhoz (Borrelia burgdorferi) kötődő ellenanyagok vizsgálatát jelenti. Megkülönböztetünk IgM és IgG osztályú antitesteket. Az IgM jelenik meg először, viszonylag rövid idő alatt eltűnik, miközben megjelenik az IgG, és ameddig a fertőzés fennáll, folyamatosan emelkedik. Bár számos ellentétes vélemény kering a szakmai és a laikus körökben, ez a folyamatos emelkedés alapszabály, mi 30 év gyakorlata és kétszázezer vizsgálat alapján nem látunk ez alól kivételt.

A szerológiai vizsgálat formái

Az ELISA – az egyébként sokféle – ellenanyag között nem tesz különbséget, emiatt csak tájékoztató eredményt ad, szűrővizsgálatra, vagy talán még arra sem alkalmas. Technikai hibája, ingadozása tesztenként változó, gyakran jelentős. Ehhez képest tizedes pontosságú eredményt szoktak megadni, ami kifejezetten félrevezető. Az eredmények nagy szórása miatt korábban előírás volt, hogy legalább 3 mérést végezzünk minden vizsgálati mintán, az utóbbi időkben – nyilván anyagi okokból – erről megfeledkeznek. A teszt nem alkalmas a betegség gyógyulásának a követésére.

A Western blot (immunoblot) vizsgálatnak számtalan változata létezik. Az általunk használt módszer esetén a magunk által termelt Lyme-baktériumot felaprítjuk, majd a fehérjéit molekulasúly szerint szétválasztjuk, és az ezekhez kötődő ellenanyagok mennyiségét vizsgáljuk. Így 30 antitestet különítünk el. Ezek diagnosztikus értéke eltérő, pl. a csillóhoz kötődő (flagellum-) antitest kiscsecsemőkor után már mindenkinél „pozitív”, mert a bélben élő E. coli baktérium csillója csaknem azonos a Lyme-kórt okozó baktérium csillójával. A csecsemő az első reszelt alma elfogyasztásakor fertőződik az E. colival, és egyben immunizálódik is, ellenanyagokat termel vele szemben. Emiatt ezt a csillóantitestet az értékelésnél nem vesszük figyelembe (ellentétben másokkal). E példából sejthető, hogy az egyes tesztek között jelentős eltérés lehet, és a vizsgálatok értékelésében is nagy különbségek vannak. A Western blot során különböző intenzitású csíkok keletkeznek, ahány csík, annyi antitest. Vannak, akik a csíkok intenzitását (a reakció erősségét) számokkal, mások keresztekkel jelölik. Ezek nem sokat jelentenek, néhány ezzel foglalkozó szakemberen kívül nem érti senki sem, hogy mire is utalnak.

A tesztek működéséről

A szerológiai vizsgálatok 4-5 rétegű szendvicsre hasonlítanak, ahol legalul van maga a borrelia, erre jön a vizsgált savó, majd a kötődő ellenanyagok kimutatására szolgáló egyéb anyagok. Nem nehéz elképzelni, hogyha az egyes rétegek mennyiségét vagy koncentrációját változtatjuk, elérhető, hogy minden minta „pozitív” vagy épp „negatív” legyen. Az optimális koncentrációk meghatározására vannak ugyan módszerek, de ezek költségesek, és általában nem is alkalmazzák ezeket. A tesztek között számtalan kisebb-nagyobb eltérés van, emiatt az eredmények nem hasonlíthatók össze. Bár a Western blot technikának számos előnye van a sokkal olcsóbb ELISÁ-hoz képest, a rosszul beállított tesztek itt is hibás eredményeket adnak.

Van néhány tényező, ami kevésbé ismert, ámde fontosak:

1. Az egyes ellenanyagok meghatározott sorrendben jelennek meg. Így tudunk következtetni a fertőzés időpontjára. Ez azért érdekes, mert ha egy tünet 2 éve fennáll, de az immunológiai kép nem utal ilyen hosszú ideje tartó fertőzésre, akkor pozitív lelet ellenére a Lyme-kór diagnózisa nagyon bizonytalan, nem érdemes antibiotikum-kezelést kezdeni.

2. Mivel immunválaszt mérünk, pozitív lehet a lelet egy régen lezajlott, és már gyógyult, akár tünetmentesen átvészelt fertőzés esetén is. Ilyen esetekben sok csíkot látunk, de ezek mindegyike halvány, intenzitásuk gyenge, „kopottak”. Kimondható, hogy a fennálló tüneteknek nincs közük a pozitív Lyme lelethez.

3. Bizonyos tünetekkel karakteres immunológiai (Western blot) kép társul. Pl. Lyme-kór okozta ízületi gyulladásban kivétel nélkül mindig roppant erőteljes reakciót látunk IgG-ben, gyakran mind a 30 általunk mérhető antitest kimutatható. Ugyanez érvényes az acrodermatitisre és az egyéb krónikus Lyme formákra is. Míg a korai formákban, pl. a kezdeti Lyme-folt idején sokszor még nem mutatható ki immunválasz, a többszörös Lyme-folt esetén, amikor a kórokozó már szóródott és átjárta az egész szervezetet, mindig heves immunválaszt látunk, de csak IgM-ben.

Az ELISPOT LTT az immunológiailag aktiválható fehérvérsejtek vizsgálatán alapul. A forgalomban lévő teszt használhatatlan, akárcsak a vérből („direkt, mikroszkópos vizsgálattal”) történő borrelia kimutatás.

A Lyme-kór téma cikkei

4/1 A Lyme-kór kevésbé ismert tünetei
4/2 Hogyan diagnosztizálható a Lyme-kór?
4/3 Lyme-pozitív? = Lyme-kór? Nem biztos!
4/4 Valóban a Lyme-kórt kezeljük?

Dr. Lakos András, infektológusForrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Lakos András, infektológus, MTA doktora, Kullancsbetegségek Ambulanciája (kullancs.hu)

Cikkajánló

Segítség

Orvos válaszol

orvos válaszol piktogram
Dr. Pétervári László

Dr. Pétervári László

Szülész-nőgyógyász

Orvoskereső

orvoskereső piktogram
Dr. Szlávik János

Dr. Szlávik János

Infektológus

Budapest